(AZ ÖRDÖG JOBB ÉS BAL KEZE: vallás és politika)
„Birodalmamat az én ellenségeim építik, ellenem, ezért lesz az jól megépítve.”
A vallás a lelkedet, a politika pedig a testedet és az elmédet tartja fogságban. A vallás a szentnek mondott írásokkal és dogmákkal (Biblia, Korán, Tóra) tart rabságban, a politika a törvénnyel (Alkotmány). Mindkettő gondosan szerkesztett, és mindkettő használható jóra is, és gonoszra is, a szándékos kétértelműsége és relativizálhatósága miatt.
A helyzet ma az, hogy e negatív építő erők túlsúlyban vannak.
Senki sem lehet szellemében bűntelen, aki lelki világában nem értelmes, és testében nem egészséges.
(Ugyanaz a rongáltság: ami a szellemvilágban a bűn, a lélekvilágban az őrület, a testi világban a betegség. De a három egy.)
„A vallás egy természetes képződmény, a Homo sapiens igénye, hogy a kérdőjeleit felkiáltójelekké kalapálja, mert akkor nem fog többé félni, sőt, örökké fog élni.”
„A vallás nem egyéb, mint a korlátolt emberi elmék olyasmivel való elfoglalása, ami felfoghatatlan számukra.”
„Először a vallás megette a hagyományt,
aztán a filozófia megette a vallást,
majd a morál megette a filozófiát
utána az ész megette a morált,
míg végül az utolsó fázis: az őrület megeszi az észt.”
Az őrület időszakát éljük, minden téren.
„A téboly az egyes egyéneknél ritka -, de csoportoknál, pártoknál, népeknél, koroknál szabály.”
„A megőrülés ma már az egyén számára sem időszerű, de a „sötét éjszaka” átélése mindenkire kötelezővé lett. A változás, átlényegülés életszükséglet és parancs. Az Antikrisztus korszakában állunk. (Nem tudunk helytállni, ha tízezer bőrünkből legalább ötöt nem vedlettünk le.)
A változást csak magadtól és a melletted álló embertől várhatod.”
„A kereszténység önmagából nem érthető. Mi jön ki belőle? Vallás, hatalmi rendszer, „egy” hagyomány. Mind fals. Csak elölről, az összes hagyományokból érthető.
Ezért a Hagyomány logikai sorrendben megelőzi a kereszténységet, az Ős Örök Tudás pedig a dolgok valódi értelme.”
„A vallás nem az igazat és a valódit keresi, hanem védelmet az erőtlenségre. Nincs vallástalan ember, mert védelemre mindenkinek szüksége van. De az ember meg akarja ismerni Istent, és ott keresi, ahol a legközelebb van önmagának valódiságához. „Minden tanítás között a legfőbb, hogy az ember ismerje meg önmagát. Mert ha valami önmagát megismeri, abból meg kell ismernie Istent.” „Aki ismeri az Urat, az ismeri önmagát.” Ezért ha erőtlen vagyok is, és magamban nem tudok megállni, keresem azt, ahol a legtöbb vagyok. A vallás nem keres, hanem megnyugszik a fensőbb hatalom árnyékában, és elrejtőzik Istenben. A rejtőzés annyit jelent, mint elrejtőzni önmagam elől és a valóság elől, és védelmet keresni és elbújni.”
„A vallás intézményei többnyire a fennálló állapotot (politikai erőviszonyokat) védik, ezért a mai intézményesített vallások anyagilag sikeresek, de szellemileg csődben vannak.”
„A társadalom termeli a vallást, egy visszájára fordított világtudatot, mert maga is visszájára fordított világ.”
Az erőszak gyökerei:
„Jólét, munka nélkül,
Öröm, lelkiismeret nélkül,
Tudás, jellem nélkül,
Kereskedelem, erkölcs nélkül,
Tudomány, emberség nélkül,
Imádat, áldozat nélkül,
Politika, elvek nélkül.”
„A politikai hatalom minden fajtájának előfeltétele az emberi rabszolgaság valamilyen formája, amelynek fenntartására a hatalmat létrehozzák.”
„Bármilyen névvel is illessék, bármi is legyen jogalapja vagy szervezeti felépítése, a kormányzat mindig és mindenhol egy alapvető célt szolgált: hogy elnyomja és kizsákmányolja a tömegeket, hogy védje az elnyomókat és a kizsákmányolókat. Legfőbb jellegzetessége, nélkülözhetetlen támasza a rendőr és az adószedő, a katona és a börtönőr. Mellettük mindig ott találjuk a hazugság sáfárait, legyenek bár papok vagy tanárok, akiket azért fizet és oltalmaz a kormányzat, hogy leigázván az emberek elméjét, engedelmes barommá tegyék őket.”
