/ ”Garázda Lófő” gondolatok/
„Ha tudnád, amit tudok én,
Így szólt az a fura egyén,
Ha tudnád, amit tudok én,
Másképp állnál ide elém.
Így beszélt…
Hallgasd, mit hoz a jövőd:
Az út végén egy szemfedőt.
Addig olyan szeretőt,
Megcsal, hogyha szereted őt!
Így beszélt…”
„Akarom!- szóltam erre én…”
„A MESE A NEVELÉS TÁLTOSPARIPÁJA”
„AZ IRÓNIA PEDIG A TRÓN ÉS AZ OLTÁR LEGVESZÉLYESEBB ELLENSÉGE”.
Hol volt, hol nem volt, mese volt, vagy igaz volt, vagy talán igaz sem volt, az Óperenciás-tengeren túl, még a hármas üveghegyeken is túl, ahol a kurta farkú kismalac is túr, volt egyszer Nap Atyánknak és Föld Anyánknak egy csodálatos, bölcs népe, melyet el is neveztek az Égi Tudás Népének. Olyan bölcs és dicső nép volt, hogy nem is akadt párja hetedhét országban sem. Országuk pontos tükörképe volt a fenti világnak, gondolataikat, szavaikat, tetteiket mindig a lelkiismeretük aranytükrében mérték. Békések és boldogok voltak, csodájukra is jártak a világ minden tájáról. A Föld első királya is közülük került ki, aki híres nagy vadász volt. Két daliás iker fiától 108 nemzetség származott. Ezek a híres-neves és büszke nemzetségek azért voltak olyan tiszteletreméltóan „tiszták”, mert magukat a fenti világból, a Ménúrságból eredeztették. Tudták, hogy a legelső ősük halhatatlan, örökké élő. Ez a tudás adta ezeknek a nemzetségnek a testi-, lelki-, szellemi erejét, és az, hogy soha nem kérdőjelezték meg (és nem feledték) csillagszármazásukat, tündérvallásukat, tündérszármazásukat.
Azonban az emberiséget, és az Égi Tudás Népét különösen irigylő és gyűlölő Ármány már a kezdetektől haraggal tekintett erre a népre. Soha nem feledte, hogy e nép első királya megküzdött vele a hét torony tetején, és kis híján le is győzte őt. Ezért, a Nagy Vadász halála óta üldözi a Csodaszarvas által vezetett és a Turulmadár védelme alatt álló, 108 nemzetségből megmaradt nemzetet, amely a történelme során azóta is ádáz harcot vív egy olyan erővel, amelyik nem csak megszentségteleníteni akarja e nép szakrális örökségét, hanem a teljes megsemmisítésükre törekszik. Ő a „hazugság atyja”, aki soha nem állt meg az igazságban és emberölő volt a kezdetektől: Ármány, UDAG, Sátán… Tény, hogy az egész történelmünket végigkíséri valamiféle „nem emberi entitás” árnyéka, amelynek fő fegyvere a hazugság és a gyilkosság, az ármánykodás és a gyűlölet. Mindezt évszázadok óta zúdítja rá Hunor és Magor utódaira. Próbálkozott mindennel: természeti csapásokkal, járványokkal, háborúkkal és főleg fekete mágiával. Nem sok sikerrel, ami még jobban feltüzelte a mérgét. Próbálkozott félelemkeltéssel, árulással, kapzsisággal, hataloméhséggel, őrülettel, de az Égi Tudás népe kitartott. A világot lassacskán ezekkel az ármánykodásokkal birtokba vevő gonosz új tervet eszelt ki. Először tervezetten megölte a nemzet tanítóit, tudóit. Aztán elvette az Istenüket, akinek helyére saját magát tette, hogy őt imádják, majd elvette a Tudásukat, hogy ne emlékezzenek a származásukra. Folyamatosan rombolja a nemzet gyökereit: kultúrájukat, nyelvüket, ősi írásukat, népművészetüket, mondáikat, meséiket, az egész lelkiségüket.
De még így sem tudta elérni, hogy megtörje őket, mivel gondolataikat, szavaikat, tetteiket még mindig a lelkiismeretük aranytükrében mérték, és ezért mindig helyesen választottak a jó és a rossz közül, még akkor is, ha ez az életükbe is került. Élt még bennük az őseik vére.
Ármány elhatározta, hogy megtéveszti őket. A bűzös mocsárból gyúrt két undok, emberevő lényt, melyeket varázslattal szép szavú, látszólag nemzeti színű jótevőkké változtatott. Szépen is dalolt mindkettő, de a jobb felőli is neki fütyült, meg a bal felőli is neki fütyült. A nép egyik fele az egyiknek hitt, a másik fele meg a másiknak. Hunor és Magor népe egymás torkának ugrott. Ármány elérte a célját.
