A hosszú menetelés a kínai polgárháborúban (1934 és 1936 között) tette lehetővé a kínai kommunista hadsereg túlélését annak ellenére, hogy menet közben állományának 90%-át elvesztette…
A mi „nagy menetelésünk” most ott tart, hogy az egykori 16 millióról lassan 9 millióra csökken az ország lakossága, amiből egyre nagyobb az aránya a rohamosan növekvő mértékben születő cigányságnak (napjainkban 6:1-hez a születési arányuk, ami megdöbbentő és titkolt adat!), de jól érzik itt magukat más etnikumok is. Lesz (van) itt még sárga veszedelem, sajnos. Földjeinket, vizeinket a szemünk láttára ellopják. Fogy és mindenét elveszti apránként itthon a magyar, míg életerős fiataljaink tömege külföldre tántorog, miközben itthon parancsszóra „menetelünk”, jobban mondva: birkákként terelnek bennünket.
„A vég benne volt már a kezdetben?”
A „Terv” simán halad, de nem azért, mert olyan okosak a feketefejűek, hanem azért, mert mi vagyunk ostobák és tehetetlenek. Egy idő után pedig már olyan korlátok közé szorulunk, hogy valóban nem lesz mit tenni. Az idővel, a változtatás lehetősége minimálisra csökken, és az esetleges változtatással járó szenvedés pedig egyre nagyobb lesz. A tétlenségnek nagy ára van, és még nagyobb ára lesz.
„Olyan mélységekbe süllyedünk, ahol már az egyértelműt is megkérdőjelezi az intelligens ember.”
(„Gondolkozni, gondolkozni, ha csak a másodperc töredéke van is hátra
– gondolkozni: ez az egyetlen remény.”)
„Ha el akarod képzelni a jövőt, képzelj el egy csizmát, amely örökké egy emberi arcon tapos.”
“NE HAGYJÁK, HOGY MEGTÖRTÉNJEN!”
– mondta George Orwell az utolsó interjújában a ránk váró, hátborzongató jövőről.
Mi viszont nem hallgatunk a figyelmeztetésre és hagyjuk megtörténni, arra hivatkozva, hogy nincs jobb választásunk, mert, „ha nem a fidesz lesz, akkor jönnek a libsik”.
„Az meg még rosszabb lenne. Jobb, meg nincs a kínálatban.
“Persze, hogy nincs, hiszen ez a „rendszer” lényege. (Azt már tudjuk, hogy ez valójában nem is „Rend”, nem is „Szer”…)
„A tömegek sohasem lázadnak fel önszántukból, és sohasem lázadnak fel csupán azért, mert el vannak nyomva. Amíg nincs lehetővé téve számukra, hogy mértékük legyen az összehasonlításhoz, igazában soha nem is fognak a tudatára ébredni annak, hogy el vannak nyomva.”
(„Minden történés az agyunkban megy végbe. Ami minden agyban megtörténik, az valóban megtörténik.”)
Valójában csak abból „választhatsz szabadon”, hogy kik tereljenek a vágóhídra, a végső rabszolgaságba.
Az ő „demokráciájuk” az, amikor a degenerált győz a normalitás fölött, amikor a gyilkos ördögi „ember-állat” ugyanannyit ér, mint az angyali, tiszta lelkek. Amikor két hülye bármikor leszavazhat egy zsenit, vagy a legalkalmatlanabb, erkölcsi hulladékok is lehetnek vezetők, sőt, az alkalmatlanság lassan kritérium. A másik „választási lehetőséged”, a „nemzeti” oldal, pedig úgy néz ki, hogy egy egyre jobban elsötétedő szerencsétlen, és az őt körülvevő gátlástalan, hazug, tolvaj „eunuch” banda, nemzeti mázzal leöntve vezet a diktatúra egyre erőszakosabb, egyre megfélemlítőbb eszközeivel ugyanoda. De a nemzeti máz alól egyre jobban kikandikál a pata. Ezért egyre többször használják a „korbácsot”, a parancsszót.
„Minden nép fölött adatott neki felsőbb hatalom.”
