Hamisan szól már a „piros lett a paradicsom, nem sárga”. Fülsértően hamisan.
„Magyarország előre megy, nem hátra”: akkumulátor nagyhatalom leszünk. Az tényleg a Holdról is látszani fog. Mármint a pusztítás, amivel jár.
(Gerő Ernő, aki Magyarországot a „vas és acél országává” akarta nyomorítani, most elégedett lenne.)
Nem mezőgazdasági nagyhatalom akarunk lenni. Nem édesvíz-, és termálvíz nagyhatalom. A földet és a vizet megmérgezzük. Az erdőket kiirtjuk. Ez aztán az akcióterv!
Az árak az egekben, napi szintű a drágulás. Lassan már nem tud megélni a MAGYAR a saját hazájában.
Mások megélnek még a sivatagban is, mi meg éhezünk egy egykor bőséggel termő földön, és sivataggá tesszük a Hazánkat. Üveggyöngyökre és a bolondok aranyára cseréltük az Istenadta Örökségünket. Behódoltunk egy olyan rendszernek, mely ellopta a jogainkat, a szabadságunkat, az értékeinket, a Hazánkat.
A fokozódó nyomás és szenvedés fellebbenti a fátylat azokról az aljas tettekről és következményeikről, amiket a hatalombitorló elit elkövetett a Magyar Nemzet ellen. Folyamatosan hazudnak, de a nélkülözés és létbizonytalanság előbb, vagy utóbb letörli a hályogot az emberek szeméről. A keserű valóság ráébreszti az embereket arra, hogy ki a Hazafi és ki a Hazaáruló. A tettek beszélnek.
Vigyázó szemeteket Debrecenre vessétek! A hatalom és szolgái megmutatták az igazi arcukat. Úgy gondolják, hogy bármit megtehetnek, a nép neve pedig: Kuss! (De mi KOSOK vagyunk!)
Ez az arrogancia működött is mindaddig, amíg el nem értünk a falig, és az embereknek nem maradt más választásuk az életük és javaik megvédésére, mint hogy megtapasztaltassák a hatalom embereivel, hogy ki is az úr a házban.
A népharag egyre erősebb, az elkeseredéssel arányosan nő.
A Nemzet jól megvan élősködő és áruló pártok és politikusok nélkül. Fordítva ez nem így van, mert a parazita életképtelen a gazdatest nélkül. A rendszer alapjaiban rossz, mert nem MAGYAR. Mert hazug.
Ha egy zenekar hamisan játszik, akkor nem a hangszereket kell lecserélni, hanem a zenészeket, meg a karmestert. Milyen zenekar az, ahol nem a hamisan kornyikáló, tehetségtelen „zenészeket”, meg az eszement karmestert teszik lapátra, hanem a jó hallású közönséget cserélik ki botfülűekre, meg süketekre, hogy tovább koncertezhessenek? Az igazi zenészek helyett pedig cintányérosok, kannaverők, meg kanalazók lesznek a sztárok. Mi meg csak értetlenül nézünk, hogy népzenére vettünk jegyet, de kis grofót, klezmert és kínai tingli-tanglit kapunk.
Ezt érdemeljük, nekünk mindig a szemét jut?
„A totalitárius uralom ideális alattvalója az olyan ember, akinek a számára az igaz és a hamis (azaz a gondolkodás alapfogalmai) közötti különbség többé már nem létezik.”
Egyszer mindenért fizetni kell…
A Nemzetnek a naivitásáért, a hazaárulóknak pedig a tetteikért.
Még kér a nép, most adjatok neki!
Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
. . .
Jogot tehát, emberjogot a népnek!
Mert jogtalanság a legrútabb bélyeg
Isten teremtményén, s ki rásüti:
Isten kezét el nem kerülheti.
. . .
S miért vagytok ti kiváltságosok?
Miért a jog csupán tinálatok?
. . .
Az alkotmány rózsája a tiétek,
Töviseit a nép közé vetétek;
Ide a rózsa néhány levelét
S vegyétek vissza a tövis felét!
(Petőfi Sándor: A NÉP NEVÉBEN, részletek)
A rendszer is védekezik, felkészül, mivel változni – pláne meg javulni – képtelen: tisztogatnak a hadseregben. Mert még csak kér a nép, de 2030-ig bármi kitelik tőle… Talán az a gond, hogy a hadseregben nem mindenki akart „Romulusz” lenni.
„Nomen est omen „, vagyis „a név elárulja viselőjét”. A testvérgyilkosság a rómaiaknál volt erény, mi Hunor és Magor testvéri szeretetében hiszünk. MAGYAROK VAGYUNK!
Testvér a Testvért MEG KELL, HOGY TALÁLJA! Csak így teremthetünk a gyerekeinknek egy Magyarhoz Méltó Hazát.
Mérgezett kútból nem lehet tiszta vizet meríteni.
Vagy a kutat kell méregteleníteni, vagy ásni kell egy új, tiszta vizű kutat.
Kezdjük hát el, amíg még egyáltalán lesz vizünk az áldott, szent Magyar Hazánkban!
-a „fogadós”-