/”Garázda Lófő” gondolatok/
„Ma az Égnek Földi megnyilatkozása nincs.”
Egy hazug világban az igazság kimondása felforgató, lázító, garázda cselekedet. Tehát a „fogadós” is felforgató, helyesebben: „fel-forgató”. Van, aki süllyeszti, van, aki emeli tetteivel a világot, ki-ki lelkiségének megfelelően. A felfelé forgatás, az Ég felé felemelés, fel-forgatás. Egy hazugságra épülő, sátáni világban szégyellném, ha nem a „fel-forgatására” törekednék.
A hamis hit és a hamis tudás volt az, ami az ősi rendet megbolygatta. Ennek hamarosan vége.
Vissza kell állítani az Égi Tudásra (Isten kezéből való őseredeti értelem) és a Hagyományra épülő rendet. A Hagyomány „a létről szóló hiteles és univerzális információ”.
A kusok voltak azok a sumerok között, kikhez „alászállt a Királyság az Égből”.
/Khamnak és fiának Kusnak a népe, a Tudás Isteni Fensőbbségének népe: a sumerok. Ők voltak annak a Tudásnak a birtokában, amit utódaik, a mágusok (MAG-ŐS-ök) képviseltek, akik később a médek egyik törzsévé váltak. Sumer szó jelentése: KI-EN-GIR = a Fényúr Országa. „A Napvallású Szkíták és Mágusok ősét, a mitológiai Kust, Nimród ősatyját Napként tisztelték, Magógnak és Mágusnak is nevezték.” A Nap hős párducának nevezték.
Útnapisten egyik fia: Kham. Kham fia: Kus. Kus fia: Nimród, aki „bölcs és hatalmas vezér volt, az Úr kegyeltje, kit átok nem érhetett. Hatalmas vadász vala ő az Úr előtt. Az Orion csillagképpel azonosították és „Kus Hős Párduca” néven emlegették. Volt egy Ankisza (Enéh)nevű felesége, kitől két fia született: az egyiket Magornak, a másikat Hunornak hívták.” Ankisza nevének sumer jelentése: „Ég-Föld szülte”. Ő az, aki az Ég és a Föld között közvetít. Ő Anahita, az Anunnakik nyelvén: Inanna./
„A tudás fájánál szózat hallatszott az égből, amely felkérte az emberpárt, hogy egyen a tudás gyümölcséből, tudatosuljon a bölcsességben és folytassák a teremtést a földön. A tudás és a gondolkodás isten ajándéka az embernek.”
„A dolgok mértéke, az emberiségnek a létezésről való tudása, amely mindig megvolt, ma is megvan, de az emberek többsége számára elveszett, eltemetődött, meg nem valósítható… arról néha csupán egy-egy magányos ember, vagy kisebb zárt közösség tudott.”
Ezek a tanítások magától az istentől származnak, és az ő leszármazottai őrizték azokat.
„Csillagszármazásunk, tündérvallásunk, tündérszármazásunk kétségtelen.”
A vallás tűzzel-vassal fordult a Hagyomány és az Égi Tudás és követői ellen.
„A vallás minden égtájon azt jelentette, és jelenti ma is, hogy „az Ég és a Föld kettészakadt”. E kijelentés csak annyiban szorul pontosításra, hogy a keleti vallásokban az ezoterikus tudás és az exoterikus praxis nem vált el egymástól olyan helyreállíthatatlanul, mint a kereszténységben, ahol a hagyomány egyetlen tartalma, az egységtudat szinte kétezer évig csak a dogmatikai dualizmus túlerejével szemben szólalhatott meg, többnyire a szellemi köztudatból a perifériára száműzve, kolostorcellákba, vagy eretnekségként, életveszélyes fenyegetettségben.”
Minden ciklus egyfajta reakció az előző ciklusra.
A jelen kori emberiség történetének folyamatában „először a vallás megette a hagyományt, majd a filozófia megette a vallást, aztán a morál megette a filozófiát, ezt követően az ész megette a morált, végül pedig az utolsó fázisban az eszünket megeszi az őrület”. Az emberiség jelenleg itt tart, az őrület, a megőrülés korszakában.
Van-e kiút az őrületből?
Mi eszi meg az őrületet?
„Nem gondolom, hogy egy társadalomnak végzete a tanult tehetetlenség. Meg kell próbálni megtörni az önmagukat megerősítő ciklusokat, optimistának kell lenni abban az értelemben, hogy megtaláljuk a lehetetlen helyzetekben is a pici lehetőségeket.”
