A Hannah Arendt zsidó filozófus által 1951-ben előrevetített disztópikus jövőkép mintha betűről betűre teljesedne be. Akkor a szerző úgy látta, a nácizmus és a sztálinizmus bukása után egy mindent megfigyelő újfajta totalitarizmus fog kialakulni, amelyet unalmas bürokraták és szürke technokraták vezetnek majd.
Ez a világ brutalitásban minden korábbi diktatúrát túlszárnyal majd. Mint írja:
„A totalitárius rendszer ideális alanya nem a meggyőződéses náci vagy a hithű kommunista, hanem egy olyan valaki, aki számára a tény és a fikció, az igaz és a hamis közötti különbségtétel többé nem lehetséges.
(…)
A tömegember legfőbb jellemzője nem a brutalitás vagy a maradiság, hanem az elszigeteltség és az egészséges társadalmi kapcsolatok hiánya.”
forrás: Szakács Árpád: A lóvá tettek prófétálója – Magyar Péter útjának történelmi tanulságai c. írása