(„Minden otthonban ott lesz a képmása”- lásd televízió, internet…)
Egyre többen látják, hogy faji alapon uralkodnak fölöttünk a sátán szolgái, a vallást és a politikát is csak a mimikrihez használva. A fegyverük: hazugság, megtévesztés, félelemkeltés és a legalantasabb vágyak kielégítésének csábítása, az arra kaphatóak számára. Ők azok, akik eladták a lelküket…
Így épül fel a „rendszerük”.
Ők adják a tézist és az antitézist, majd a kettő harcából a szintézist is ők vezénylik le, és ők aratják le a babérokat.
Nekik mindegy, hogy vörös vagy fehér, szivárvány vagy zöld.
Ha kell, proletárok, ha kell, kapitalisták, ha úgy alakul.
Nekik mindegy, hogy diktatúra, vagy demokrácia.
Ma konzervatívok és holnap liberálisok.
Nekik mindegy.
Csak minket vezetnek az orrunknál fogva.
Minden eszközzel rombolják az ősiségünket, hitünket, szakralitásunkat, morálunkat, identitásunkat, lelkünket, elménket.
Ha nem tudnak valamit megállítani, akkor az élére állnak.
Jól bevált módszer ez. Vigyázz, hogy kit követsz! Mindig ők aratnak: a kufárok, az uzsorások, a nepperek, az esküszegők, a törvények kiskapuit maguknak megnyitók. A törvénytiprók. Érinthetetlenek, mert egymást védik a pozíciójukból.
Ha kell, a szocializmusból kapitalizmust csinálnak és fordítva.
A forradalomból ellenforradalmat, a feketéből fehéret és megfordítva.
Mi meg csak kapkodjuk a fejünket, hogy mi is van?
Leuralják az irányítást, így a viszonylag kis létszámuk ellenére, ezekből a pozíciókból kedvük szerint tudják irányítani a nemzeteket, akik birkaként bégetve mennek a vágóhídra, (unióból unióba, ahova épp terelgetik őket az érdekeik szerint) önként és dalolva adva oda a gyapjukat (is).
Az ő hierarchiájuk úgy működik, hogy a megvehetőt, ostobát, korruptot, romlottat, hatalom- és pénzéhest, zsarolhatót emelik a hierarchia csúcsára.
(Általában faji-„vallási” alapon…)
A normális, tisztességes pedig egyre lentebb csúszik a ranglétrán, addig, amíg gyengeségből, vagy félelemből, vagy a megélhetés miatt, végül elfogadja és kiszolgálja a rendszert.
Így épül ki fentről lefelé a korrupt, embertelen és degenerált rendszer, ami bárkivel bármit megtehet, hisz az ő hierarchiájuk az ab normalitáson alapul.
Hierarchiájuk nem a jellemre és érdemre épült, hanem a jellemtelenségre és érdemtelenségre.
MINDEGY MELYIK PÁRTRA SZAVAZUNK.
PARASZTVAKÍTÁS AZ EGÉSZ.
A rendszer mindenre elszánt, ugyanakkor ostoba és aljas is. Nem csoda, ha összeomlik egy idő után. De ez is benne van a tervben. Addig nem omlik össze, amíg a birkák tűrnek. Ha már tarthatatlanná válik a soruk, fellázadnak, jön a forradalom, ami megint csak nem old meg semmit, mert a kufárok már rég felkészültek erre a forgatókönyvre is, és az ő- előre odarakott- embereik állnak majd a „változások élén”. Tézis, antitézis, szintézis…
A birkák még eufórikus mámorban ünnepelnek, hogy végre hősiesen megdöntötték a rossz rendszert (akár nagy véráldozatok árán is). Közben az új rendszerük élén már javában azok ülnek, akik ugyanúgy a markukban tartják az egészet. A lényeg sohasem változik. Ezért van ilyen zsákutcában az emberiség.
A történelem valóban ismétli önmagát.
Az emberek ehhez csak statiszták, lecserélhető kellékek.
A háborúk szítása is az előre menetelük eszköze, és az aratásuk nélkülözhetetlen része,
Egy forradalom sem old meg semmit.
Az istenített technikai fejlődés pedig az ö céljaik elérését szolgálják leginkább.
Mára a szinte totális kontrollt.
A gyeplő az ő kezükben van, mert hagytuk…
Családokat uszítottak egymásra, majd törzseket, nemzetségeket, nemzeteket.
