/Mocsár-mélyi harcunkkal való vesződésünk –részlet…)
A 22-es csapdája valamilyen reménytelen helyzet, amit az egymásnak kölcsönösen ellentmondó feltételek miatt nem lehet megoldani.
“És ezt miből számolta ki? Matematikus ön, vagy miből számolta ki?”
„A 22-es csapdája egy önmagába visszatérő logikai folyam, amely leszögezi, hogy bárki, aki közvetlen és valós helyzetben saját biztonságára gondol, az döntésre képes elme természetes működéséről tesz bizonyságot. A regény katona főhőse őrült, tehát le lehet szerelni a seregből. Csak annyit kell tennie, hogy kéri a leszerelését, de ha kéri a leszerelését, akkor nem lehet őrült, mivel a saját biztonságára gondol, és további bevetésekre küldhető. Lehet őrült, ha további bevetésekre megy, és lehet egészséges, ha nem megy. Ha egészséges, akkor viszont mennie kell. Ha megy, akkor őrült, és nem kell mennie; de ha nem akar menni, akkor egészséges, és mennie kell. A 22-es csapdája tehát az, hogy a leszerelés csak olyan feltétellel teljesülhet, ami egyben ki is zárja, hogy teljesüljön.”
Egy teljes kontrollt birtokló hatalom enged kiskapukat?
Bárki elhiszi, hogy a világot uraló háttérhatalom enged bárkit is kiszállni a játékból a közelgő cél előtt?
Az emberiség karámban tartását és a digitális rabszolgaságba terelését számtalan 22-es csapdájához hasonló „szabály” irányítja. A java még csak ezután jön, de a főpróbák már lezajlottak, és jelenleg is futnak. (Lisszaboni szerződés, NATO, WHO kényszer, karbon lábnyom, 15 perces városok, rádiófrekvenciás elmekontroll, kreditrendszer, mikrochip, transzhumanizmus, háborús vészhelyzet…)
Választások?
Csak addig, amíg az általuk felkínált lehetőségekből akarsz választani.
Demokrácia?
Csak addig, amíg az ő értékrendjük szerint működsz.
A demokrácia az, amikor két hülye bármikor leszavazhat egy zsenit, vagy, amikor egy tisztességes, igaz, dolgos ember szavazata ugyanannyit ér, mint egy álnok, aljas, élősködő bűnözőé.
Persze a zsarnokság sem jobb, mindig az alja kerül felülre.
Mégis, az emberiséget e kettő közüli választásra terelik évszázadok óta.
Mindegy minek nevezik a rendszereket, lényegében e kettő valamelyike, vagy a kettőből létrehozott hibrid mind. Ez az ördögi kör.
Megoldás csak ezen kívül van, de erre nem enged a rendszer „törvényes” lehetőséget. Egy alapjaiban és minden porcikájában hazug és igazságtalan rendszert az erkölcsi oldalról lehetne megbontani. Érdem és jellem, ami romba döntheti az aljas „törvényeket”. Ez a szakrális hierarchia. Na, ezt gyűlöli a rendszer…
Ha pedig egy rendszeren belül nincs megoldás, akkor azt a rendszeren kívül kell keresni!
A jelenlegi hazug és tolvaj rendszeren (ami természetesen nem rend és nem is „szer”-en alapul, hanem valójában „szer-telen” rendetlenség…) belül nincs jó megoldás, ezért körbe-körbe járunk. A sátáni rendszerben maradva, onnan megoldást keresve, azt toldozgatva-foldozgatva nem lehet az Igaz, Magyar utat járni. Az évszázadok óta tartó sátáni rendszerben gondolkodva, nincs, és nem is lesz megoldás. A feje tetejére állított, kifordított világban az alja van felül. A szakrális hierarchia helyett, ami érdem és jellem alapú, most az érdemtelen és jellemtelen feketefejűség vezet és uralkodik. Ebből az erkölcsi mocsárból választunk folyamatosan varangyot, melyet csókolgatva azt várjuk, hogy majd Árgyélus királyfivá változik. A varangy viszont varangy marad, bár olykor átváltozik lovasrohamot parancsoló, szem-kilövető, hibbant komcsi-paprikajancsivá, vagy esetleg, ha „szerencsénk van”, egy kokárdába bugyolált, potrohos, önmagát óriásnak képzelő, focibuzi törpévé, a híres hordószónok grazi beteggé, aki mindig előre megy, nem hátra, egyenesen a zsákutcába… Velünk együtt.
A kényszerzubbony levétele nem veszélytelen dolog, mert ugyebár egy bolond százat csinál, azok meg mindegyik hoznak magukkal még egy embert, főleg olyanokat, akik legalább háromszor-négyszer vakcinázottak, és már meg is van a kétharmados kórság.
“És ezt miből számolta ki? Matematikus ön, vagy miből számolta ki?”
