(„Garázda Lófő” gondolatok)
„A hagyomány értelmében csak akkor szabad az „ősök intelmeit” nyilvánosságra hozni, ha a nemzetet nagy veszély fenyegeti.”
„Íme, én, nevesem biztos ősök tudásának őre, szólok Boldogasszony nevében azokról, akik a hegyekben élnek, itt meg amott, s őrzik a nyomot, mely Istenhez vezet, s mely nyom egyszer majd még úttá szélesedve kivezeti a magára és Istenére lelt magyar nemzetet a sötétség nyomorúságából a feltámadás fényességébe.”
„Én csak egyike vagyok azoknak, kik őrzik még mindég a Szent Hagyatékot, amit őseink hagytak volt reánk sok száz esztendeje annak, régi időkből, mikor még az Úr nemzete voltunk. Őrizzük, egyre csak őrizzük az Úr védelméhez visszavezető kicsinyke ösvény titkát, mely olyan ma már ebben a nagy megbolydult világban, mint elmohásodott vadcsapás a havas erdő sűrűjében, amit már csak a lélek láthat meg, nem a szem. Mert egyszer még elébb vagy utóbb, de minden bizonnyal eljő az idő, amikor fölébred a völgyek magyarjaiban a lélek, s keresni fogják az igaz utat, mely pusztulásból győzelembe, nyomorúságból az Úr gazdag dicsőségébe vezet vissza, ahonnan valamikor nagyon régen, a magunk gyarlósága folytán hibás útra tértünk…”
„Ma létkérdés és indokolt a Magyar Nemzetnek visszaadnunk őseitől örökölt szellemi kincseit, hogy azokat fölhasználja épülésére-szépülésére, talpra állásához. A nagy nyilvánosság, az igazság és értelmes lelkiség áhítói elé kell mennünk, hogy ne keresgéljenek tűt a szalmakazalban”.
„A nép és a vezetők gyengülésével a létezés rendje meginog, és egy szétzüllött és lealacsonyodott országban (világban) megmaradni nem lehet. Meg kell szűnnie annak, hogy a társadalomban a legalacsonyabb ember legyen a mértékadó!”
„A vezető rétegek (politikai-, gazdasági „elit”) egyre kevésbé érzik úgy, hogy egy közösségbe tartoznak a választóikkal. Az „elit” leválik a társadalom többségéről, nemigen érez vele közösséget és nem érzi, hogy lojalitással tartozna neki. A vezető rétegek, a kormány, a média, a döntéseket dicsőítő kulturális elit meg sem érzi a változásokat, az ő életük ugyanis mit sem változik…”
„Van egy jól körvonalazható szándék a világban, ami a lelki minőségek felismerhetőségét ellehetetleníti. Hátrányt jelent a számára. Vajon ki lehet az, akit ez frusztrál? Az a rétegcsoport, amelyik lekorlátozva érzi magát a morál és erkölcs által. Na és ki az, akinek hozzáférése van ekkora kapacitásokhoz? Hát valahol a legfontosabb pozíciót betöltők között kellene keresni. No de, hogyan kerülhettek olyan magas pozícióba ilyen széttördelt, torz, kifordult, feketefejű moralitással?”
„Minden egyes hatalmi rendszer arra a feltételezésre épül, hogy a boldogságért vagy fizess, vagy engedelmeskedj. Következésképp a legforradalmibb tett az, ha az ember örömét leli a fizetség és az engedelmesség megtagadásában azáltal, hogy gyökeresen más értékrend szerint éli az életet. Ez nem lemondás, nem önkorlátozás, és nem is eskü; hanem olyan tett, amely megmutatja a határokat nem ismerő örömöt.”
„Napjainkban csak kétféle állásfoglalás lehetséges: a buta engedelmesség vagy a lázadás.”
„Adódhat olyan helyzet, amelyben ott kell hagyni a pöffeszkedő társadalmat. Csak meghajolni nem lehet, nem szabad.”
„Vannak férfiak, akik nem arra születnek, hogy el tudják fogadni a dolgokat olyannak, amilyenek. Akiket nem ért meg a környezetük, mert fölötte állnak, és nem mindig a „törvények” szerint viselkednek, hanem valamiféle lovagi etika alapján. Faképnél hagyják az életet, és a maguk csatáit vívják, legjobb tudásuk szerint, az éhezés, a háború vagy a félelem uralma ellen.”
