Mi magyarok, az öröktől létező ősi hagyomány talaján állva, egyek vagyunk. Létünket ugyanazon alapból kibontakoztatva éljük, hiszen mindannyiunkban megtalálható a magyar fénymag, a magyar származás és lelkiség nyoma.
Nimród véreiként elhívásunk az, hogy ott óvjuk a Földet, ahol a legerősebb és a legtisztább a jóságos isteni erő. Mi így járulhatunk hozzá ahhoz, hogy a Magyarok Istenének energiája megmaradjon, éljen, lüktessen.
Vezérlőnk a Turul és a Csodaszarvas, melyek a legszentebb, érinthetetlen szimbólumaink. Ők az isteni elhívást hozzák a Földön létezők tudomására. A Turul köti össze az égi és a földi világot, ő az isteni iránymutatás jelképe, ő a Világ-Mindenség Teremtője és fenntartója. Párja, a Csodaszarvas, a nemzetet a földi közegben vezeti, és ő az isteni iránymutatás által továbblendítő segítőnk, a teremtés fenntartója, továbbszövője. Ők vigyázzák mindazt, ami körülölel minket.
Mi, magyarok, születésünknél fogva vagyunk részesei a nagy isteni tervnek, nemcsak egyénekként, hanem közösségként, nemzetként is. Testi-lelki-szellemi kiteljesedésünket csakis magyarként érhetjük el. Ha azt látjuk a történelmünkben, hogy sorsunk telve van kudarccal, csapással, vereséggel, akkor azt éppen annak köszönhetjük, hogy nem a saját utunkat járjuk.
Valódi nemzeti identitásunk, múltunk, hagyományaink ismerete, és jelen cselekedeteinkkel való továbbvitele minden egyes egyén feladata, s egyben közös ügyünk is. Ha az egyének önmagunkban is erősek, önmagukban is teljesek, akkor az általuk formált közösség is egységes lesz.
Egy magyar ember a magyarságán keresztül teljesedik ki, a kiteljesedett egyénekből álló magyar nemzet pedig keretet, segítséget ad az egyénnek, hogy az útját tudja járni. Fel kell vállalnunk tehát magyarságunkat, ki kell nyilatkoznunk, hogy az isteni eredethez csakis a magyarságunkon keresztül tudunk visszajutni.
Az idegen modellek átvétele a magyarság életétől idegen mintákat épít be és működtet. Éket ver a nemzeten belül, és szembeállítja egymással a magyarokat. A felszínen szabadságot, békét, fejlődést ajánl, de valójában csak ellentétet szít, háborút kreál és szolgaságot hoz.
Nekünk a gyökereinkhez kell visszanyúlnunk. Ehhez újra tisztelnie és becsülnie kell a magyarnak a magyart, gondolatban, szóban és tettben egyaránt. Ha nem eszerint élünk, és idegenekre hallgatva szellemi, lelki és fizikai fegyvert emelünk egymásra, akkor vétkünk visszahull ránk.
Térjünk vissza hát eredeti utunkra, adjunk lehetőséget a világot betöltő energiának, Istennek, hogy segítsen megvalósítani álmainkat-céljainkat, segítsen betölteni elhívásunkat.
Mi, magyarok, nem kiválasztottak vagyunk; nekünk feladatunk, elhívásunk van. Az elhívást az ég, az univerzum, az univerzális energia, Isten adta. A kiválasztott szerint mindenki neki tartozik alávetettséggel, mindig követel, megszabja, mi legyen. Az elhívott csupán teszi a dolgát, ami neki rendeltetett feladatként. Nem követel, hanem ad; mert az égi energia az övé, az ég által cselekszik.
A Magyar – ha valóban magyarként él – maga a teljes világegyetem, a szellem-univerzum, de ha szintet süllyed, akkor a többi emberrel együtt ragad bele a legsűrűbb materiális anyag-létbe, a legsötétebb materializmusba.
A magyarság országa szakrális, élő rendszer, s egyben szellemi, lelki, fizikai értelemben is nagyhatalom. Amíg a saját útján jár a nemzet, addig nincs külső tényező, amely erőt vehetne rajta. Már évszázadok teltek el a pálos alapító Özséb látomása óta, de a tengernyi apró láng még mindig él, világít. Él, mert életben tartjuk. Mi magunk vagyunk az ezernyi apró láng, és ha szétnézünk, látni fogjuk, hogy nem vagyunk egyedül.