Az egykori Égi Tudás Népének elméjére sötét varázslat borult, a lelkiismeret aranytükre összetört a szívükben, és helyét a gyűlölet, félelem, butaság, pénzéhség vette át. Nem láttak már tisztán, elfogadták, hogy csak az Ármány által felkínált rossz lehetőségekből választhatnak, és az egyik kecsegtetőbbnek látszó rosszat választották Ármány világából, a Ménúrság követése helyett. Hamis zászlókkal meneteltek, hazug, tolvaj csalóknak hittek és kettészakadt a nemzet, lángra lobbant az ország. Ezt a fajta pokoli lángot csak a vér oltja, ezért magyar magyart gyilkolt. Ármány koronát kapott…
De minden gonosz varázslat megtörhető.
Minden jövendölés csak lehetőség a múltat meg jelent összekötő vonal folytatására, a jövő felé. Megírva semmi sincsen, mert minden megváltoztatható, ha megszívleljük az ősök intelmeit.
Amint a feledésből újra a Tudás felé fordul ez a nemzet, a gonosz varázslat azonnal megtörik.
Ármány varázslatából elsőként az Égi Tudás Népe ébred fel majd, és viszi a tüzet más földekre is, ahogyan az ősi időkben is ők vitték a fényt! Elsőnek Nimród népe tér magához, utána a többi…
Az őrület mai korában a Világügyelő rejtezésben van, és senki sem tudja, hogy hol rejtőzködik, csak a legöregebb pásztor, a táltos maga. „Ő az egyetlen titoktudó, s amikor ő eltávozik a földi életből, utolsó leheletével megsúgja utódjának a titkot. Így aztán nemzedékről nemzedékre száll a titok tudása, hogy az emberiség egyetlen reménye soha el ne vesszen. Magányos éjszakán, kint a végtelen pusztán egy öreg pásztor megsúgta nekem is a szent titkot. A búvóhely, ahol Világügyelő, a nagy tanítómester várakozik türelemmel, amíg az emberiség megleli végre a hozzá vezető utat, ez a titokzatos búvóhely nem egyéb, mint az emberi szív maga.”
A magyar nép az idők kezdetétől létező ősnép, melynek története sokkal csodálatosabb, mint azt gondolnánk. Annál pedig főleg csodálatosabb, mint amit el akarnak hitetni velünk! Múltunk a mítoszok homályából is fénylően ragyog. A fény mindig a magyarok kísérője volt. Ezért voltunk, vagyunk és leszünk mi a tudás népe!
Nap atyánk és isten anyánk óvó szeretetében alakult ki már az ősi időkben a kultúránk, nyelvünk, írásunk, népművészetünk, hitvilágunk, mondáink, meséink, az egész lelkiségünk. Tudásunk ennek a ragyogó örökségnek a bizonyítéka. Ez a páratlan és dicső örökség a mi gyökerünk, melyből táplálkozhatunk, erőt meríthetünk és felébredhetünk.
A magyar nép jövője legalább annyira csodálatos lesz, mint amilyen dicső a múltja volt, bármilyen ármány is fojtogatja a jelenünket!
Árad a Tisza
Nedves a giga
Csúszik a csiga
Nincs semmi hiba.
Fárad a Tisza
Szűkül a giga
Nyálkás a csiga
Hol van a hiba?
Szárad a Tisza
Porzik a giga
Csupasz a csiga
Bennünk a hiba?
Zavaros a Tisza
Fullad a giga
Házatlan a csiga
A rendszerben van hiba.
Mese volt, talán igaz sem volt. Élhetsz, amíg meg nem halsz, boldogít a rezsi-harc. Ársapkás csirke-farhátot szopogatva nézheted ugyanazt a focimeccset, vagy egész nap ismételve a „jó hír-szulejmános hunyadi-szexfilmet”, de kimehetsz a politika által megbecstelenített és már rég kiherélt március 15-i szeánszok egyikére, ahol a nagy nemzeti lobogó rúdjával verheted agyon a másik rossz csapat hasonló ostobáját, miközben ugyanazt a gonoszt szolgáljátok hűen és vakon. Hajrá magyarok!
„Most kéne visszakozni,
Nem, várni, nem habozni,
És menni, menni a józan ész után.
Egy másik útra lépni,
Egyszer sem visszanézni…
Boldog vége ennek úgysem lesz…”
Itt a vége? Fuss el végre!
– a „fogadós”-