JÉZUS A POKOLBAN – a tévhitek jórésze a tudatlanságból fakad

„Egy hitvány világban nincs Isten,
És a becsületnek nyoma sincsen.
Mérges kígyók lakta fekete földön
Az életünk csupán egy sötét börtön.
De ne hidd azt, hogy itt van a vég,
Tudd, hogy valahol még lámpa ég!”

„Valamit rosszul tudni rosszabb, mint nem tudni”
és
„a megtévedés akkor is megtévedés marad, ha a többség osztozik benne.”

„Mindannyian képesek vagyunk elhinni olyasmit, amiről tudjuk, hogy nem igaz, és amikor tévedésünk végül bebizonyosodik, arcátlanul úgy forgatjuk ki a tényeket, hogy azok azt bizonyítsák, nekünk volt igazunk. A végtelenségig lehet folytatni ezt az eljárást: az egyetlen bökkenő, hogy a tévhit előbb-utóbb beleütközik a kézzelfogható valóságba – rendszerint egy háborúban, a csatatéren.”
Ideológiák, vallások, kapzsiság, papok és politikusok, hatalomvágy és pénzéhség szülte hazugságok mérgezik az emberiséget évezredek óta.

A tévhitek egy jókora része a tudatlanságunkból fakad, ami nem túl hízelgő ránk nézve, akik egykor a Tudás Népe voltunk. A tévhitek másik része viszont nem a tudásunk hiányából, hanem érzelmi okokból, eltorzult gondolkodásból, vagy éppen vallásos babonából származik. A tűzzel-vassal évszázadok óta belénk rögzített téveszméket nem egyszerű helyrehozni, de a mindig ugyanoda hulló vízcsepp is kivájja a követ…

Hulljanak hát azok a vízcseppek a tudatlanság fekete kövére, még akkor is, ha ezek a vízcseppek a könnycseppjeinkből származnak is!

Poncius Pilátus mosta kezeit, mert rettegett, hogy az i.e.53-ban, a carrhaei csatában, a Crassus vezette római sereget tönkreverő Pártus Birodalom haragját magára vonja, ha megöli Jézust, a pártus herceget, adiabenei Mária fiát. /„Urunk megtestesülésének 819. esztendejében Ügyek, Szhkítiának, Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére, Dentu Magyariában feleségül vette az Adiabene-beli vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki Álmosnak neveztetett.”Mindezekből az is következik, hogy az „Árpád-ház” és az adiabenei királyi „ház” között közvetlen rokonság állt fenn, és így a két királyfi, Jézus és Árpád vérrokonok voltak. Nimród vérei = TURUL NEMZETSÉG!/

A zsidók viszont bármi áron meg akarták ölni Jézust, hiszen az ő „istenüket” leleplezte, amikor nevén nevezte őt:
„Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.”

„Ha titeket Atyám választott volna, Szép és boldog lenne a világ, És homlokomon a korona Nem tövis lenne, hanem virág!”

Ám a „piszkos munkát”, Isten Fiának megölését a zsidók szokás szerint, most is mással, jelen esetben a rómaiakkal végeztették, hogy ne az ő kezüket szennyezze a vére. Tökéletesen tudták, hogy ki Jézus, és azt is, hogy miért jött:
Jézust a zsidók az „istentelen” Nimród vérének nevezték.

„Nem vagy abban a szerencsés helyzetben, hogy Dávid házából származz.
(Tehát nem volt zsidó!)
„Te Nimród vére vagy, Magori Mágus.”

Ezért mondta Kajafás, hogy

„Ha az ő emléke megmarad, AZ Ő NÉPE magára talál!”

„Szkíta vagyok, úgy, mint Jézus, És a kereszten vele együtt halok!”
„Megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat.”

Sumer pusztulása óta népemet Feketefejű fénytelen férgek falják.
A Marduk-papok térden csúsznak, Isten szent szavát mégsem hallják.
Ők gyengék, én az őserő vagyok.
„Pogány” hitem és tudásom régi.
Évezredes üldöztetés után sem Népemnek kell az Istentől félni!

„Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe…”

Miért volt Jézus a „pokolban”, és miért pont három napig?

Aki keres, az talál. Akinek van szeme a látáshoz, füle a halláshoz… Kilóg a lóláb, a Fehérló lába…
A „Három nap egy esztendő” ott kezdődik, ahol a tudomány (számtan,fizika), a „valóság”és néha még a józan ész is csődöt mondani látszik. Ezt a népmeséink (amik nem csupán mesék!) tökéletesen megőrizték a múltunk rejtett üzeneteként, ősi tudásunk átmentésére.
Tudás a túlvilágról.

