A “kiugrasztja a nyulat a bokorból” szólás jelentése: arra kényszerít valakit, addig mesterkedik, ügyeskedik, míg a másik színt vall, elárulja a szándékát, vagy világosságra hoz, feltár valamit, ami esetleg addig nem volt nyilvánvaló, vagy tudott…
Egy hozzászólást idéznék, erre reagálnék:
„Túl sok a morfondírozás. Az írások tömkelege – de nincs szervezve a rendszerből való kilépés. Könyvek, előadások sokasága – de a nép továbbra is nyaldossa a ragacsos élvezeteket – teremtő munka nincs- csak sok-sok üres beszéd! Tenni, tenni kéne már – valamit tevőlegesen is!”
Ez egy elég tanulságos és jellemző hozzáállás, ezért megéri kicsit elemezni.
Sokan vannak, aki másoktól várnak tetteket, ahelyett, hogy maguk is cselekednének. Másokat vádolnak tétlenséggel, miközben a legtöbben csak várják, hogy kikaparják nekik (is) a gesztenyét.
Zászlót várnak, vezért, amikor még sereg sincs. Nem értik, hogy előbb nekünk kell „aranyménessé” válnunk, hogy méltóak legyünk. Akkor megjelenik az Igazi Vezető. Addig nem. Vagyis nem jelenik meg, vagy, ha megjelenik valamilyen önjelölt, az nem lesz az Igazi. Sem sereg, sem vezető, akkor hogyan képzelik azt a „tenni, tenni kéne már”-t? Persze, hogy nem tudják, de mástól számon kérik. Tipikus.
„Túl sok a morfondírozás.” Ez egy „fogadó”. Azért tesszük a dolgunkat, hogy segítsünk „aranyménessé” válni. A „fogadós” nem hadvezér, főleg nem „forradalmár”. Che Guevara-t máshol kellene keresni.
Aki fejjel szeretne a falnak menni, „annak ott van balra az első ajtó”…
(Az ukránok haláltusája is a Majdan térrel kezdődött.)
Az ember (a magyarok többsége is, sajnos) abban a csávában van, hogy tudja, mit kell és kellene tennie, de sejtelme sincs arról, azt, amit tud, miképpen kell megtennie. Nem igazán tudja senki. A szó adva van. A nehézség a megvalósítás.
A helyes sorrendet a következőképpen kell felállítani: az első a szó, a második a gondolat, a harmadik tett. „Olyan módszerre van szükség, amely az ige hatalmát a gondolat válságán keresztül a tett erejébe tudja átvitetni. A szót a gondolatban fel tudja hevíteni. Amikor a szó felrobban, az a tett. Csak, akinek a szó birtokában van, az cselekszik.
Igaz szavak, jó gondolatok, helyes tettek. Még nem tartunk a tetteknél, hiszen az Igaz szavak és a jó gondolatok megteremtése az első, ami nem könnyű egy hazug világban, egy lebutított és teljesen félrevezetett társadalomban.
Ezt tesszük, szerény képességeinkkel.
„Morfondírozunk”. Valóban?
A sátáni világrend hatalmában van a Föld. Adatott nekik hatalom. Teszik a dolgukat, szinte reménytelennek tűnik egy ekkora és minden aljasságra kapható hatalommal szembeszállni.
Megmérettetünk. Erről szólnak a népmeséink: amikor már minden elveszni látszik, akkor jön a legkisebb legény… A táltos paripa pedig az istálló végében levő sovány gebe, nem pedig a szebbnél, szebb, csillogó szőrű, kövér ló egyike, melyek egyike sem parazsat eszik… Akinek van füle a hallásra…
Egyetlen jövendölés sem arról szól, hogy a magyarság lesz a világ vezető politikai-, gazdasági-, vagy katonai nagyhatalma. (“Akkumulátor nagyhatalomról” meg pláne nem szól jóslat…csak szólok…) A jövendölések SZAKRÁLIS MEGÚJHODÁSRÓL szólnak, szellemi-, lelki- és spirituális megújhodásról! Ezt először mindenkinek magának, magában kell (kellene) megtennie.
„Tenni, tenni kéne már – valamit tevőlegesen is!” Hát rajta!
Persze, tudjuk, hogy a nyúl ürege milyen nagyon mély, ezért könnyebb a bokorból ugrálgatni, vagy „nyaldosni a ragacsos élvezeteket” és közben türelmetlenül kritizálni.
De olykor a „ragacsos” fagyi is visszanyal, ezért kíváncsian kérdezem, és várnám a választ, hogy mit tesz Ön a „sok-sok üres beszéd”, „morfondírozás” helyett (reméljük, hogy nem a gondolkodás helyett…), amivel „tevőlegesen szervezi a magyarság rendszerből való kilépését”?
Ha van ilyen tette, akkor, kérem, ossza meg velünk, hogy ne ez a „sok-sok üres beszéd” legyen itt, hanem egy követendő, követhető példa is!
Ha nincs ilyen tette, akkor kérem, ne rajtunk kérje számon, amit Ön sem tesz, hanem engedje, hogy tegyük a dolgunkat! Mert, bár Ön nem nagyon látja, de mi azt tesszük.
Köszönettel:
– a „fogadós”-