Meddig vezeti még az őrület
Az egykor büszke Tudás Népét,
Mely félve és ostobán elfeledte
Régi fényét és dicsőségét?
Meddig tűri térdepelve e nép,
Hogy kufárok lopják el Hazánkat?
Árulók lengetnek hamis zászlókat,
Latrok lakatja zárja némára szánkat.
Meddig fekszünk még élve a sírban,
Szégyent hozva őseink fejére?
Kastélyban dőzsöl a hibbant kanász,
Sorsunkat mi adtuk tolvajok kezébe.
„Rabok legyünk, vagy szabadok?”
Kérdezik hőseink, tudva, hogy itt a vég.
Egy szolgává züllött nép suttogja:
„Ej, ráérünk arra még!”
Meddig temetjük álmainkat sírva?
Meddig nézzük, hogy ránk szakad az Ég?
Meddig tagadjuk meg a magyarok Istenét?
Várunk szégyenben, gyáván, meddig még?
Ó.J.