/”Garázda Lófő” gondolatok/
„A MESE A NEVELÉS TÁLTOSPARIPÁJA”
„AZ IRÓNIA
A TRÓN ÉS AZ OLTÁR LEGVESZÉLYESEBB ELLENSÉGE”
Kevés olyan vigasztaló, fanyarul vidám pillanat van az életünkben, amikor „az irónia kegyetlen üllője pottyan” a hatalmas, sérthetetlen, disznófejű nagyurak fejére. Ennek az írásnak ez a nem titkolt célja, mert HA MÁR NINCS MIRE BÜSZKÉNEK LENNÜNK, LEGALÁBB „LEGYÜNK BÁTORAK”…
Bindzsisztán egy jéggé dermedt birodalom, ahol örök tél uralkodik, köszönhetően Brüsszel elhibázott szankcióinak, melyek miatt folyamatosan rezsiharcot kell vívni a „Halálcsillag” birodalmi rohamosztagosai ellen, és amelynek határait folyamatosan ostrom alatt tartják az elzombisodott fekete agysebészek, akik bozótvágókkal akarnak minden hitetlent átműteni transz nemű óvónőkké, de szerencsére még a varázslat védi a miattuk épített Falat. Még kitart az „Éjjeli Őrség” is, amelyik már több ezer éve őrzi az általuk épített Falat. Az Éjjeli Őrség tagjai narancssárga kezeslábasban járnak, életüket a Fal védelmére szánták, mely elválasztja a Hét Királyságot a körülöttük élő vadaktól és a mondák szerinti szörnyektől, a Másoktól.
Az Őrségben szolgáló emberek nagy része jelenleg képzetlen ifjú, vagy már túl öreg. Az utánpótlás főképp tolvajokból, embercsempészekből, olajszőkítőkből, gázszerelőkből, gyilkosokból és erőszaktevőkből áll, mivel aki csatlakozik az Éjjeli Őrséghez azt felmentik korábbi bűnei alól és elkerülheti a büntetést. Azonban nemesi származásúak is találhatóak az Őrség tagjai között, mint például Hatvanpusztai nemes és nemzetes Havas Győző, aki Gánt kőbánya-urának legéletrevalóbb fia, a kínai sárkányok hátán lovagló, nagy utcai harcos, aki bátran és fáradhatatlanul felveszi a harcot a folyamatosan vészhelyzetet előidéző Falon túli fenyegetésekkel. Csak értünk. Csakis Bindzsisztán fényes jövőjéért hoz ekkora áldozatot.
Az Őrség tagjai csak narancssárga ruhát viselhetnek, innen ered a „narancs testvérek” elnevezés. Az Éjjeli Őrség tagjai három rendre tagolódnak, ezek az alábbiak:
Felderítők (más néven: „fürkészek”): A legmegbecsültebb alakulat, a harcoló réteg, mely a Falon túl végez felderítést és kutatást. Vezetőjük az Első Felderítő, fedőneve: „kakadu”. Ők a világ legelitebb lélegeztető gép beszerzői, de az akkumulátor gyártól kezdve az atomerőműig bármit előfürkésznek, ha kell, elmennek egészen Csádig.
Intézők: A Fal fenntartói, ők gondoskodnak az óriás plakátokról, dolgoznak a propagandán, gondozzák a lovakat, vagyis a ménesbirtokot, végzik a mindennapi vészhelyzeti teendőket. Vezetőjük az Első Intéző, fedőneve: „tóni”.
Építők: Ők végzik a Fal karbantartását, javítását és fejlesztését, digitalizálását. Ide tartozik például Lézer Jani ménesgazda, akit a mozdony füstje kissé megcsapott, vagy az éles eszű, mindig kócos, por-szívó tompika, aki az angol tanszék megbízott, örökös rektora, a malacképű, infláció-idomár „kis-nagy” Márton és még sokan mások. A Fal tetején járőröznek, mindenkit parancsszóra bevakcináznak, jól lekaranténoznak. Vezetőjük az Első Építő, fedőneve: „pityke őrmester”. Olyan, mint a híres, Kőműves Kelemen. Mindent ő irányít, nem is győzi a hamvainkkal egyberagasztani mindazt, amit este épít és reggelre leomlik. Ő az „illetékes elvtárs”, hozzá tartozik Bindzsisztánban minden (is).
