/”Garázda Lófő” gondolatok/
„Nyögött, csikorgott a célját vesztett világ.
A gyűlölködők gyűlölködtek.
A gyilkosok gyilkoltak.
A csalók csaltak, a lopók loptak.
Bánatában elbujdosott az Isten.
Sötétségbe temetkezett
Az egész megveszekedett világ.”
„Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?”
Így szólt az apostoli kérdés a rómabeliekhez írt levélben. Persze, felvetődhet a logikus folytatásaként ennek a gondolatmenetnek, hogy, ha Isten ellenünk, akkor meg teljesen mindegy, hogy ki van velünk. Tehát, alapvető kérdés, hogy Isten velünk van-e, vagy sem?
Adódik a kérdés, hogy melyik „Isten”?
Magyarként, nekünk a „Magyarok Istene” a helyes válasz.
El kellene gondolkodnunk, hogy pontosan kit is értünk ezalatt!
A választól függ minden…
Ha Trump meg Putyin velünk, kicsoda ellenünk?
Ha Trump meg Putyin ellenünk, kicsoda velünk?
Melyik lenne jobb nekünk?
Lehet-e olyan, hogy „se veled, se nélküled”?
Ráadásul még itt van Benjámín Netanjáhú, meg Hszi Csin-ping is. Szép kis négyes fogat. Most állítólag a barátaink. Az orosz KGB, az izraeli MOSZAD, az amerikai CIA, a kínai MSS és még sokan mások kis hazánkban.
Csak az a nem mindegy, hogy ők kaptak meghívást a „bárány” lakomájára, vagy a „bárány” az övékére…
Félő az is, hogy a „sok bába közt elvész még az ukrán gyermek is”.
Vagy, az is lehet, hogy a sok bába megtalálja a mi elveszett gyermekeinket: Kárpátalját, Erdélyt, Felvidéket, Délvidéket, Őrvidéket…?
A „száz év magányunk” előtt volt már egy hasonló „bába-találkozó” Trianonban.
Vajon, most nehéz szülésünk lesz? Császározni akarnak? Biztosan „király” lesz a vége… Állítólag „békés” szülés lesz. Csak nyugodjunk, békében…
Mert nekünk egyedül nem megy ez a „szülés”-dolog (sem), de látjuk, hogy másnak sem megy ez, a „vén Európa is megszülte hűtlen gyermekét és nem szólt akkor sem, ha elvetélt…”! Rossz nyelvek szerint már a megtermékenyítés is mesterséges volt, valamilyen „soros” lombikbébi program részeként. Ennek ellenére mi megtartjuk, bár most még azt sem tudjuk, hogy nemzeti színű lufit vegyünk a kicsikének, vagy brüsszeli rózsaszínt. Plüss zebrát, vagy műanyag csótányt a bölcsőbe? Legénybúcsú legyen a békemeneten, vagy lánybúcsú a „pride”-on? A Karmelita, vagy Tisza partja lesz a keresztelő helyszíne? Gyermekotthonban, vagy tini- discoban bulizunk majd? Utcai harcos lesz, vagy csónakos a Tiszán, ha megnő? Mi legyen a neve? Vitya, vagy Petya? Mindegy, csak egészséges legyen… Nem baj, ha kicsit sárga, meg savanyú, egészen biztos, hogy felcseperedik, ahogy eddig a többi is. Reméljük, hogy gyermekotthonba nem kerül szegényke, mert állítólag sok ott a „tulipán-taposó”, vagy liliomtipró, de ki tudhatja ezt ebben a hazug világban? Ha félni fog a kicsike, majd, álmában csönget egy picit. A távolságot, mint üveggolyót, megkapja a félkész mezőgazdasági épülettel együtt. Óriás lesz, nem törpe, vagy kerékpáros tűzoltó, zsírleszívó katona, szőkített rendőr, nemzeti gázszerelő, vadakat terelő majdnem szent „zsoltibácsi”, akik mind „bátorak” egytől egyig!
Az is lehet, hogy ikrek lesznek, vagy sziámi ikrek, akik ki tudja, hogy melyik testrészükön nőttek össze… Lényeg, hogy apás szülés lesz, de az anya – aki nő – is részt vehet.
No, de bízzuk mindezt csak a bábákra, hiszen nemrég Gázában (sőt: Marokkóban, Szíriában, Iránban… stb.) sem volt semmi gáz, olyan jól levezették a koraszülést, még a köldökzsinórt is elvágták precíz rakétákkal, miközben az egész méhet kioperálták. (Pedig a köldökzsinór megőrzése az „Ős-sejtek” miatt nagyon fontos!)
Arra azért figyelnünk kell, hogy ez a „nemzetközi bábacsoport” a bábai (Bábeli) zűrzavarban megértse egymást, és az ukrán fürdővízzel együtt nehogy a magyar gyereket is kiöntsék a nagy igyekezetükben. Reméljük, hogy jól bábáskodnak. Az otthonszülés nem veszélytelen…
Az egyetlen kérdés, hogy velünk van-e a Magyarok Istene?
Semmi más nem lényeg!
„Fenn kőszobor, a földön egy virág. Az idő száll, s a kőszobor ledől…”
„A Magyar Nemzet eredete, virágzása, kigúnyolása, megfeszíttetése, halála és közelgő feltámadása”, egy magasztos és dicső misztérium részei.
Csakis tőlünk függ, hogy erre mikor eszmélünk rá.
– a „fogadós”-