Kiirtották a nemesi vérvonalakat, a moralitást adó szakralitást, ősiséget.
Pár száz év alatt végigcsinálták.
Az egykori királyölők ma már bármelyik nemzetet kiirthatják, rasszokat uszíthatnak egymásra, a fehér embert is kipusztíthatják, sőt, az egész emberi fajt is. Itt tartunk.
Az ő „rendszerükön” belül nincs megoldás, mert minden felkínált és megengedett lehetőség ugyanoda vezet.
„Soha senki sem ragadja magához a hatalmat azzal a szándékkal, hogy lemondjon róla. A hatalom nem eszköz; a hatalom cél. Nem azért csinál az ember diktatúrát, hogy megoltalmazzon egy forradalmat, hanem azért csinál forradalmat, hogy diktatúrát csinálhasson. Az üldözés célja az üldözés. A kínzás célja a kínzás. A hatalom célja a hatalom.”
A hatalom megtartásáért pedig semmilyen eszköztől nem riadnak vissza.
A háború: Béke.
A szabadság: Szolgaság.
A tudatlanság: Erő.
Már régóta háborúban állunk, hiába papolnak a békéről.
Ez a háború ellenünk zajlik, és minket használnak fel hozzá.
„Alapvetően minden háború megtervezett, hogy a társadalmat az éhhalál szélén tartsa. A háborút az uralkodó csoport vívja az alárendelt ellen, és a célja nem a győzelem.”
„A háború egyik legborzasztóbb kísérőjelensége, hogy a hadipropaganda, az üvöltés, a hazugságtömeg és a gyűlölködés mind-mind olyan emberektől származik, akik nem harcolnak.”
„Különös, mit művelt az emberekkel a háború. Mintha elkapott volna minket egy hatalmas gépezet. Az ember nem szabad akaratából cselekedett, ugyanakkor esze ágában nem volt ebből kitörni. Ha ez nem így volna, egyetlen háború sem tarthatna három hónapnál tovább. A hadsereg egyszerűen összecsomagolna és hazamenne.”
Akkor miért vonul be és hal meg sok millió hülye? Mert hagyják megtörténni, és ennek mindig nagy ára van. Egy bizonyos ponton túl már nincs visszafordulási lehetőség. Az „érzékenyítés” már javában zajlik…
A háború lényege a pusztítás – nem feltétlenül emberi életeké, hanem az emberi munka eredményeié. Ha egyszer elkap a gépezet, azt tesz veled, amit akar.
„Egy uralkodó csoport csak négyféle módon bukhat meg. Vagy legyőzik kívülről, vagy annyira ki nem elégítően kormányoz, hogy a tömegek fellázadnak ellene, vagy megengedi, hogy erős és elégedetlen középső csoport jöjjön létre, vagy pedig elveszti önbizalmát és a kormányzásra való hajlamát. Ezek az okok nem külön-külön hatnak, rendszerint mind a négy jelen van bizonyos mértékig. Az az uralkodó osztály tud állandóan hatalmon maradni, amelyik mind a négy ellen védekezni képes. Végső fokon a döntő tényező magának az uralkodó osztálynak a szellemi attitűdje.”
A feketefejű, sátáni „szellemi attitűdöt” kell legyőzni elsőnek.
„Önök, magyarok elképzelni sem tudják, milyen büszkék lehetnek nemzetükre, magyarságukra. Mi biztosan tudjuk, hogy a világ szellemi, lelki és spirituális megújhodása az Önök országából fog elindulni.”
„A szakák (szkíták-magyarok) népe felébred és viszi a tüzet más földekre is. A szakák ébrednek fel elsőként, ahogy évmilliókkal ezelőtt is ők vitték a fényt! Elsőnek Nimród (Ménrot) népe tér magához, utána a többi.”
A jövendölések mindegyike SZAKRÁLIS MEGÚJHODÁSRÓL szól: szellemi-, lelki- és spirituális megújhodás!
Ez az első és legfontosabb lépés.
„Az, hogy kisebbségben van, ha akár egymaga alkotja a kisebbséget, még nem jelenti azt, hogy őrült valaki. Van igazság, és van hazugság, s ha akár az egész világ ellenében is az igazsághoz ragaszkodunk, még nem vagyunk őrültek.”
