Hónapokkal ezelőtt szóltam. Szóltam arról is, hogy februárban „szorul a hurok”, de nem azokon, akiken kellene, hanem rajtunk. De a nyarunk is furcsa lesz, az ősz meg forró. De ne szaladjunk annyira előre.
A szem-fény-vesztés megy ezerrel, és mi annyira akarunk hinni, annyira akarunk semmit sem tenni és mindent ingyen megkapni. Megkapjuk, hogy észhez térjen, aki még nem veszítette el addigra a szeme világát ebben a vakvilágban.
„Semmid sem lesz, mégis boldog leszel” – üzenik a feketefejű patások, akik mindenképpen be akarják vezetni 2030-ra a sátáni világrendet.
Pedig már régóta mindenünk megvan, mégsem elég, mégsem vagyunk tőle boldogok, sőt. Hol a hiba?
Persze, sokkal könnyebb egy luxus-terepjáróban siránkozni az esőben, mint egy biciklin, az út szélén, ahol sok százezer Magyar testvéremmel hagytak a stadionépítő akkumulátor nagyhatalom ispánjai.
Ember, most jöttem a templomból, vagy Grazból, vagy a Holdról, hát miért a szemednek hiszel és nem nekem?
Ne törődjetek a boltban a pénztárcátokból kifizethetetlen árú élelmiszerekkel, majd kaptok bogarakat és kukacokat, „oszt jó napot, boldog karácsonyt”. Örülj neki, hogy hónapos várólisták vannak a kórházakban, legalább otthon halhatsz meg, családban maradsz. A politikával meg ne törődj, értsd meg végre, hogy csak érted lopnak!
Ez jó. Megnyugodhatunk, hisz ezt akartuk. Egy hős és igaz vezért, igaz, hogy ez a mienk (inkább a tietek, mert az enyém biztos nem) „kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk”! Ez a „besárgulás” mostanában mintha fokozódna, sárga veszedelemmé kezdene válni.
Mert nekünk Mohács kell!
De ettől sem ébredünk.
István kell, Róma kell, Muhi kell, a habsburg kell, Trianon kell, Don-kanyar kell, Szovjetunió kell, Európai unió kell, illiberális demokrácia kell, vakcina és lélegeztető gép kell, 28 akkumulátor gyár kell, ársapka és csirke-farhát kell, fesztivál, Zámbó Jimmy, kis grofó, meg majka kell , mikrochip kell és a bot, ami a fejünkre koppint.
Szabadság? Tudás? Lélekminőség? Egy a Nap Fiai közül? Ugyan, minek?
Mit kezdjünk vele?
Nekünk gyár kell, nem baj, hogy mérgező, rendeletek kellenek, oltások és parancsok, rabszolgamunka és éhbér, uzsorás végrehajtó maffia, brüsszeli ereszcsatornákon csúszkáló alkotmányíró, meg a számukra jól jövedelmező rendszer.
Fő, hogy legyen, aki reggeltől estig mantrázza a fülünkbe, hogy „előre megyünk és nem hátra”, hogy „a forint az egekig szárnyal a világ ámulatára”, hogy „megnyertünk minden csatát”, pedig még háború sem volt (még), hogy csak akkor tudunk „senkit sem hagyni az út szélén”, ha vannak az út szélén (ezért oda taszítunk pár százezret, milliót). Kétségtelen, hogy jobban élünk, mint az etióp éhezők, bár ez így nem egyértelmű. Bízhatunk a „fényes jövőben”, amíg a „párttal, a néppel egy az utunk”.
Addig disznókörömből ihatjuk a pálinkát, ahogy a „kedves vezetőnktől” láthattuk, miközben ősi magyar recept szerinti sáska-bogár-kukac pörköltöt készít (glifozáttal jól megszórva) az akkumulátor gyár vizétől ragyogó arcú nyolcvan éves, oltott, bechipelt anyukánk, aki még nyugdíj előtt öt évvel, pedagógusként dolgozik, és kínaiul tanul, hogy megérthesse az új diákjai nyelvét a fűtetlen iskolában.
Mindent csak értünk tesznek! Ember!
Hogy elhiggyük, amit el akarnak velünk hitetni, és hogy ne a szemünknek higgyünk, hogy ne lássuk azt, ami még a Holdról is látszik.
Nekünk pedig még több kell, de semmi sem elég és semmiből nem tanulunk.
Ja, a Tudás Népe voltunk egykor.
Most akkor minek neveznénk magunkat? Inkább ne nevezzük…
„Mert e városra is rászakadt az átok.
Patkányok hemzsegnek a kertben, az utcán.
Megemésztik a kamrákba gyűjtött életet.
Gond-patkányok, szegénység-patkányok,
Bánat-patkányok, bűn-patkányok.
Betegség-patkányok és halál-patkányok
Rondítanak be mindent feketére.
Nem lehet lépni tőlük.
Felkúsznak az alvó ágya fejére, s ajkába harapnak.
S az emberek meghalnak, vagy megőrülnek.”
Ki is az őrült, és ki a normális?
Egy személyes megjegyzés:
Van egy rokonom. Nagyszüleink testvérek voltak. Híres celeb lett. Majoros Péter, azaz: Majka.
- Ő sikeres gettómilliomos. Én pedagógus a gettóban.
- Ő a nyomorról, a gettóról rappel, én a nyomorgók között élek, a gettóból jötteket tanítom.
- Ő a szegénységről rap-pel, én a szegénységben élek.
- Ő a casinóban kártyázza el milliószámra a pénzét, én saját filléreinkből alapítványt hoztam létre a rászoruló magyar gyermekekért.
- Ő a rap-zenét hirdeti, én a magyar népzenét.
- Ő talán leérettségizett, nekem két diplomám is van.
- Ő focizgatott és néha bokszolgatott, én fociedzőként bajnokságokat nyertem és feketeöves karate edző lettem.
- Őt az uzsorások pénzelik, engem az uzsorások nyomorítanak.
- Ő felpofozná az oltatlanokat, engem kirúgtak a 35 év tanítás és hét kitüntetés ellenére, mert nem oltattam be magam.
- Ő felpofozná az oltatlanokat, én neki ígértem egy pofont, ha összefutnánk.
- Ő kiszolgálja a rendszert, engem nem szeret a rendszer, mert egy Igaz, Magyar érdekeket szolgáló rendszert szeretnék helyette.
- Ő a stadionokban csillog, én Újholdkor egyedül kimegyek értünk, Magyarokért a vadkörtefához imádkozni.
- Ő az irigyelt példakép, én a „fogadós”.
- Övé a jelen, enyém a múlt és a jövő.
- Én a defektes kerékpáromon sírdogálok az esőben, ő az új, százmillás terepjárójában.
- Nem tartjuk a kapcsolatot.
- Ég és föld a különbség köztünk.
- Az „ÉG és a Föld” Tudása a különbség köztünk.
- Az élet őt igazolja. Látszólag…
Üzenem minden Tiszta Szívű, Igaz Magyar Testvéremnek, hogy kitartás:
„Ki fényben jár, igazságban jár.
Ki igazságban jár, fényben jár,
ragyogása szelíden tovább árad,
és megváltja a sötétséget.”