Az Éjjeli Őrség tagjai fogadalmukat esküvel szentesítik, mely szerint nem nemzhetnek kevert fajú gyerekeket, legfeljebb Alice Weidelnek, akinél a nő az apa és egy Falon túli Más az anya, vagy fordítva.
Az Éjjeli Őrség tagjai életük végéig a Falat szolgálják. Életük további részét a digitális alaptörvény tanulmányozására és átírására fordítják, amit csak nagy ritkán, karantén idején szakíthatnak meg egy kis ereszcsatornán való csúszkálással. Az esküt a Hét Hitének követői a gyülekezet szentélyben, a Régi Istenek követői pedig egy varsafa előtt teszik le, mialatt Bese atya nemzeti színű ostyát helyez a nyelvük hegyére, amit Balog református püspök-„lelki”pásztor sűrűn megáldott.
Az eskü szövege az alábbi:
„Sűrűsödik az éj, elkezdődik az őrségem és a háborús vészhelyzet, ami nem ér véget halálom napjáig. Nem veszek feleséget, csak eladok Dubajban. Nem birtoklok földet, csak strómanok által. Nem nemzek gyermekeket Bese atyának. Nem viselek koronát az aranyfogamon, nem oltatom magam korona ellen, de másokat kötelezek, és nem aratok diadalt, de elhitetem, hogy igen. A helyemen élek és halok meg, valamelyik kastélyomban, vagy szállodámban. Kard vagyok a sötétségben, bár életlen és törött, amit a „temuról” rendeltek, de legalább kokárdás. A falak őre vagyok, amikor épp nem külföldön égetem a népem, hogy még több pénzem legyen. A tűz vagyok, a gázos őrláng, melyet „lölő” őriz, aki okosabb, mint Mark Zuckerberg, és gazdagabb, mint az angol királynő, aki már meghalt szegény. A lidércfény vagyok, amely elhozza újra a vörös hajnalt, a hamis kürt, amely békemenetre vezényli az alvókat és megrepeszti a dobhártyákat, a pajzs, amelyre szeretném, hogy az emberek emeljenek végre, hogy a birodalmamat védelmezzem. Az Éjjeli Őrségnek ajánlom életemet, de inkább a honfitársaimét és sohasem volt becsületemet a mai éjszakára és minden éjszakára, amely ezután következik, mert ezután már csak éjszaka lesz, semmi más. Mondjuk, ez megkönnyíti a gyermekotthonok csatornáin való közlekedést.
Az eskü mellett azt is megfogadják, hogy a Hét Királyság ügyeiben nem vesznek részt, hiszen nincsenek is ügyek egy jól működő il liberális diktatúrában. Belviszályokba és harcokba nem avatkoznak be, arra ott a TEK és a NAV. Nem tartoznak hűséggel egyik főúrnak sem, hiszen azok az ő hűbéres oligarcháik, viszont hűséggel tartoznak az oroszoknak, kínaiaknak, amerikaiaknak és legfőképpen az izraelieknek, ami egy nemzeti szuverén digitális nemzettől mindenképp dicséretes, ez még a Holdról is jól látszik. Háborúban az a bevett szokás, hogy minden győztes királyt tisztelnek, de el nem ismernek senkit, aki vesztésre áll, pláne, ha nemzetközi ügyészséget akar a becsülettől meghibbant fejükre hozni.
Az iskolákban ezentúl tilos Petőfi Sándor „A Tisza” című versét tanítani! (Ezért lett átnevezve a Petőfi laktanya a nemzeti szuverén Mária Teréziára is!) A Tisza című vers ne áradjon, apadjon el! USAID propaganda, guruló dollárokért írták. Helyette kötelezően választható ezentúl akár a Volgáról, vagy a Sárga Folyóról, vagy a Mississippiről az ősmagyar nevű és származású Bayer Zsolt, Rákay Phillip, vagy Győzike által írt nemzeti vers.
