Mikepércs, Sáránd, Hajdúszoboszló, Téglás, Hosszúpályi… özönlenek sunyin és rejtegetve a titkos magán-szálláshelyekre a „vendégmunkássá” átnevezett migránsok a kínai-. és egyéb akkumulátor-halálgyárak alkalmazottai.
A politikusok, pártok, ispánok, a polgárvédelem „nagy-kutyái” és szakértők, akik a színjáték-közmeghallgatáson még ezt a lehetőséget fennhangon tagadták pár hónapja, most lebuktak: HAZUDTAK. Miben hazudhattak még? Mindenben, is…
Milyen vezető az, aki a LEGPOFÁTLANABB MÓDON HAZUDIK az őt megválasztóknak?
Amit mond, és amit tesz, az köszönőviszonyban sincs egymással. Lehet-e nemes cél, amit hazugsággal, lopással, csalással, erőszakkal lehet csak elérni? A cél érdekében használt eszközök minősítik magát a célt is.
Büntetlenül hazudhatnak a közszolgák, politikusok?
Minden jel szerint, igen.
A vezetők gyengeségével a létezésünk rendje meggyengült. „Amikor beszélt – hazudott, amikor hallgatott – elhallgatott valamit.” És sokan, rendületlenül csak tapsolnak…
Ezek nem csupán hazugok, de még hazaárulók is. (Azt még fel sem fogták az emberek, hogy a használt akkumulátorokat – megsemmisítésre – oda kell visszaszállítani, ahol gyártották őket. Úgyhogy ne tessék majd meglepődni, ha kezdődik a – még sokkal veszélyesebb – akkumulátorbontó üzemek építése is! És ezekhez még 300.000 migránst is idehoz a „migráns-ellenes kormány”…)
„A hazugság minél cifrább, annál jobban működik.”
„Egy nemzet képes túlélni bolond vezetőit, még az ambiciózusait is. De nem lehet túlélni a belső hazaárulást (mert az önfeladás). Az ellenség a határokon kevésbé félelmetes, mert ismert és nyíltan hordja zászlaját. De az árulók határainkon belül mozognak szabadon, az ő ravasz suttogásuk átoson sikátorokon, a kormány folyosóin is hallhatók. Az áruló nem néz ki árulónak, ő a nép nyelvén beszél, a nép arcát, érveit viseli, ő az emberi természet alantasságához szól, ami minden ember szívében titkon, mélyen fekszik. Az áruló elrohasztja a nemzet lelkét, titokban, éjjel dolgozik (Cicero nem tudta elképzelni sem azt az abszurditást, hogy az árulónak korunkban már nem kell rejtőzködnie…), alattomban aláássa a nemzet pilléreit (Isten, haza és család), fertőzi a politikát (liberális véleménydiktatúra, PC beszédmód, a politikai ellenfél megsemmisítése, egzisztenciális fenyegetés, öncenzúra kényszere), hogy ellenállni sem lehet. (Az identitásában meggyengült nyugati tömegek már önként menetelnek az erkölcsi és demográfiai öngyilkosságba.) A gyilkos nem annyira félelmetes. Az áruló maga a pestisjárvány.”
„A haza vereségét óhajtani, az nemzetárulás. Ez minden tisztességes ember szempontjából – becstelenség.”
„Az emberölésre vagy más köztörvényes bűncselekményre a pszichológusok többféle magyarázatot is találhatnak, de a hazaárulásra nincs magyarázat. Ez a bűncselekmények között a legaljasabb, mert az áruló a hazáját árulja el, a honfitársait, a dolgozó embereket, az ártatlan gyerekeket.”
„Az ember kötelessége, hogy a maga népét szolgálja. Az, aki ez alól kihúzza magát, az a népe árulója.”
„A legnagyobb bűn, ha valaki elárulja a népét. Minden más bűn megbocsátható, csak az nem.”
„Az árulás veszedelmes gyomnövény.
Ki kell tépni szárastul, gyökerestül és magostul, máskülönben új árulók nőnek ki az út mellett.”
„Az árulóknak csak a gyengék bocsátanak meg.”
Sajnos, a jelek szerint a nemzetünk gyenge minden téren: fizikailag, szellemileg és lelkileg is. Az igazság pedig erő nélkül, csak tehetetlenség.
Addig színleltük, hogy nem látjuk a lopásaikat, addig néztünk félre, miközben fokozatosan elvették a jogainkat és vele a szabadságunkat, addig kacsintottunk össze cinkosul a hatalommal, míg elfelejtettük, kik vagyunk. Elfelejtettük a párthűség, az érdek, a „politikai korrektség” miatt a szabad magyar lelkiség lényegét, a szkíta erkölcsi normákat.
„Az igazi csaló nem alkalmaz kényszert: eléri, hogy bűnrészesek legyünk a saját magunk ellen elkövetett bűncselekményben. Nem lop el semmit, mi adjuk neki. Nem kell fenyegetőznie, mi mondunk el neki mindent. Azért hisszük el a szavait, mert hinni akarunk neki, nem pedig azért, mert rákényszerít. így önként felajánlunk neki mindent, amit szeretne – pénzt, elismertséget, bizalmat, hírnevet, törvényességet, támogatást -, és csak akkor kapunk észbe, amikor már túl késő.”
„A boldogságnak legnagyobb támaszpontja az igazságszeretet és hűség; hazudozás s bizalomhiány oly akadályokat gördítenek az ember útjába, melyet csak nagy keserűséggel és igen nehezen háríthatunk el.”
Nemzetünk boldogsága, boldogulása és egysége szempontjából meg kellene szabadulnunk végre a hazugságoktól, az árulóktól, a hazug árulóktól…
„Az igazság békét hoz, míg a hazugság félelmet.”
-a „fogadós”-