„A birtoklók célja: megtartani, amijük van. Ezért minden módon fenn akarják tartani a fennálló állapotot (politikai erőviszonyokat= „status quo”), amit viszont a kisemmizettek meg akarnak változtatni. A birtoklók létrehozzák saját erkölcseiket, saját etikájukat, amely igazolja az elnyomásra alkalmazott módszereiket és minden más eszközt, ami a status quo fenntartását szolgálja. (rendeleti kormányzás, vészhelyzetek) Törvényeket alkotnak, bíróságokat hoznak létre, amelyek szintén a status quo megőrzése mellett kötelezik el magukat. Mivel a legtöbb hatékony eszköz a status quo megváltoztatására ilyen módon illegális vagy nem erkölcsös az uralkodó felső réteg szemében, a kisemmizettek az idők kezdete óta arra kényszerültek, hogy az ember alkotta törvényeknél magasabb törvényekre hivatkozzanak. Amikor aztán sikeresek lesznek, és birtoklókká válnak, próbálják védeni, amijük van, és erkölcsük fokozatosan átalakul a hatalmi szerkezet változásának megfelelően.”
„Amit demokráciának hívnak, és ami állítólag magának a népnek az uralma önmaga fölött, az valójában nem más, mint választott uralkodók hatalma a nép fölött, és talán szerencsésebb lenne “egyezményes oligarchiának” nevezni.”
„A tény, hogy bizonyos időszakonként szavazhatunk uralkodóinkra, nem jelenti azt, hogy engedelmeskednünk is kell nekik az idő többi részében. Ha megtesszük, gyakorlati okokból tesszük, és nem erkölcsi indíttatásból.” Ezért sajnos nem szakrális hierarchiát építünk érdem és jellem alapján, hanem érdekből, számításból, érdemtelen és jellemtelen emberekre bízzuk az irányítást.
„A tömeg nagy emberének receptje könnyen megadható. Minden esetben adjunk a tömegnek valami kellemeset, vagy ültessük el benne a gondolatot, hogy az a valami nagyon kellemes volna, majd adjuk oda neki. De semmi esetre se azonnal adjuk oda, hanem harcoljuk ki nagy erőfeszítés árán, vagy teremtsük meg a nagy erőfeszítés látszatát. A tömegnek föltétlenül éreznie kell, hogy hatalmas, lebírhatatlan akarat munkál. Legalábbis erre a látszatra szükség van. Mindenki csodálja az erős akaratot, mert senkiben sincs.”
(„Harc Brüsszellel”, „harc a dollár-baloldallal”, „harc a vírussal”, „harc az inflációval”, „harc a rezsivel”, „harc a békéért”…)
„A parlamentarizmus, vagyis az a nyilvános engedély, hogy öt politikai alapvélemény között lehessen választani, nagyon sok olyan embernek hízeleg, aki függetlennek és egyéninek akar látszani és szívesen harcolna a nézeteiért. Végtére is azonban közömbös, hogy a csordára egy nézetet erőszakolnak rá, vagy öt közül választhat. – Aki az öt alapvető véleménytől eltér, és kívül áll, mindig az egész csordával találja magát szemben.”
„Semennyire nem hiszek abban, hogy a politika oldja meg az emberiség súlyos problémáit. Mert az emberiség igazi problémáit csakis jóindulattal, segítő, jobbító szándékkal, együttérzéssel és bölcsességgel lehet megoldani. És mint látjuk, ezeket az erényeket a politika nem, vagy csak látszólag képviseli; ezekkel pont szembemegy. Kizárólag a hatalom és a meggazdagodás szempontjait követi. A nép valódi érdekeit figyelmen kívül hagyja.”
Azonban „bizonyos körülmények között majdnem minden politikusnak szüksége van egyszer egy becsületes emberre, ezért tör vérszomjas farkasként a juhakolba: de a rablott kost nem falja föl, hanem elrejtőzik gyapjas bundája mögött.”
De mi a KOS népe vagyunk. Mi megismerjük a báránybőrbe (kos bundája mögé bújt) farkast.
„A Sumeroknál a KUSOK azok, kikhez „Alászállt a Királyság az Égből”. A Sumeroknál a királyi törzs a Kusok törzse volt, belőlük lettek az özönvíz utáni első királyok. A Kusok voltak annak a tudásnak birtokában, amit utódaik, a Mágusok képviseltek, ők később a Médek hét törzsének egyik törzse lettek.”
A sumerok feketefejűeknek nevezték a morál nélkülieket.
Az egyetlen morál a szabadság.
Az egyetlen közösség az emberiség (az Egy-ház). Az Egyházról tudjuk, hogy Isten országától nem választható el.
Az Isten Országát a szabad ember építi szabadságával és szabadon.
„A világ Isten-szőtte szőnyeg,
(Reményik Sándor)
Mi csak visszáját látjuk itt,
És néha – legszebb perceinkben –
A színéből is – valamit.”
