(„Garázda Lófő” –gondolatok)
Fut, robog a kicsi kocsi, rajta ül a Haragosi, din don diridongó.
Ha kiborul az a kocsi, leröpül a Haragosi, din don diridongó.
„Íme, én, nevesembiztos ősök tudásának őre, szólok BOLDOGASSZONY nevében”:
Szekereket látok az úton rohanni.
Vannak köztük régi szekerek, modern szekerek, cifra szekerek, egyszerű szekerek, de egyik sem olyan, mint a Göncöl szekér, amelyik az égen jár.
Ezek a szekerek a Földön járnak.
Szinte mindegyik rohan, sőt, egymással versenyezve tülekszenek. Van, amelyik gyorsabban, van, amelyik lassabban halad, de egy irányba tartanak: rohannak egy szakadék felé.
Az egyik szekeret lovak húzzák, a másikat szamarak, a harmadikat ökrök, de van, amelyiket emberek tolják. A szekereken különféle, díszes zászlók lobognak, van, amelyikről lakodalmas nóta hallatszik, a másikról harci induló, a harmadikról egyházi ének, a negyedikről klezmer, és így tovább… Akad olyan is, amelyik csendben rohan, de feltűnő, hogy ugyanolyan ostorral ösztökélik egyre nagyobb tempóra az igavonókat mindegyik járművön. A bakon a kocsisok vak eszelősséggel hajtják a szekeret a végzet felé.
Ha valamelyik szekéren ülsz éppen, mit tehetsz?
Hiába kiabálsz, hogy álljanak meg, a kocsis még téged ostoroz meg, vagy éppen a szekér többi utasa rivall rád, hogy fogd be a szád! A gyeplőt sem tudod magadhoz ragadni, hogy te irányítsd a szekeret, mert azt nem engedik, a kocsis meg erősebb nálad. Kiugorhatsz a robogó járműből, de lehet, hogy összetöröd magad. Vagy az is lehet, hogy megmenekülsz és gyalogolhatsz egyedül, ki tudja hova és meddig.
Meggyőzhetnéd a társakat a szekéren, hogy meg kellene állni, vagy másfelé kellene venni az irányt, de a legtöbbjük vak és süket, ráadásul teljesen leköti őket a szekér és egymás babrálása, amiben az aggodalmaskodásod csak zavarja és bosszantja őket, és már a kocsis is csattogtatja feléd az ostorát.
Átugorhatnál egy szomszédos szekérre, de hát az is a szakadék felé tart, és amúgy sem szívesen látnának egy bajkeverő idegent a vidám társaságukban.
Egyre jobban sürget az idő, döntened kell, hogy velük robogsz bele a szakadékba, vagy otthagyva mindenedet, leugrassz a szekérről, amíg még engedik, és nem marasztalnak az őrületbe erőszakkal a többiek.
Végül győz az életösztönöd az őrület felett, és ugrassz, miközben a porfelhőben és a zűrzavarban még látod a maradók szánakozó, vagy épp gúnyosan kárörvendő pillantását. Tudod, hogy fájni fog, de azt is, hogy így legalább van esélyed arra, amire a szekéren maradva nem: a túlélésre.
Közben a szemed sarkából még látod, hogy más szekerekről is ugranak itt-ott lefelé emberek.
Ez reményt ad arra, hogy ha elcsendesedik majd a szakadékba zuhanók halálsikolya, megkeressétek és támogassátok egymást mindazokkal, akiknek volt mersze és esze ugrani.
Talán velük el lehet majd jutni egy olyan útra, amely nem a szakadékba vezet, hanem az igazi életbe.
Lehet, hogy csak annyian lesztek, hogy elfértek majd egy vadkörtefa alatt, de velük építhettek egyszer majd egy olyan szekeret, ami nem a szakadékba rohan. Egy Göncöl szekeret, ami az Égen jár…
A tömeg lassú, lusta, irányítható és kiszámíthatatlanul ostoba. Nem gondolkodik, könnyű megvezetni még a leghazugabb és legátlátszóbb ideákkal is.
A középkorban volt olyan vasárnap, hogy Európa városaiban, összesen harmincezer embert égettek el máglyán a Jézus nevével visszaélő fekete-mágiások, a tömeg tetszése közepette. Egyetlen nap alatt harmincezer embert… A tömeg még élvezte is az erőszakot, főleg azért, mert kiváltságosnak gondolta magát, mert nem vele történt mindez.
A tömeg tapsolt az inkvizíció és a „nagy” Párizsi forradalom vérontásainak, az indiánok kiirtásának éppúgy, mint a véreskezű, őrült diktátoroknak Sztálintól napjainkig.
A beteg, perverz, aberrált egyházi, vagy vallásos emberek, a hatalmat szerzett vezetők az elfojtott vágyaik miatti kínjukban a tiszta embereket megirigyelve és gyűlölve, a szép nőket megkívánva, rájuk vetítették a saját gyengeségük összes bűnét, mint egy bűnbaknak kikiáltva a vétlen emberek tömegeit. Biztosan ők tehettek az élvhajhász papok és hedonista hatalmasságok lelki kínlódásáról…
A saját bűnükkel megbélyegezték az áldozatokat, rájuk sütve, hogy eretnekek, boszorkányok, és ezért kísérthették meg a „szent” embereket…(Az „oltatlanok is veszélyt jelentettek az oltottakra nézve”, és senkit nem nagyon érdekelte ennek a nézetnek az ostoba abszurditása…)
Bárkit bűnbakká tehetnek, megölhetnek így. Elég hozzá ma is az ostoba tömeg fanatizálása és megfélemlítése, no meg persze egy felelősség alól felmentő ideológia. Csak kell egy ellenség-kép…
Fasizmus, kommunizmus, covid-terror, új világrend. A szekér gyorsul.
A tömeg ma is rávehető bármire. Még a szakadékba rohanásra is, az önpusztításra is, csak kellően őrültté és/vagy érdekeltté kell őket tenni ebben, vagy bűnrészessé…
Egy hazug világrend legnagyobb ellenségei pedig ma is az Igazat szólók, a tisztán látók, az Istent közvetítők nélkül, magukban kereső „eretnekek”, „boszorkányok”.
A rendszer ellenségei, a „Nérók” bűnbakjai, a „vadkan” (vatikán) célpontjai, a „máglyák bérletesei” ma is a látók, gyógyítók, tanítók, a „Giordano Bruno”-k, a „walesi bárdok”, a táltosok, a „Vaták”, az oltást elutasítók, a digitális őrület elutasítói, a sátáni világrend ellen felszólalók, a szakadékba rohanó szekérről szólók, és az arról leugrók.
A magyaroknak választaniuk kell: szakadékba rohanó szekér, vagy a Göncöl szekér.
A Hagyomány szerint „a Mennyország legbelsejében székel az Atyaúristen, a Magyarok Istene”.
Jól mondták a régiek: „csak a Göncöl szekéren lehet az Öregisten elibe jutni”.
A többi rohanó, zörgő szekér egészen máshova visz…
ISTEN, ÁLDD MEG A MAGYART!