A poláris világ létezése óta két világnézet, szemléletmód, életről alkotott felfogás áll szemben egymással. A fény és a sötétség. A fény nem vágyik fizikai uralomra, nem tör hatalomra, és nem akar leigázni senkit. A sötétség ugyanakkor nagyon is kézzelfogható világi uralomra tör, a Földön bármilyen formában élő leigázására, uralására törekszik. A fény, a szellem, a lélek, és a test egységének kiteljesedését óhajtja. A sötétség, szimpla fizikai hatalomra törekszik, de úgy, hogy a lelket és a szellemet is uralni akarja.
A magyar nemzet ősi hitvilágában érthető és világos rend uralkodik. Hitvilágunk tiszta és egyszerű, hiszen a Teremtő, az „Egyisten” mintájára él és lélegzik, ezért Egy-szerű. A lélekben tiszta magyar ember szorosan együtt él az isteni világgal, tudja, hogy az univerzális energia itt él velünk, körbevesz minket, és mindenben megnyilvánul.
A teremtés kezdeti fázisában az örökkévaló EGY önmagát kettéosztva, lényegében polarizálódva nyilvánul meg a létezésben. Ennek megfelelően a magyar hagyomány egyformán tiszteli férfi minőségként a teremtő lehetőséget képviselő Öreg Östent, és női minőségként az életet adó Nagyboldogasszonyt. Ők együtt az EGY, egymás nélkül értelmezhetetlenek, és a létezés a két fél kölcsönhatásából ered. Van hét változatuk, segítőjük, a hét boldogasszony, kisasszony nőként, valamint a hét bölcs, a hét vezér, férfiként. Az éves ünneprendben nyolc ünnepük van (1+7).
A magyarság őrzi a fényt, ezért amilyen a magyarság állapota, olyan a Világ állapota. Az Univerzum energiájának, az Isteni energiának a közvetítése, a közvetítés teljességének, tisztaságának és mélységének a fenntartása mind közösségi, mind egyéni szinten feladatot ad.
A Szent Koronán látható magyar szimbolika tisztán adja vissza a Világtörvényt. A felül megjelenő Atyaisten (vagyis Öreg Östen), az átmeneti térben lévő Nagyboldogasszony (Szűz Mária = Boldogasszonyi Minőség), és a frontális oldalon látható Jézus Krisztus által képviselt energia a fizikai létben teszik élővé az Egy lényegét, az Igét. A magyarok koronája, és az abból kisugárzó eszmerendszer, a Szent Korona értékrend jelképezi, hogy a magyarok mindig is a Világmindenséget létrehozó, betöltő és működtető Világtörvény letéteményesei voltak itt a Földön, és most is annak kellene lenniük.
A magyarság olyan vállalás, amelynek lényege ember-társunk önnön erőnkkel, energiánkkal, tudásunkkal való táplálása. A feladatot felvállaló magyar egyén önmagát adja, hogy az így kiáramló univerzális, égi, isteni energia feltöltse, serkentse a befogadót. A vállalás legtisztább formája az, amikor akár ellenfeleinkért is készek vagyunk fellépni, hogy mindenki magasabb szintre emelkedhessen.
A magyarság testvérbarátság. A testvérbarátság a vérszerződés lényege. Megkötői vállalják az egymásért, és a legfőbb isteni értékekért való közös fellépést. Célja az, hogy mindenkiből a lehető legjobbat hozza elő, vagyis a még nyugvó állapotban lévő értékek felszínre hozásának szándéka áll a középpontban.
A magyarság feladata a legsötétebb energiák megtisztítása, a sötétség fényre váltása. Azt célozza, hogy a már-már a legalacsonyabb szintre süllyedt ellenfelet visszafordítsuk a felemelkedés útjára. S amikor már nem lehet nemes eszközökkel fellépni, a sötét energiákat tulajdon erejük felhasználásával zabolázzuk meg.
Ősi magyar elhívással szólítunk tehát minden magyart, hogy a gondolat, a kimondott szó, és a cselekedet teremtő erejével, egyéni és közösségi szinten is, közösen, együtt rezdüljünk, hogy valóban megformálódhasson az igaz eljövendő. Mert ha sok-sok igaz magyar közöset akar, és azért közösen tesz is, akkor óriási energiák mozdulnak meg.
Magyarként tegyük meg, amit meg kell tennünk! Higgyük és tudjuk is, ha lépünk, a jóisteni segítség és az ősök támogatása is megérkezik hozzánk!
– VATA LÓFŐ NYOMDOKAIN FÉNYES ÖSVÉNY NYÍLIK –