Amilyen a lelked, olyan a tudatod,
amilyen a tudatod, olyan a valóságszinted, a világod.
Amilyen a lelkiség, olyan a világkép, és az ember-kép.
Egy eltorzult világkép, eltorzult, hamis és hazug eszmeiséggel, eltorzítja a lelket, megfertőzi az embereket, lealacsonyítja a nemzetet.
Volt már ilyen a történelmünkben, mégsem tanultunk belőle.
Ez a valódi balsors, ami régen tép…
Merrefelé tart ma a világ?
Természetesen az egyre szaporodó szenvedés és az egyre fokozódó félelem és őrület birodalma felé.
Egy szétzüllött és lealacsonyodott országban megmaradni nem lehet.
A nemzet soha nem egy párt, főleg nem egy ember.
A nemzetet nem lophatja el magának senki,
mint a közpénzt és egyéb javakat, bárhogy trükközik a törvényekkel.
Az értelem, az értelmet képviselők kivonulása már régen elkezdődött:
a nagy ember lassan, de annál tragikusabban átengedi a világot a kicsiny erőszakosoknak, az amatőröknek, a dilettánsoknak. A nemesedő, vagy megnemesedett ember aligha találja már helyét ebben a világban. „Harc, harc, harc… háború, veszély!”
A neurotikus maflák képtelenek megdönteni a roppant technikai felkészültséggel rendelkező absztrakt gonosztevőt.
A hegeliánus absztrakt idiotész (aki a saját őrültségébe belehülyült), aki kollektivistának (nemzetinek) is mondja magát, azt gondolja, hogy akkor lesz egyetemes rend a világon, ha minden ember az ő őrületét fogja vallani, tehát ugyanarra a receptre őrült.
(„Százezer digitális szabadságharcos”.)
A nép és a vezetők gyengülésével a létezés rendje meginog.
Meg kell szűnnie annak, hogy a társadalomban a legalacsonyabb ember legyen a mértékadó!
Végül is, ha mindent jól összevetünk, akkor egy borzalom szülte sikoly egészen hasonlít az örömujjongáshoz.
Győzelem… Még a Holdról is látszik…