„A háborúkat alig néhány ember robbantja ki, de ők nem harcolnak, és nem is halnak meg.
(Fekete István)
Az egyszerű emberek ölik egymást halomra, ők hullanak idegen föld meszesgödrébe, s az ő otthonaik pusztulnak el.
Ők az eszközök, és ők az áldozatok.”
Mi vagyunk az eszközök és mi leszünk az áldozatok, hogy ők vígan és sértetlenül gazdagodhassanak és uralkodhassanak fölöttünk. Ehhez már csak egy „jó kis háborúra” van szükségük:
„Minden díszlet a helyén van tehát, hogy kezdetét vehesse korunk nagy háborúja.
ÚJRA HÁBORÚT SZÍTUNK, TÚL RÉG VOLT MÁR TÉTJE A TÖRTÉNELEMNEK, PEREGNEK A HÁBORÚS DOBOK!
Túlságosan rég volt már egy háború, újra meg kell mutatni egy teljes generációnak, hogy milyen, amikor vérre megy a történelem…
A világ soha nem lehet nyugvóponton, mozgatni kell a szálakat, generálni a konfliktusokat, a nemeztek, országok és a közösségek közötti széthúzást, mert a világ-elit, a színfalak mögül irányító karhatalom érdeke egy atomjaira hullott civilizáció.
Az új világszocializmus bevezetésére tett javaslatot Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum elnöke és alapítója, valamint Károly herceg mutatták be májusban a Világgazdasági Fórumon.
Meglátásuk szerint itt az ideje, hogy a kapitalista világgazdaságot váltsa le egy szociális típusú berendezkedés.
A „Big Reset”, vagy ahogy magyarosan mondják a „Nagy Visszaállítás”, a „Nagy Újrakezdés” a „Nagy Újraindítás” nem más, mint a világ eddigi működésének újraszabása, új alapokra történő helyezése.
Most érkezett el az a soha vissza nem térő történelmi pillanat, hogy ne csak a koronavírus ellen küzdjünk, hanem újradefiniáljuk a világot…”
Kevesek jólétéért túlságosan drága ár milliók nyomorúsága.
Talán nem ártana végre ezen elgondolkodnunk, és tanulva az évezredes hibáinkból, végre azokat elküldeni a pokolba, akik nekünk szeretnék elhozni a „földi poklot”.
Talán, mielőtt megint egy elkerülhetetlenné váló világháború sodrásába terelnék az emberiséget, még idejében meg kellene kérdezni azt, amit az ukránok, oroszok nem kérdeztek meg (még), hogy:
“Dicsőséges (politikus és feketefejű patás) nagyurak,
hát hogy vagytok?
Viszket-e úgy egy kicsit a nyakatok?“
Mert: „Új divatú nyakravaló készül most számotokra…
nem cifra, de jó szoros.”
„Ezer évig híztak rajtunk az urak,
most rajtok a mi kutyáink hízzanak!
Vasvillára velük, aztán szemétre,
ott egyék a kutyák őket ebédre!”
Hamarosan eljön az idő, amikor végre döntenünk kell, mert ettől függ majd a saját és a szeretteink élete: vagy ők, vagy mi. (Ostoba parancskövetők menetelnek most is százezrével mások parancsára és gazdagodásáért a halálba.)
Ha végre észhez tér a Magyar, akkor kezdődhet egy Igaz világ végre, de akkor a sok aljasságért,
„dicsőséges-áruló-„nagyurak”:
„Állatoknak tartottátok a népet;
most
„Az Úristen kegyelmezzen tinéktek!”
-a „fogadós”-
Üljünk le hát egy tűz mellé és gondoljuk ezt át jól!
Azok, a sötét, sátáni entitások, akik a “háttérben” irányítják ezeket a harcokat, amely testvért testvér ellen fordít (pl. oroszt az ukrán ellen, meg akár apát a fiú ellen mindennapjainkban) és trónjára ülteti királyait, olyan haragokat gerjesztenek, amit nagyszerű költőnk Petőfi Sándor is ír és érez versében!