Persze, nem vagyok matematikus, tévedhetek is a számolással, főleg, hogy a rendszer nem csapott be senkit. Látjuk, hogy varangy, mégis csókolgatjuk… „A széles tömegek úgysem esznek se narancsot, se citromot, de boldogok, hogy velünk ünnepelhetnek.”
A Nagy Nemzeti Boldogság lombkorona sétányán mégis, mintha mostanában valamiféle zűrzavar kezdett volna úrrá lenni. Látszólag… Amíg a mi hős, magyar- „Tyrion Lannisterünk” a Brüsszeli Trónok Harcában csapásokat ad és csapásokat kap a „vasbank korrupt bürokratáival” páva- táncolgatva, addig itthon egy hófehér inges, kivasalt szépfiú jelent meg a bűzös mocsárban, illatosan, igéző nebáncsvirágként. A csillagszemű, „igazmondó”, Peti, aki ráadásul még Magyar is. Kis szépséghiba, hogy még mindig harcol szegény kis áldozati báránykaként a gonosz vasorrú bábával, akit „okosan és bölcs előrelátással elvett feleségül”, de akitől aztán a trónok harca és a nemzetközi helyzet fokozódása miatt elválasztotta a magyar „Tyrion Lannister” egyik „mészáros-legénye”…
„Lám, csak jó az Isten, jót (is) ád… hirtelen, a semmiből (a mocsárból), hogy fölvitte a „Magyar” Péter dolgát! Itt szaladgál föl és alá, még a ládára is fölszáll, eszébe jut, kotkodákol, s nem verik ki a szobából. Dehogy verik, dehogy verik! Mint a galambot etetik, válogat a kendermagban, a kiskirály (varangykirály) sem él jobban. Hangfelvételekkel szaladgál az ügyészségre… és nem verik ki a szobából…” Vajon miért?
Pedig elgondolkodhatnánk erről a nebáncsvirágról, ami a mocsárban nőtt. Jöhet-e bármi jó nekünk a mocsárból?
“És ezt miből számolta ki? Matematikus ön, vagy miből számolta ki?”
Nebáncsvirág (más néven Pistike- nekünk most Petike), vagy vízifukszia. Mit is tudunk erről a növényről?
„A nebáncsvirágok nemzetsége rendkívül fajgazdag (mintegy 450 fajjal), főleg Afrika és India trópusi vidékein és Észak-Amerikában honosak, és csak néhány képviselőjük hatolt el Eurázsia mérsékeltebb éghajlatú vidékeire. Sok fajuk szobai és kerti dísznövény, utóbbiak közül több kivadult és meghonosodott.”
„Vízifukszia”, tehát érthető a „TISZA” Párt névválasztás is… „Fajgazdag”, ezért szeretik a „színes”, liberális ellenzék különféle csoportjai. „Afrika-India”, vagyis „migránssimogató”. „Észak-Amerika”, és „meghonosodott”, mivel külföldről támogatják, főleg az USA-ból. „Kivadult”, a fidesz gittegyletében már nem akarta tovább rágni a közös gittet, ezért áruló lett, és a fidesz pártkönyvébe csupa kisbetűvel írták be a nevét…
Ez a fehér inges „magyar Münchhausen ” hófehér lovával csak most érkezett erre a mocsaras vidékre, de a lova szinte azonnal süllyedni kezdett a mocsárban. M. Péter (Münchhausen Péter…) ekkor erősen megragadta a tarkójánál saját haját, és annál fogva kirántotta önmagát a mocsárból, sőt, nemcsak önmagát, hanem – lábai közé szorítva – még a hűséges lovát is kimenekítette a bajból…”
Büszke is lehet rá a háttérben bujkáló és M. Pétert támogató „virológus maffia”, Karikóval karöltve, akik alig várják, hogy kiszolgálják a WHO-oltásos nemzetkontrollt.
No, de hová tűnt a „bátor” rendszerkritikus Azahriah? Most lapít, talán a mesterséges intelligencia nem ér rá neki „zenét” írni, mivel éppen Izrael használja háborús népirtásra…
Emiatt, és a választás szemfényvesztő vircsaftja miatt viszont késlekedik az általuk „Júdapestre” tervezett „magyar Majdan-tér”… Szerencsére.
Szóval, a rendszeren belül nincs jó megoldás a magyarság számára. Fidesz, vagy „Júdapesti Majdan”…
Az Igaz Magyaroknak csak az marad az egyetlen reményük, hogy a
„Hajnalcsillag ragyog a sötétben”.
Azonban óvatosnak kell lennünk, mert a kommunistákból átvedlett liberálisok már azt a sorsot szánják nekünk, hogy „Eljött a hajnal, elébe mentem, és rám talált a megszálló…”
Nos, a megszálló már túl régóta ránk talált… A burkolt megszállásunkat egyre nyíltabb követi.
A kérdés csak az, hogy leszünk-e még szabadok valaha.
Ehhez viszont kezdeni kellene valamit ezzel a „magyar 22-es csapdájával”…
-a „fogadós”-