Hol van a hét csendes magyar táltos algoritmusa?
Az algoritmus – egy már jól ismert és megengedett lépésekből, tevékenységekből álló – véges utasítássorozat,
amelyet követve mindig elérjük a kívánt célt.
A társadalomra alkalmazva, egy előre kiszámított és megtervezett folyamat, amely az emberi viselkedésmintákat, lehetséges reakciókat figyelembe véve, a matematika, statisztika, pszichológia… stb. segítségével irányítja és kontrollálja az emberiséget. (Lásd: „Kalergi terv”.)

Algoritmusok és statisztikák segítségével terelik az emberiséget amerre csak akarják.
Minden és mindenki irányítottá válik.
A tömeges megfigyelés immár egy soha véget nem érő népszámlálás, lényegében veszélyesebb bármilyen, postai úton küldött kérdőívnél. Az összes eszközünk, a telefonjainktól a számítógépeinkig, alapvetően miniatűr számlálóbiztosok, amelyeket a hátizsákunkban és a zsebünkben hordozunk – számlálóbiztosok, amelyek mindenre emlékeznek, és semmit nem felejtenek el.
Kötelező népszámlálás. Miért kötelező?
Ha valóban a népesség-adatokra lennének kíváncsiak, akkor azt a statisztikákból is napra pontosan tudnák. Születési anyakönyvi kivonatok, halotti bizonyítványok, TAJ-számok, személyi azonosítók… minden adott. Nem erről szól az egész.
A kérdések zöme nem a népszámlálással függ össze, hanem a tulajdonodról, szokásaidról, identitásodról és egyéb „mellékes” dolgokról szól, amihez mi közük is van? Mégis KÖTELEZŐ.
Kötelező vakcina, kötelező népszámlálás, kötelező…
Szokjuk meg ezt a szót, mert egyre többet fogjuk majd hallani!
Az új világrend programja rendületlenül zakatol, egyre inkább behálózva a mindennapjainkat.
Ha időben nem állítjuk meg az „algoritmust”, akkor egy szint után már bármit teszünk, az eltervezett cél meg fog valósulni. A társadalom és az egyén is tehetetlenül sodródik a „programozók” szándékai szerint. Mire észreveszed, már véged. És nem érted, hogy miért nem tudsz a folyamatok ellen tenni.
Maga az „algoritmus” a csapda.
Eleve nem kellene/ kellett volna az ő „szabályaik szerint” részt venni a folyamatban.
Egyetlen reményünk, hogy a „parancskövetők” mellett lesz legalább egy ember, aki „válaszol a Szfinxnek”.
Régen, a mindenkori ellenségeinket félelemmel töltötte el, amikor a harcosaink, szélsebesen vágtató lovaikon, nyílzáport zúdítottak rájuk. Azonban a harcosainktól való félelmük meg sem közelítette azt a rettegést, ami akkor költözött a sötét szívükbe, amikor
hét csendes magyar táltos
némán körbeülte egy éjjelen a tüzet, és
megszabták a világ rendjét az elkövetkezendő évekre.

Ez is egy „algoritmus” volt. De ezt az Égi Rend szerint működtették és arra szolgált, hogy: „Ismerd fel azt, amit az emberi bölcsesség is, értelmed is, szíved is mond neked: az élet annak a szolgálása, aki téged a világba küldött, és akkor az élet folytonos örömé válik.”
Algoritmus és algoritmus között, program és program között nagy különbség van.
Épp ahogy „rendszergazda” és „REND-SZER-GAZDA” között is.
A lélek-minőséged dönti el, hogy programozott, parancskövető bio-robotként vegetálsz, amíg a gazdáid engedik, vagy Szabad Magyarként Élsz és halsz, ha kell.
Ne csak a focimeccsen legyél az identitására büszke, nagy magyar harcos, hanem a való életben harcolj a szeretteidért, családodért, Hazádért, hogy ne éhezzenek, ne fázzanak, ne féljenek!
A politika, pártok, ideológia, divat, sport, oktatás, vallás, egészségügy, gazdaság, háborúk…mind a feketefejű patások protokollja, szabályrendszere, algoritmusa.
Le kell ülni csendesen egy tűz köré, és készíteni kell számukra is egy algoritmust.
Egy utolsót.
Amitől a rémület lesz úrrá a sötétség szolgáin.

Legyen úgy!
