„Íme, én, nevesembiztos ősök tudásának őre, szólok BOLDOGASSZONY nevében”:
Gyógyító Táltosaink a lélek olyan mezsgyéin mozogtak otthonosan, amelyeknek már a kezdeténél megtorpan a keresztény egyház, a tudomány pedig zavartan, vagy indokolatlan nagyképűséggel nyilatkozik róla.
Szekeres Gyula
Nem a mese gyógyít. Még egyetlen mese sem gyógyított meg senkit. Abban a változási, fejlődési folyamatban, valamint létezési és gondolkodási módban van a gyógyító erő, amit a mese elindít. A cselekvésre való hajlandóságban és képességben, amit a mese pusztán aktivizál. A rejtett lehetőségek meglátásában. Abban a világképben, amelynek alapja a gondolat, a szó és a tett egysége: azt mondjuk, amit gondolunk, és azt tesszük, amit mondunk.
Boldizsár Ildikó
A Hazánk és a Nemzetünk beteg és gyenge.
Minden betegségnek lelki oka van. A Magyar Lélek beteg a körülötte levő egyre nagyobb sötétségben.
Réges-régen nők uralkodtak, de ostoba nők zsarnokoskodása miatt föllázadtak a férfiak. Attól kezdve ostoba férfiak zsarnokoskodtak. Az Égnek így sem tetsző, úgy sem tetsző.
Máté Imre: Yotengrit
A lét rend alapú rendszerében az ember saját maga életének alakítója:
Keresd meg életedben a rendnélkülit! Rendezd és hozd egyensúlyba! Ha érzelmeid káoszát egyensúlyba hoztad, Életeden rend honol.
Jelenleg, a feketefejűek sátáni (Ármány általi) hatalma nem engedi meg, hogy az ember a maga életének alakítója legyen. Mivel a LÉT rend alapú, most a létünk veszélyben van, a „rendnélküli” káosz egyre fokozódó őrületében.
A vezetők és a közösség tagjainak gyengeségeivel a lét rendje megbomlik.” Ezt érezzük, bármennyire is szeretnék ránk erőltetni a hazugságot, hogy minden rendben van. „Erőszak nem teszi igazzá azt, ami hazugság.
Sokan csak most eszmélnek, de még mindig van, akinek még több hazugság és még több szenvedés kell az ébredésre. „Bölcs lesz a szamár is, ha karón a bőre.”
A Hazánk és Nemzetünk gyógyulását kuruzslóktól várjuk.
A kuruzsló nem ért a gyógyításhoz. Nem is a gyógyítás érdekli. Folyamatosan hazudik, csak a saját zsebét tömi, miközben a betegség egyre súlyosabb lesz. Végül a beteg meghal, a vagyona pedig a kuruzsló zsebébe vándorol.
Tudjuk, hogy a „kuruzsló” a vesztünket okozza, mégis a hazugságokra hallgatunk. Egyre nagyobb a nyomor, a szegénység, a rabság, mégis elhisszük, hogy előre megyünk, nem hátra. Minden hatalom évtizedek óta a kuruzslóké, mégis elhisszük, hogy a bajokért mindenki más a hibás, csak ők nem. Sokan éheznek, fáznak. Az egészségügy, oktatás, bérek, igazságszolgáltatás, szabadságjogok, munkabér, a legutolsók között a világon, mégis örülünk, hogy megint a legvidámabb barakk vagyunk a Földön. Pedig csak a legnevetségesebbekké kezdünk válni. A „minden hatalom a népé” és a „többség akarata” elveken jót szórakozik egy szűk elit, mely nem csak tolvaj és bűnöző, hanem hazaáruló is.
Ezt a rendnélküli „rendszert”, vagy inkább rezsimet a félelem, az érdek, és a butaság tartja életben.
Ezek egyike sem szkíta érték.
Az igazság pedig erő nélkül, csupán tehetetlenség.
„A régiek hallották az Ég szavát.
Hallották, mert ügyeltek rá.
Ezért voltak erősek.”
Mi gyengék vagyunk.
Gyengék vagyunk, mert már régóta nem halljuk az Ég szavát. Nem halljuk a gyógyító szavát.
A kuruzslók szavát halljuk, mert az harsog reggeltől estig a fülünkbe egyre elképesztőbb hazugságokat. Halljuk, mert hallani akarjuk. Jobban szeretjük a kényelmes hazugságot, mint a kényelmetlenül fájó igazságot.
Az igazságokra nem mindenki kíváncsi.
(Még mindig nem hiszed el, hogy elvesznek tőled mindent, a megtakarításaidat, a tulajdonjogodat – már nincs tulajdonod a legújabb „törvény” szerint, csak birtokolhatsz dolgokat, amíg engedik… ha „jól” viselkedsz, azaz parancskövetően.)
Ráadásul „a szavakban rejlő igazságok nem komoly igazságok. A valódi igazságok a tettekben vannak. Jajgatni és sopánkodni könnyű. De tettekre csak azok képesek, akiknek a lelkében van bátorság és erő.”
Minden betegségnek van egy olyan fázisa, amikor már nem, vagy csak nagyon nehezen gyógyítható.
Egy olyan útra vezettek bennünket, amiből már a megszokott, kényelmes módon, és a kuruzslók gyógymódja alapján nincs kiút. Sőt, egyre rosszabb lesz.
Ha mindegyik oldalt ugyanazon erők uralják, akkor már nem is számít, hogy melyiket választjuk? Ha a dialektikus rendszeren belül maradunk, akkor majdnem mindegy, mindkét választás rossz. (GYURBÁN) Viszont, a lényeget tekintve nagyon nem mindegy. Mindig van lehetőség az igaz, a helyes választására, de általában a felkínált lehetőségeken kívül kell keresnünk azt!
AZ IGAZ, HELYES VÁLASZTÁS A FELKÍNÁLT LEHETŐSÉGEKEN KÍVÜL KERESENDŐ!
A gyógyító ránk vár. Meghalljuk-e, és ügyelünk-e végre az Ég szavára? Visszatérünk-e a Hagyományhoz és az Ős-Tudáshoz? A szkíta erkölcsöt választjuk-e a feketefejűek erkölcstelensége helyett?
Fény vagy Ármány? (A válasz nem relativizálható!)
Mennyi hazugság, mennyi szenvedés, mekkora rabság kell még, hogy a lelkünkbe újra visszatérjen Őseink Bátorsága és Ereje?
Mi kell még, hogy újra MAGYAROK legyünk?
„Nem a mese gyógyít. Még egyetlen mese sem gyógyított meg senkit. A világkép gyógyít, amelynek alapja a gondolat, a szó és a tett egysége: azt mondjuk, amit gondolunk, és azt tesszük, amit mondunk.”
Az éjjel a Fény újra legyőzte a sötétséget. Mint mindig…