Mert akár napjaink népképviseleti demokráciának csúfolt kapitalista-liberalizmusában, akár abban, amely közvetlen ennek gyökere volt, – és úgy “tűnik” a Klaus Schwab nevű bábjuk “világszocializmus” néven most megint azt akarja kihúzni a “cilinderükből” – a bolsevik kommunista-szocializmus, de mehetünk a Kárpát-hazában is jóval korábra vissza az időben az ember(iség) akár elnyomó, akár túlnyomó része ezt, az ő iránymutatásaikat fogadja el.
Hol félelemből, hol pénzért, hol megalkuvásból, hol hatalomvágyból, hol kényelemből, hol lustaságból, hol gőgből, stb.-stb., itt az ember(iség) lényegében minden sötét tulajdonságait felsorolhatnám!
Ezért, mivel ezt az iránymutatást elfogadja az ember(iség), és minden gondolatával, cselekedetével (szinte) ennek ad energiát, még azon az áron is, hogy fegyvert fog egymásra.
Azért hagyja ezt a Teremtő, mivel a szabad akaratot nem írhatja felül!
Ahhoz, hogy ez máshogy történjen, ahhoz SZeRetet kell legyen a szívekbe-lelkekben sokkal több, hogy az akaratnak erőt adjon!
Ne fogjon fegyvert egymás ellen ember és ne legyen gyűlölet, harag senki és semmi iránt a szívekben-lelkekben! Legyen e helyett testvér, olyan mint Hunor és Mágor, kiknek nyomán kultúra virágzott:
“Testvér tegyük össze a hátunk, ketten többre megyünk mint egyedül!”
Ezért is így folytatja nagyszerű versét Petőfi: – kit hívjunk is ide be magunk mellé a tűz köré, aki a haragját és még ha kell mint látszik ebből önmagát is meghaladva, ignorálja azt a sötét energiát, ami pontosan azokat táplálja, akik ezt az egészet kifundálják, irányítják meg jól tudja azt is, hogy a harc így a haraggal szívében, – ami rossz tanácsadó – csak egymás, mint testvérek, barátok, rokonok (lsd. orosz-ukrán háború, vagy polgárháború, stb.) ellen folyhat!
Így ugrasztanak egymásnak mindenkit, aki nem ignorálja és bojkottálja ezt az ő általuk irányított sötét, sátáni rend(etlen)szert és nincs elég SZeRetet a szívében-lelkében! Tehát így folytatja versét, ezért emberségből jelesre vizsgázva Petőfi:
“Hanem még se!… atyafiak,
Megálljunk!
Legyünk jobbak, nemesebbek
Őnáluk;
Isten után legszentebb a
Nép neve:
Feleljünk meg becsülettel
Nékie.
Legyünk nagyok, amint illik
Mihozzánk,
Hogy az isten gyönyörködve
Nézzen ránk,
S örömében mindenható
Kezével
Fejeinkre örök áldást
Tetézzen.”
Ezt kell(ene) első sorban ott, legbelül lelkében megtanulni mindenkinek, hogy változzon a világunk és akkor ezeket a sötét, sátáni entitásokat, – akik mindezt az ember(iség) sötét oldala miatt tudják fenntartani, mert nem tanul (szinte) senki Petőfitől sem – Teremtő Égi Szüleink már rég kiemelték volna innen!
Egy másik nagyszerű, látó, táltos magyar költőnket is ide hívom a tűz köré, hogy láttassa ő is meg azzal, aki látni akarja, amit Petőfi is így akart becsülendő soraival:
Wass Albert – Üzenet haza (részlet):
“… És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz és annak,
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fönt a magos ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok
s a víz szalad és csak a kő marad,
a kő marad.
Maradnak az igazak és a jók.
A tiszták és békességesek.
Erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
Likasszák már az égben fönt a rostát
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat.
Mert elfut a víz és csak a kő marad,
de a kő marad.”
Áldás az úton járókra!
Egy (nem kis apróságot) szeretnék kiemelni a fenti hozzászólásból:
A ma még Petőfi Sándor néven ismert költőnk “súlyosan látó” táltos költőnk volt. (Menj el Kiskörősre, a szülőházába, ott ez nincs titkolva.)
Nem véletlen, hogy lassacskán tűnik el a közoktatásból, az Internetről…