Mit mond a Sátán?
„Semmi rossznak nem vagyok az elrontója.”
Jelenleg a világ nagyjából ennek megfelelően működik.
Az úgynevezett emberiség mint gyűjtő fogalom lényegében a pokollakóknak a megnevezése.
Sokféle pokollakó létezik.
- Vannak a naiv, gügye, hibbantak.
- Vannak a szorgos kis nyughatatlan és fáradhatatlan ostoba „hangyák”.
- Vannak az önző, agresszív törtetők.
- Vannak az aljas, sunyi megalkuvók.
- Vannak az ostoba, vadbarom böszmék.
- Vannak az önfényező „okoskák”, a kirakati majmok, a zsúrpubik.
- Vannak az álszent képmutatók.
- Vannak a bestiális pszichopaták.
- Vannak a pofátlanul élősködő paraziták
- és sokféle változata van még a földi pokol bugyrainak és a pokollakóknak.
- Vannak persze a pokol „vezetői”, akiket a hülye pokollakók „elitnek” neveznek.
(Ez is jól mutatja, hogy mennyire ostobák a pokollakók.)
Semmi kétségem nincs afelől, hogy ez a Pokol.
Miért vagyok itt?
Azért, hogy megismerjem és megtapasztaljam Önmagamnak a szélsőséges eltévelyedéseit is. Annak érdekében, hogy aztán eldönthessem, ezt akarom-e követni, vagy elkülönülni és eltávolodni szeretnék-e tőlük? A szabad akaratom mindkettőt lehetővé teszi.
Ha sikeres akarok lenni ebben a világban, akkor nekem is pokollakóvá kell válnom.
Akkor a Pokol valamelyik bugyrához csatlakoznom kell és el kell fogadnom a törvényeit.
Akkor meg kell tagadnom Istent és szembe kell fordulnom Vele, mert a Sátán soha nem fogja befogadni Istent, mivel akkor már nem is lenne Sátán.
Ez itt tehát a megkerülhetetlen döntési pont és a kardinális kérdés.
Isten vagy a Sátán?
Ha Istent választod, akkor itt csak vánszorogni fogsz,
ha a Sátánt, akkor akár gyorsan felívelő fényes karriert is csinálhatsz.
A kérdés, hogy eladod-e a lelkedet a „siker” érdekében?
Jelenleg az emberiség úgy nagyjából egészében úgy döntött, hogy igen.
Mindent és bármit a kellemes, könnyű és „sikeres” élet érdekében. Ez alól az úgynevezett „egyházaknak” a vezetői és követői sem kivételek.
Szóval itt vagyok a Pokolban és figyelem a lakóit.
Nevetni és zokogni egyaránt lehet rajtuk.
Sokfélék, de valamiben mégis megegyeznek, mégpedig abban, hogy menthetetlenek. Azért menthetetlenek, mert azzá tették önmagukat. Oly mértékben távolodtak már el Önmaguk transzcendens metafizikai centrumától, hogy azzal már nincs érdemi kapcsolatuk. Ezért nem lehet megmenteni őket. Ezért pattan le róluk minden tudatilag magasrendű impulzus, mert le vannak zárva. Bezáródtak a Pokolba, aminek kiváló védelme van minden isteni sugallat ellen.
Nem lehet már érdemben kommunikálni velük, mert nekik saját maguk által alkotott „valóságuk” és törvényeik vannak, amik ellentétesek az Isteni valósággal és törvényekkel.
Ezért aztán nekik szilárd meggyőződésük, hogy akik az isteni utat igyekeznek követni, azok mind hülyék és vesztesek. A Pokol sikerének szempontjából ez egyébként valóban helytálló és igaz.
A pokollakók az esetleges legjobb esetben is “követik az ősök útját”. Ennek az a lényege, hogy azt igyekeznek szolgai módon lemásolni és aktualizálni, amit az elődeik is követtek. Egyáltalán nem veszik figyelembe, hogy már ők is súlyos tudati torzulásoknak és tévedéseknek voltak az áldozatai. Ez nem érdekli őket. Ők az „ősöket kutatják”, analizálják és másolják modern módon. Fel sem merül bennük, hogy a valódi és végleges igazság, az „Isten útja” egészen más irányban keresendő. Arról persze a Pokolnak a vezetői is hatékonyan gondoskodnak, hogy ilyen irányú törekvésük lehetőleg soha ne is legyen.
A Pokolban teljesen felesleges tartós békére, harmóniára, szabadságra, szépségre és emelkedett tudásra törekedni, mert ez ellentétes ennek a tudati szférának az alapmintázatával. Kiváló védelmi rendszer van kiépítve annak érdekében, hogy aki ilyennel próbálkozik az mind elbukjon. Ez a rendszer az idők során már sokszor bizonyította, hogy nagyságrendileg áttörhetetlen. Próféták egész sora bukott el anélkül, hogy tudati áttörést és teljes körű végleges sikert tudtak volna elérni. Nem akárkikről, hanem kivételes képességű teremtményekről van tehát szó, akik felvillantak isteni fényként, majd kihunytak az idők folyamán.
Egyébként nem is lenne méltányos dolog erőszakkal beleavatkozni a pokollakóknak az életébe. Ők ezt választották. Isten szabad akaratot adott nekik és lehetővé tette a számukra azt is, hogy így döntsenek. Ez az ő világuk, az általuk alkotott mesterséges szabályokkal, amik három pilléren nyugszanak, a félelmen, a csábításon és a megtévesztésen. Ez az ő sátáni „szent háromságuk”. Ezekre az alapokra épül a világuk. Akik ennek hódolnak, szabadon megteheti.
A Pokol soha nem fog Mennyországgá változni, mert nem is ez a funkciója. Funkciója, hogy azoknak is legyen „tartózkodási helyük”, akiknek a tudatállapota ezt a züllött szintet reprezentálja. A Pokol sikerrel szolgálja a tudati szétválasztásnak és elkülönülésnek az isteni szándékát is, mert a keveredést sok tekintetben megszünteti.
Emelkedett tudatú embernek ajánlatos mindezt felismerni és ennek megfelelően reagálni azokra az eseményekre és szituációkra, amik felmerülnek ebben a világban.
A skorpiótól ne várja el értelmes ember, hogy katicabogárként viselkedjen és a darázs sem fog soha mézet gyűjteni, még akkor sem, ha a külső megjelenése nagyon hasonlít a méhekhez. Aki áldozatul esik a megtévesztésnek, az maga is pokollakóvá válik.
A Pokollakók írás forrása egy régi Facebook profil vagy csoport bejegyzés amelyet Imre István hozott nyilvánosságra.