(„A jó sereg titka a nyugodt vitéz.”)
Semmi sincs kontroll nélkül. SEMMI!
Ez már régóta az „elhitetés kora”, a hamis messiások színre lépésének ideje.
A Világ Világossága küzd a vakvilággal, a Naparcúak a feketefejű patásokkal.
Vannak időszakok, amikor a világ újrarendezi önmagát, és ilyen időszakokban a helyesen megválasztott igaz gondolatok, igaz szavak és igaz tettek (szkíta erkölcs szerint) képesek megváltoztatni a világot.
„A világ újraépül, – s bár tiltják énekem, az új falak tövében felhangzik majd szavam”:
A feketefejűek jól bevált módszere az Igazság eltakarására, hogy ha nem tudják megakadályozni, akkor mindenáron és minden eszközzel megpróbálnak az élére állni.
Ezért olyan a „magyar szakrális élet”, amilyen:
Sokan megbotránkoznak majd, elárulják és gyűlölni fogják egymást. Sok hamis próféta támad és sokakat félrevezetnek. Mivel megsokasodik a gonoszság, sokak szeretete kihűl majd.
Ezt tapasztaljuk és emiatt írtam nem is olyan régen, hogy az „Érmellék nem koronáz”. (Ugocsa nem koronáz!)
A „fogadós” dolga az úton járók szolgálata. Azzal, amije van, azzal, amit adni tud. Adom, amit kapok.
Arról máshol döntenek, és ítélnek, hogy ki a hamis próféta, és ki az Igaz.
Nem véletlenül van úgy, hogy „az elrejtett lapítson, ne mutatkozzék szép szóra, mert az ellenség édes szavakkal tébolyít!” Mindennek meg van az ideje. Isten malmai pedig lassan, de biztosan őrölnek. A szétválasztás időszakát éljük, amikor elválik az ocsú a tiszta búzától!
Ezen elgondolkodhatnának az önjelölt táltosok, magukat istennek, vagy istennőnek kikiáltók. A szakrális térben minden cselekedet hajszálpontosan nyilván van tartva és számon lesz kérve.
A hamis tanítások, a képmutató, hazug szavak és az ártó szándékú tettek sok útkereső magyar embert tévesztenek meg. Csalók, ügynökök, drogfüggők, szexuális kéjencek, hataloméhes és pénzsóvár egoisták járatják le a magyar szakrális életet. Ideje lenne tiszta vizet önteni a pohárba, helyesebben szólva, megtisztulni, méltóvá válni, megnemesedni.
„Ne mondd soha, hogy ezt vagy azt az Istenek így, vagy úgy akarják! Senki sem cseresznyézett Istennel egy tálból. A szellemek sugallnak, de tollba nem mondanak! Akinek pedig sugallnak, az saját lelkén szűri azt át. A maga korának, a maga eszének és titkos vágyainak szűrőjén ereszti át a sugallatot. Ezért minden kinyilatkoztatás annyit ér, mint embernek ér a táltos.”
A szkíta erkölcs hazugságot nem tűr:
„A hadakozás utálatos, de harapós ebet bottal, rabló népeket karddal bírnak jobb belátásra.”
Sokfelé hívnak. Már csak ritkán megyek. Máshol van dolgom.
Sok (talán túl sok is) csoport akarja a Magyar Egységet megteremteni. Azonban nem árt az óvatosság, bár az idő látszólag kapkodásra ad okot. Nem mind arany, ami fénylik.
“Mindig emlékezz arra, hogy a szép szavak nem mindig igazak, s az igaz szavak nem mindig szépek.“
A rejtezés és a titkolózás között nagy különbség van.
Engem óvatosságra intenek az olyan elgondolások, amelyek a női-, és férfi minőség egyensúlyát bármelyik irányba eltorzítják.
„Tik is két félből vagytok együtt (nő és férfi) Egy Ember. A két nem egyenértékű, de nem egyforma. Ez bennetek, az Ős-Ikerörvény egyensúlya, mely a Nagy Kerék meglódíttatása óta a Létezés biztosítéka.”
EZ A REND!
„Réges-régen nők uralkodtak, de ostoba nők zsarnokoskodása miatt föllázadtak a férfiak. Attól kezdve ostoba férfiak zsarnokoskodtak. Az Égnek így sem tetsző, úgy sem tetsző.”
Már az is elfogadhatatlan számomra, hogy valakik táltosnak, fő-táltosnak kiáltják ki magukat, az pedig még „fogadósként” is elszomorít, hogy többen a Magyarok Nagyasszonyának, sőt, van, aki az Ég Királynőjének meri magát nevezni.
Ez méltatlan. Napbaöltözött Nagyboldogasszonyunk ilyen módon említése nem szabadna, hogy megtörténjen. Honnan a bátorság? Honnan a felhatalmazás?
Egy titokzatos és eltakart személy és nyilván álnév mögött Napbaöltözött Nagyboldogasszonyunk (az ÉG KIRÁLYNŐJE) van szerintetek, vagy Fekete Kornélia van a függöny mögött, akit állítólag Svájcban készítettek fel, aki volt a hírek szerint Európa parlamenti képviselőjelölt, és volt nagyvállalkozó, aki igen jó megbízatásokat lobbizott ki magának anno! Sőt, a szóbeszéd szerint női sárkányrepülő is volt, de még 2014-ben egy párt színeiben, magyar parlamenti képviselőjelölt is lehetett?
Többszöri meghívottként, addig nem tudok megbízni (és pláne elmenni a meghívására) a „Magyar Szakrális Királynőnknek” is nevezett személyben és a nagyon is aktív segítőiben, amíg a fent leírtakra nem adnak a Magyar Embereknek egyértelműen igen, vagy nem választ.
A „fogadós” nem koronáz!
Főleg pedig nem fogad hűségesküt, térdepelve!
„Magyar ember sohasem szokott térdepelni, magyar ember nem térdepel senki előtt, még ha koldus is, még ha bűnös is, még ha megölik, sem térdel.”
Napatyánkat és Napbaöltözött Nagyboldogasszonyunkat pedig az Őket megillető tisztelettel és szeretettel, méltó módon őrzöm a szívemben. Ez az én, Őseimtől örökölt Szakralitásom.
Azt a NEMZETEGYESÍTŐ és MAGYARSÁG-MEGMENTŐ igaz vezetőt meg fogjuk ismerni, aki méltó lesz, „olyan, akinek „lándzsa-tollas hollók repülnek” útján, és „pacsirták fészkelnek nyelve alatt”. Akinek „dalolnak majd időtlen szeretetről virradat-szülő hétfejű anyák, s csillagos tenyerük közepén sarjadnak kék-lángú tüzek.”
Egykoron sötétben elmondott dalom,
Mint lángírás, világít a falon.
Jegyezd meg jól: ma szürke szók ezek,
De élni fognak, hogyha én nem élek
S lesznek, ha nem leszek.