Ezért nem mindegy, hogy Jézusnál „pokolra szállásról”, alvilágról, vagy a holtak birodalmáról, vagy a túlvilágról beszélünk. Miért került volna Jézus a pokolba? Azt írják, hogy „alászállt a poklokra”.

A görög mitológia szerint Orfeusz is alászállt a Hádészba Euridikéért, de nem tudta őt visszahozni onnan.

Nem sikerült Gilgamesnek (Nimród) sem a barátját, Enkidut (Neandervölgyi ember) visszahozni a halálból. GILGAMES (NIMRÓD/MÉNRÓT) URUK királya, a föld első királya, 2/3 részben isten, 1/3 részben ember, „aki mindent látott, egészen a világ végéig, aki ismerte az írástudók minden bölcsességét, titkát, aki látta a rejtett misztériumokat, és aki hírt hozott az özönvíz előtti időkről”. Enkidu (NEANDERVÖLGYI) halála után elhatározta, hogy felkutatja az örök életet magának és a népének. Ám megtudta, hogy „mikor az istenek az embert alkották, halálra szánták az emberiséget, az életet a maguk kezében tartják”. Gilgamesnek (Nimród) hét éjjel kellett volna virrasztania, de elaludt, aztán az élet füvét ellopta egy kígyó!

/Nimród ősatyánk mikoron az emberek között kezdett naggyá válni, felment a Bábel tornyának 7. szintjére, megütközni az Ördögök urával, „aki akkoriban még az égben lakott”.
„Történt egyszer, hogy amikor a káldeusok a mezőn Ősi Szertartásukat ünnepelték, Ábrahám a káldeusok szent helyén a legnagyobb istenük szobrának kivételével, minden isteni jelképet összetört! Így Ábrahámnak Nimród elől menekülnie kellett! Ábrahám a NAPISTEN FIAI ellen fordult, s a mai napig is abban bízik, hogy Istene Jahwe, felmenti tettei súlya alól! De felmenteni bármi alól is csak a NAPISTEN tud!”/

Ménrotnak volt egy Ankisza nevű felesége, kitől két fia született: az egyiket Magornak, a másikat Hunornak hívták.”

/„E király: Scythes – Nimród – utódai közt két erénye által kiváló fivér volt. Az egyiküket Palosnak, a másikat Napusnak nevezték. Dicső tetteket vittek véghez, s a királyi hatalmat megosztva népeiket nevükről részint palosoknak, részint napusoknak hívták./

Ankisza nevének sumer jelentése: „Ég-Föld szülte”.
Ő az, aki az Ég és a Föld között közvetít.
Ő Anahita,
az Anunnakik nyelvén: Inanna.

NIMRÓD ősapánk után nézzük meg a mi isteni ősanyánkat (ANAHITA – ISTÁR, INNIN, INANNA, ANAT, HATHOR, ASERA, ASTÓRET, ASTARTÉNAK, VÉNUSZ, ENÉH, ANKISZA) aki „sólyom volt a riadt istenek között”, és akitől kaptuk a tudásunkat mi, magyarok:

„ezen időkben el lett ültetve egy fa, az egyetlen fa, melynek törzséből, Uruk fiai faragtak egy csillogó trónt, Inanna részére”.

„Ott fészkelt egy szellem, valamint az oroszlánfejű sas, Anzu madár az Égi Tudás vagy Égi Ismeret madara. Nem véletlenül készült abból a fából Inannának, az örök megújulás és termékenység istennőjének trónja …”

„A nagy égből a nagy föld felé…”

/Innin alvilágjárása:
„Házát elhagyta, az alvilágba szállt alá.
A hét „erő”-t magára öltötte. Az alvilági hét kapu zárjait reteszeld el! Az alvilági csarnok ajtait egyenként nyisd meg neki, midőn belép rajtuk, díszét, ékességét szedd le róla mind.
„Hallgass, Innin, az alvilág törvénye érvényesült”
Az Anunnák, a hét bíró, a színe előtt ítélkeznek. A beteg nő holtra válik, TETEMÉT KARÓRA AKASZTJÁK. Három nap telt el, három éjszaka az alvilág „erő”-i után ő maga vágyott, ám az ottani „erő”-k nem elérhetők!
Enki atya az emberkének, az alakocskának így mondja a szót:
„Rajta, induljatok! Lábatok az alvilág felé siessen, kapuja mellett legyekként repüljetek el, kapu tengelye mellett kígyókként csússzatok el. Az ő fénylő testét ruha nem fedi,
„A karón lógó tetemet add nekünk!” – így mondjátok a szót. Egyőtök az élet füvét hintse rá, másótok az élet vizét hintse rá, s Innin talpra áll. Vigyétek úrnőtöket!„
A FÉNYLŐ Innin, Enki jóvoltából, az alvilágból távozóban. Így lett NAPBAÖLTÖZÖTT…/

Amit Jézusról írtak, annak nincs értelme, ha zsidó lett volna.
De, ha tudjuk, hogy a mi vérünk, Nimród vérvonala, szkíta, pártus, akkor minden világos, mint a NAP: szkíta misztérium, mágus beavatás, ahogyan a pálosoknál is volt.