A lázadás az esztelenség láttán születik meg, igazságtalan, vagy érthetetlen helyzetben. Rendet követel a káoszban…”
A feketefejűek terv szerint, tudatosan káoszt idéznek elő. Ebben a feketefejű káoszban az Égi Tudás Népéből a földi ostobaság szolgái lettünk. A magyar nemzetet előbb néppé züllesztették, majd lassacskán digitális állampolgárrá hülyítik, miközben „szörnyeteg-generációk” nőnek fel, testileg-, lelkileg-, szellemileg egyre alacsonyabb szintre süllyedve. Egyre „kép-telenebbekké” válnak.
A feketefejűek célja, hogy kép-telenekké tegyenek bennünket emlékezni arra, hogy kik is vagyunk, mi is itt a feladatunk magyarként, ebben a világban. Minden olyan dolgot megsemmisítenek, ami ennek a kép-ességnek még csak az emlékét is felidézhetné, vagy megőrizhetné bennünk. (Ez az igazi „damnatio memoriae”, vagyis „az emlékezet elátkozása”.)
A magyar ősvallás alapja a mágikus világkép volt.
„Az ember „isteni tudással” rendelkezik, ami nem más, mint a génjeinkbe táplált ismeretlen eredetű (túlvilági) és identitású (istentől származó) „őstudás”(ösztön), melynek a megtanulható tudáson felüli ereje teszi lehetővé az ösztönös tudást, ami nem tanult dolog, hanem egy génjeinkbe kódolt ősi program. (Az „ösztön” a magyar ősnyelv szerint istent jelent: östen, ős-tény.) Ez pedig nem más, mint az „anyagi testünkben” levő, testen túli, szellemi tudás. Az ember különleges „test-feletti” képessége, hogy elvontan is képes gondolkodni, sőt, ezeket a gondolatokat szóban is és írásban is le tudja rögzíteni.” (A magyar nyelv és a rovás „mágikus”!)
„Csillagszármazásunk, tündérvallásunk, tündérszármazásunk kétségtelen.”
„A Nap- Arcúak küzdenek a feketefejűekkel, a Világ Világossága a Vakvilággal. Az egyén szerepe kiemelkedő, kik akarunk lenni, kik vagyunk, melyik urat szolgáljuk lelkierőnkkel.”
„Zendüléskor illő kitűzni a zendülés lobogóit. Ló, meg ökörfarok, ezek a zendülés, a hadiállapot jelei. Bárki fia lássa messziről, itt baj van!”
A hazaárulást meg kell szüntetni! A hazaárulókat, a feketefejűek kiszolgálóit meg kell büntetni!
„Vata volt a régi hit végharcosának neve, olyan név, amit a mai kor csak „garázda lófő”-ként, pogányként ismer, de ez egykor, szívdobbantó név volt a magyarok közt. A tős-gyökeres, tizenhárom próbás ősök, akik féltve gondoltak nemzeti létezésükre, hő rajongással fogadták a régi hit és hagyományok hősét, ki az új hatalmat, a feketefejű vallást lerázza a fejükről.”
Ezer év telt el azóta. Ezer év elteltével még mindig akadnak Nap-Arcúak, akik küzdenek a feketefejű ármány ellen. Az utolsó emberig küzdeni fognak, mert ők ma a valódi Nemzeti Oldal megfogyatkozott, igaz képviselői.
Vata sólyma már szárnyal fölöttünk. Emeljétek fel a szemeiteket az Égre! Eljött a mi időnk. Ki fog bomlani a zendülés lófarkas lobogója, hogy magyarok maradhassunk.
„Hogy beteljesüljön Győzelmes végzeted.
Az Úr oltára Te vagy, Emeld hát föl a fejed!”
„Minden Belőled, Te Mindenben.”
„Boldogok a bölcsesség szomjazói, mert hasuk mélyétől szívük közepéig megteszik a Nagy Utat és Egek Fényében fürödnek” és „boldogok kik bölcseletet, tudást adnak tovább, meg szépet írnak, amitől szellemük szárnyas juharmagja lelkek ezreiben csírázik, mert beengedtetnek az ÉG Ötbálványú Kapuján, és Boldogasszony simogató tenyerébe lapulhatnak”!