„Két világ határán élünk. A régi recseg-ropog. Több ezer éve, de ma már tarthatatlan. Mindenki tudja. A másik most van születőben. Trónfosztás történik, az élet alapjait felforgató lázadás, kétségbeesett ragaszkodás a hatalomhoz, gazemberség, hazugság, kapkodás és eszelős száguldás nem létező síneken a szakadék felé – és ugyanakkor szabadságharc és üdvtörténet.”
A világ minden létezőjének, jelenségének megvan a maga természetes létezési ciklusa. Keletkezik, megszületik, van, azaz él, és elmúlik. Ez igaz az egészekre és igaz a részekre is.
„A nehéz idők erős embereket formálnak.
Az erős emberek jó időket hoznak el.
A jó idők gyenge embereket formálnak.
A gyenge emberek nehéz időket hoznak el.”
Nehéz időket élünk.
„A nép és a vezetők gyengülésével a létezés rendje meginog, és egy szétzüllött és lealacsonyodott országban (világban) megmaradni nem lehet. Meg kell szűnnie annak, hogy a társadalomban a legalacsonyabb ember legyen a mértékadó!”
„A vezető rétegek (politikai-, gazdasági „elit”) egyre kevésbé érzik úgy, hogy egy közösségbe tartoznak a választóikkal. Az „elit” leválik a társadalom többségéről, nemigen érez vele közösséget és nem érzi, hogy lojalitással tartozna neki.
A nehéz idők erős embereket formálnak. Fel-forgatókat… akik jó időket hoznak el… („A sikerült élet titka, hogy tudásából az ember mit valósít meg. Az eszme helytállás nélkül agyonnyom.”)
Az apokalipszis jelenlegi végső szakaszában mást tenni nem lehet és nem szabad, mint kitartani megtántoríthatatlan hűséggel és megingathatatlan bizonyossággal a Magyarok Istenében és Boldogasszonyban, az igazság szellemében.
„Az özönvíz előtt élt emberiség sötétsége a maiénál mindenesetre kisebb volt. Az Antikrisztus korszakában, mi, ma, mélyebbre merültünk. Félelem, kapzsiság, káromlás, gyalázkodás, irigység, méreg, gyűlölet, hazugság és félelem és félelem… Ez a Hatszázhatvanhat. Ez az Antikrisztus. Ez az állatszelídítő. A cirkuszigazgató. Egyik kezében cukor, a másikban ostor és tüzes vas. Egzecíroztat bennünket. Köteleken és karikákon kell átugranunk és körbe kell futnunk és szép sorba kell állnunk és egyszerre tapsolni vagy kiabálni, hogy éljen vagy vesszen, halál reá. Gömbökön balanszírozni kell és fejünkön kell állni és a labdát szájunkkal elkapni és masírozni és egymásra a puskát ráfogni és a másikat jelszóra lepuffantani és indulókat énekelni.
Azt lehetne kérdezni, hogy a cirkuszigazgató az előadást kinek és milyen nézőközönségnek rendezi? Tűnődve nézünk egymásra. Nekem nem. Neki sem? Nem, igazán nem. Neki sem. Kinek? Miért van ez az egész fene nagy díszelőadás? Senkinek se kell. Mindenki unja, mindenki szeretné a cukrot és fél a tüzes vastól és az ostortól. A cirkuszigazgató hülye. Azt hiszi, hogy az előadás kell. Nem, az egész mutatvány senkinek se kell, és a legjobban szeretnénk már végre hazamenni, de nem lehet, kötélen kell táncolni és hurrázni.”
„És nem az a hajmeresztő, hogy az igazságtalanság megtörténik, a hajmeresztő az, hogy a megtorlás kimarad. A felbőszült gonosztevők maguk is megrettenve ámulnak. Íme, szabad. Nem szakad le az ég. Meg van engedve. A hajmeresztő nem az, hogy az igazságtalanság megtörténik, hanem, hogy szabad és hogy meg van engedve. Amikor valaki egy vagy több ilyen cudar igazságtalanságot elkövet, kitapinthatóan érezni, hogy a világ megborzong és valaki keze ökölbe szorul. De nem sújt le. Még nem. Még szabad. Meg van engedve, hogy terhes asszonyokat rugdaljanak, és öregek csontjait összetörjék és a havas fagyba egész városokat kitaszítsanak röhögve és diadalmasan és egész országokat fölperzseljenek és mindezt a törvény látszatával és mindezt kenetteljesen, sőt vigyorogva, sőt elméletekre hivatkozva, sőt énekelve és géppisztolyosan, sőt mindezt az igazság nevében, ez a hajmeresztő, hogy ez szabad és a megtorlás kimarad. Az özönvíz a földre kisebb dolgokért szakadt.”