„Mágusok készítették fel a herceget a királyságra, az igazságosságra, bátorságra és önállóságra. A mágusok királyi rangját jelzi az is, hogy a pártusok a mágusokból választják a királyokat. A pártus királyok magukat Mithrász Napisten [Igazság Harcosa] inkarnációjának és a Nap és Hold testvérének nevezték. Koronázásuk előtt egy barlangba vonultak vissza, ahol szent életű Pártus és Méd Mágusok közreműködésével a Szkíta misztériumokba történő beavatásnak vetették magukat alá.
E megrázó és tisztító szertartást követően három mágus (a biblia szerint „három királyok”…) járult az újonnan beavatott trónvárományos elé, hogy értékes, királynak kijáró ajándékokkal, mint egy (lélekben) újszülött gyermeknek hódoljanak.”

„Felvitte őket egy magas hegyre, a hagyomány szerint a Tábor hegyére, és szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a Nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a Fény.”

(A Jozafát völgyében meghúzódó magyar remeték — valószínűleg a pálosok — egy része felvonult az elhagyott Tábor hegyére. A hegy alatti barlangokban magyar vonatkozású feliratok is vannak, ezeket azonban még senki nem tárta fel, ill., jegyezte le megfelelő pontossággal. 1250-ben a keresztények visszakapták Tábor hegyét, és azt a magyar pálosok őrzésére bízták. 1263-ban Bibarsz szultán parancsára a Tábor hegy összes szentélyét lerombolták, a szerzeteseket pedig megölték.)

Lázár „halála” (János evangéliuma):

Amikor azonban Jézusnak megmondták, hogy Lázár beteg, még két napig ugyanazon a helyen maradt. Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségét szolgálja – mondta Jézus. Aki nappal jár, az nem botlik meg, mert világos van. De aki éjjel jár, az megbotlik, mert nincs, ami világítson neki.

Azután JÉZUS ezt mondta: A barátunk, Lázár elaludt, de én odamegyek és felébresztem.
LÁZÁR akkor már „NEGYEDNAPOS” volt, tehát három napig volt halott = 72 óra! EGY BARLANGBAN…
Ezután hangosan felkiáltott: „Lázár, jöjj ki!” Ekkor Lázár, aki eddig halott volt, kijött a sziklába vágott sírkamrából.

„MEMENTO MORI!” – Emlékezz a halálra!

„A Pálosok őrizték a Pilisben őskirályunk tudását és romlatlan testét a barlangok mélyén odalent a mélyben. Mielőtt egy SZENT KIRÁLY-t megkoronáztak volna a Szent Koronával, a Pálosok megmutatták neki „KINCSÜKET”, ami maga volt Nimród Király a föld első királyának romlatlan teste. Csak ezután válhattak szent királlyá a koronázási eljárás szerint.”

„NIMRÓD hollói, ha leszállnak a Pilisben, visszatér a hegy gyomrából NIMRÓD ŐSAPÁNK. EGY ELJÖVENDŐ SÖTÉT KORBAN A HEGY OLDALA MEG FOG NYÍLNI, S INNEN TÖR ELŐ MAJD NIMRÓD, CSUPA FÉNYTESTŰ HARCOSOKBÓL ÁLLÓ SEREGÉVEL.”

A magyar nép az idők kezdetétől létező ősnép, melynek története sokkal csodálatosabb, mint azt gondolnánk.
Annál pedig főleg csodálatosabb, mint amit el akarnak hitetni velünk!

Múltunk a mítoszok homályából is fénylően ragyog. A fény mindig a magyarok kísérője volt. Ezért voltunk, vagyunk és leszünk mi a tudás népe! Nap Atyánk és Isten Anyánk óvó szeretetében alakult ki már az ősi időkben a kultúránk, nyelvünk, írásunk, népművészetünk, hitvilágunk, mondáink, meséink, az egész lelkiségünk.

Tudásunk ennek a ragyogó örökségnek a bizonyítéka. Ez a páratlan és dicső örökség a mi gyökerünk, melyből táplálkozhatunk, erőt meríthetünk és felébredhetünk.
A magyar nép jövője legalább annyira csodálatos lesz, mint amilyen dicső a múltja volt, bármilyen ármány is fojtogatja a jelenünket!

A Hajnalcsillag ragyog a sötétben.

„Legyenek fényesek a nappalaitok, és csendesek az éjszakáitok!”

a „fogadós”