A Fénynek az áradása mindig LEGYŐZI A SÖTÉTSÉG ÁRADÁSÁT.
Amíg sokan a „Tisza áradását” figyelik reményteli várakozással és a hamis messiásban bíznak (megint), addig a „sárga veszedelem” befészkeli magát Hazánkba. Mert nehogy azt higgye bárki, hogy a „zenélő sivatagok tigrise”jött el hozzánk. A sárga veszedelem nem azon őrködik, hogy visszakapjuk becsületes alkuval, ami visszajár, hanem mérgező akkumulátor gyárakat hoz, totális megfigyelő rendszert, teljes diktatúrát, kínai módszert, amit az ujgur testvéreink kaptak, meg a tibetiek… és a többi még ezután jön (Gondolják…).
Mert mindennek ára van. A „beruházásoknak”, a hitelnek, a „védelemnek”, a hazaáruló és velejéig romlott, korrupt politikusoknak, a sunyi „köz-szolgáknak”. Kína hódít, ahogy az USA is, az orosz is, a héberekről meg a muszlimokról nem is szólva. Katonai hódítók, gazdasági hódítók, vallási hódítók, eszmei hódítók hálójában a világ. Így készül 2030-ra az új világrend, a sátáni világ, az ördög zsinagógája.
Egységes gazdaság, katonai-, és politikai diktatúra, egy világvallás, egy világnézet, egy eszme… Egy mindenre és mindenkire kiterjedő kommunista, digitális rabszolgaság. (Gondolják…)
Nem lesz semmid és mégis „boldog” leszel.
„Boldogok a lelki szegények”… Lelked sem lesz, az elméd és a tested pedig soha nem látott kontroll alatt lesz. (Gondolják…) Az emberi lét lényege kerül(-ne) börtönbe.
Ezt hozza a sárga csillag és vörös zászló, megint. Zászlók és csillagok, idegen hódítók, alárendelt szerep, a sorsunk mások kezébe adása, az önfeladás és a kegyekért koldulás ostoba és megalázó gyakorlata miatt szolganéppé züllik(?!) az egykor büszke magyar nemzet.
Árad a Tisza meg a Jangce, és a Sárga-folyó. Árad a hazugság, a korrupció, az ostobaság és a kifosztásunk, szolgákká silányulásunk. Mi pedig fuldoklunk, mert ez nem a tisztító, az életet hozó tavaszi áradás, hanem a szennyes ár. A mindent beszennyező, pusztító, sárga veszedelem.
De az is lehet, hogy mi nem is fuldoklunk, hanem így úszunk, magyar módra. “Úszunk az árral“, vagy az árral szemben, mikor hogy…
Aztán jön egy nagy, szép hajó, amelyről mentőövet dobnak felénk, és mi az örömkönnyeinktől nem látjuk, hogy az van az oldalára írva, hogy: Titanic…
/”A kötél, ami kihúz az áradó folyóból, lehet a nyakadra szoruló hurok is.”/
De az is lehet, hogy tovább tudunk néhányan úszni efféle mentőmellény nélkül, átúszunk az óperenciás tengeren is túlra, és végül elérkezünk egy szigetre, Tündérország kapujához. De ahhoz előbb be kell ugranunk a sárkány torkába…
Nagy idők vannak, nagy próbatételek jönnek.
Nem nekünk kell szolgálnunk az „óriásokat”, hanem nekik bennünket.
Az ellenséget, akár kínai, akár héber, akár máshonnan származó fenevad, le kell győzni!
„A betonmederben áradó emberfolyam nem épít bárkát”…
Ám az áradást mindig apadás követi, akár hiszi „Hszi Csin-ping”, akár nem hiszi a piszi…
Kitartás, Magyar Testvéreim, mert bár látszólag „haldoklófélben van a Hajnali Csillag, és halovány sugára már csak alig csillog”, de azért az áradó fény, átragad azokra, akik nyitott szívvel fogadják!
A Fénynek az áradása mindig LEGYŐZI A SÖTÉTSÉG ÁRADÁSÁT.
Legyenek fényesek a nappalaitok és csendesek az éjszakáitok!
– a „fogadós”-