„A kérdés ez: miképpen van, hogy mindaz a hajmeresztő igazságtalanság, ami megtörténik, megtorlatlan marad, és azon mi nem tudunk segíteni? A válasz ez: az igazságtalanság megtorlatlan marad azért, mert ez most meg van engedve. Szabad, azért, mert ez az Apokalipszis végső szakasza és az Antikrisztusnak fensőbb hatalom adatott.”
„Mindnyájan együtt alszunk a rémmel. Megismertük tilos és szentségtörő közvetlenséggel, és a megsemmisülést magunkhoz öleltük és mindnyájan, kivétel nélkül ma itt a személytelenség sötét őrületében élünk és alszunk. Mind olyanok vagyunk, mint a katona, aki parancsra saját apját lelövi, mert parancsra személyes életünket kikapcsoljuk és meghunyászkodunk és szívtelenek és embertelenek és értelmetlenek és katonák és személytelenek vagyunk, a valóságról lefejtve és elvontan, az úgynevezett eszményekkel hazudunk és át vagyunk szőve a személytelen fogalmak ezreivel…”
„Ez az utolsó idő, amikor a rémet minden léleknek meg kell ismernie és az utolsó tapasztalat, hogy a megsemmisüléssel együtt kell aludni és az Antikrisztust mindenkinek meg kell próbálnia. Nincs út vissza a paradicsomba és nincs kerülő és nincs remény a javulásra. Minél gyorsabban át kell esni e napokon, hogy Isten országa eljöhessen. Nem tiltakozom, és nem menekülök, és nem választom a könnyebbet és nem térek ki előle. Magamra veszem és köszönöm Istennek, hogy e nehéz sorsra méltónak talált.”
„Az embert a sötét éjszaka akkor éri el, ha az Úr keze feléje nyúl és megérinti, hogy kiemelje.”
„Aki a „lélek sötét éjszakáját megjárta és visszatért, mind a lélek kiszáradásáról beszél, akár mester vezette, mielőtt a pokol mélyére szállt, akár nem. Mert akit mester vezet, ebben az életszakaszában most már tőle sem kaphat segítséget. Itt már nincs senki, aki előtte járhatna, és nincs, aki vele vagy helyette járhatna. A mester valahol a felszínen, az ösvény bejáratánál elengedi tanítványát és mosolyog: a pokoljárásba igazán senki sem pusztult még bele.”
Míg a gyökeres változásokra vonatkozó várakozások helytállóak, azok időzítése tévedhet.
Amikor a jóslatok nem válnak be gyorsan, elérkezik a kiábrándultság időszaka. Ám évekkel később mindig kezdetét veszi egy érettebb és a valóságnak inkább megfelelő átalakulás.
„A cserebogárszínű mogorva öregek oly messziről idézték emlékeiket, amelyeket ebben a korban már csak ők értek el. Mélyre nyúló gyökerük még abból a világból táplálkozott, ami mások előtt rég történelemnek számított. Ők maguk egy-egy ciklusként vallottak, mint elsárgult pergamenlapok, évszázadok históriáiról. Nem rohant át rajtuk az idő, az apák, nagyapák ifjúkori történetei éltek, hűséggel őrizve a letűnt századokat.”
Több krónika is arról beszél, hogy a magyaroknak 108 nemzetsége van, amihez 108 tartomány tartozik. Száznyolc tartománya van, ezeken Hunor és Magor 108 fia osztozott, ama 108 nemzetség okán.
A magyarok országa Nimród idejében 20 földi, és 88 égi tartományból, országból állott.
„Ma az Égnek Földi megnyilatkozása nincs.”
Talán fenekestől fel kellene fordítani ezt a sátáni világot, és vissza kellene állítani Nimród ősapánk 20 földi, és 88 égi tartományát.
Ahhoz viszont „fel-forgatók” kellenek…
-a „fogadós”-