Bindzsisztán az az ország, amely már igen hosszú ideje szabadítójára vár. Meg is kapják ugyanabból a „B” verziót, mert most a vízcsapból is az folyik, vagy árad… A volt narancs is narancs. Érett narancs, ütődött narancs, kubai narancs, kidobott narancs, bukott narancs, testvér narancs, áruló narancs, mindnek ugyanonnan jön a parancs.
Ám a Hét Királyság egy ódon, vidéki kastélyának eldugott szobájában áll egy titokzatos szekrény, tele munkásőr ruhákkal, meg csontvázakkal. Csakis ennek az ajtaján keresztül lehet belépni Bindzsisztán „terülj- terülj” asztalkájához, amelyet a Fehér Boszorkány (valami ursula nevű…) tart rabságban. Már minden remény veszni látszik, amikor visszatér a Nagy Oroszlán. Elérkezik az igazság pillanata, s megindul a kalandos küzdelem a Jó hatalomra juttatásáért…
Addig viszont még sok víz, vagy áradás lefolyik még a Dunán, vagy a Tiszán. Közben büszkén mesélhetjük a külföldön megszülető unokáinknak, hogy:
„Nincs karikás ostorom (mert elvitte a végrehajtó), nem vagyok betyár (mert ahhoz gyáva vagyok, hogy visszavegyem a tolvajoktól, amit elvettek tőlem), és nem hordok bő gatyát (sem,láthatod, kilóg a „sejhajom”, olyan csóró vagyok). A világ egyik legszebb és legnehezebb nyelvét beszélem (ami nem az angol), és rajtam kívül még több millióan (egyre kevesebben) értik, hogy mire gondolok, amikor azt mondom, anyám tyúkja. (Főleg azok, akik az éjjel anyámtól ellopták, és szintén vannak már itt pár millióan.) A családnevem megelőzi a keresztnevemet (Lakatos Jason Statham Aurélió Armandó), és nem örülök, hogy ha a turisták összekeverik Budapestet Bukaresttel (bár lassan nem bánnám, mert ez a repülőrajt nekik másképp megy). Büszkén gondolok Mátyásra (persze nem Rákosira, hanem) az igazságosra, az anyák megmentőjére (kivéve, ha az illető egy meggyilkolt japán nő, aki álmában dohányzott), Rodolfóra (akinél csak Matolcsy nagyobb bűvész) és Papp Lacira (akinél talán már csak kis grofó, pápai joci, fekete pákó, nagy feró, pataky attila a nagyobb nemzeti hős). Szeretem a déli harangszót (és várom a Hunyadi filmet, remélve, hogy nem egy újabb arany „bula” lesz), az erős pistát (csak nincs mibe beletennem, mert ételre alig futja ebben a nagy „előre megyünk, nem hátra” diadalmenetben), a sárga villamost (csak ne Lázár vezesse), és a mákos gubát (mert guba a gubához, suba a subához…). Itt élek Európa szívében (lélegeztető gépre kapcsolva, és ahonnan épp elüldözni igyekszik a keletet és nyugatot itt pillanatragasztózó, „szankciópárti-ellenes”, túletetett, egyre agresszívebb békegalamb, mivel annyira nem komázom a diktatúrát, még akkor sem, ha azt nemzeti lobogóba bugyolálják). Vizi labdában (korrupcióban, inflációban és bürokráciában) mi vagyunk a császárok, és igenis (nálunk vannak a legnagyobb adóterhek) és nálunk élnek a világ legszebb női (amíg ki nem tántorognak külföldre kalandozni, mert az anya nő, és a nemzeti gyerekszülés a fő dolga, vagy ahogyan a bajszos munkásőr, Kövér kinyilatkoztatta: „a nők önmegvalósítását a gyermekszülésnek kellene jelentenie”).
Kell ennél szebb élet?
Bindzsisztán! Én így szeretlek!
Vagy, mégsem…
– a „fogadós” –