Sőt… ez az egyetlen helyes út.
„Kevesen ismerik az utat.
Kevesebben gyakorolják az utat.
Még kevesebben élnek az úton.
Még kevesebben szeretik az utat.
Mégis, szinte egyik sem képes elszakadni az úttól.
Végül az egyik felébred, és az úttá válik.
Akkor és csak akkor…
Mások azt mondják, ott megy az út. „
„Az istenek útjai titokzatosak. Vakon bolyongunk a sötétben, az utunkat követve, azt remélve, hogy egy nap meghalljuk a hangjukat. Néha elveszítjük az utat, néha az út visszafordul. Nem tehetünk mást, minthogy reménykedve megyünk tovább. Vakon. Lépésről lépésre. Miközben némán figyelnek. Nézik, ahogy küzdünk, hogy a kedvükbe tegyünk. Hogy megkapjuk a fényüket.
Minden kiválasztott szenved. Mindenki. A fájdalmuk az istenek öröme, a könnyeik az istenek nevetése. Csak általuk hallhatjuk az istenek hangját. Sosem ismerhetjük meg a csodát. És csak az istenek tudják, hányszor járták végig mások ugyanezt az utat. Mert amikor az istenek választanak, a választásuk az elveszettekre esik, a kétségbeesettekre, az elhagyottakra, az elfelejtettekre, a névtelenekre. Mert csak ők ismerik az igazi ösvényt, amely az „Odaát”-hoz vezet. Csak ők képesek meglátni az igazi jövőt. Az igazi látóhatárt.”
A „hosszú menetelés” a végéhez közeledik. Vajon hányan éljük túl, és, ha túléljük is, milyen pokoli helyre jutunk? Meddig megyünk még birkaként a rossz irányba, mert gyávák vagyunk az igaz utat választani?
Háromféle ember él a világon.
„Amikortól írásos emlékeink vannak, de valószínűleg már a neolit korszak végétől fogva, háromféle ember élt a világon: felül, középen és alul lévő. Sokféleképpen osztályozták őket, számtalan különböző elnevezésük volt, számarányuk és egymáshoz való viszonyuk korszakról korszakra változott; a társadalom lényegbeli felépítése azonban sohasem változott meg. Még óriási földrengések és látszólag visszafordíthatatlan változások után is mindig visszaállt ugyanez a képlet, éppen úgy, ahogy a giroszkópnak mindig helyreáll az egyensúlya, bármennyire kibillentik is valamelyik oldalra.”
Nem mindegy, hogy ki-hol van ebben a társadalmi hierarchiában. Nem mindegy, hogy ki van „felül”, és hova vezeti a nemzetünket. De a „középen levők” döntésén múlik, hogy kit tesznek „felülre”!
„A nép és a vezetők gyengülésével a létezés rendje meginog”, és
„egy szétzüllött és lealacsonyodott országban (világban) megmaradni nem lehet”.
“MEG KELL SZŰNNIE ANNAK, HOGY A TÁRSADALOMBAN A LEGALACSONYABB EMBER LEGYEN A MÉRTÉKADÓ.”
Szakrális rendszert kell építenünk, a Nemzetünkhöz méltót.
Az összes pártot, tolvaj-hazaáruló politikust, a maffia-rendszert működtető „elitet” a szemétre kell dobni, és végre azokat kell követni, akik a helyes erkölcsiséggel, a helyes irányba vezetik vissza a Nemzetünket, mielőtt az „állomány 90 %-át mi is elveszítenénk”. Ez a mi „hosszú menetelésünk” megszüntetésének egyetlen módja.
Azokat kövessük végre, akiket erre a kezdet-kezdetén már kijelöltek a számunkra:
„Kedvesek vagytok nekem, meg atyátoknak, az Ég Istenének. Hatalmat adunk nektek e Földön, – a félig-meddig emberek hozzátok igazodjanak, hozzátok, kik sejtetek, éreztek, észleltek és tudtok! Ezeket megelőző ember-erény nincsen IsTEN-től. Amazok lábatok taposta ösvényeket járjanak, hogy bennük is terebélyesedhessék Istenségünk csirája.”
