A passió Krisztus szenvedésének történetét beszéli el. A „magyarok passiója” már több, mint ezer éve tart. Hosszú ármánykodás és rengeteg szenvedés után a „feketefejű”, farizeus kufárok kieszközölték, hogy megfeszíttessünk. Trianon a mi keresztfánk. Elvették hitünket, elhazudták múltunkat, gyilkoltattak bennünket rómaival, némettel, tatárral, törökkel, habsburggal, muszkával. Az Igazság miatt. Mert bennük nincs Igazság.
Az ördög az ő atyjuk. „Ő emberölő volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug, és hazugság atyja.”
Mivel pedig én igazságot szólok, gyűlöltök engem…
De, „Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt zsidó hitre térítsetek, és ha ez megtörtént, a gyehenna fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál.”
Így történt meg Trianon. Így lett ”népek Krisztusa Magyarország”.
Európa, a nagy „parázna” mindig cserben hagyta a népünket. Muhinál, Mohácsnál, 1848–49-ben és 1956-ban is magára hagyták a szabadságért és igazságért küzdő magyar népet.
„Míg fényes nappal rád törtek gyalázva,
S Európa szívéről letéptek rőt kezek.
Keresztútján a művelt világnak
Magadra hagytunk tégedet.”
Íme, egy „megindítóan szép, mélyen megrendítő” levél, amit a (judeo)katolikus egyházfő küldött egy szenvedő európai népnek, hogy közelségéről, szeretetéről és imáiról biztosítsa. Többek között ezt írta: „A ti fájdalmatok az én fájdalmam. Jézus keresztjén ma titeket látlak, akik szenvedtek az agresszió által kiváltott rémülettől.” Csodálatát fejezte ki a pápa azon nép iránt, amely a hatalmas tragédia ellenére nem csüggedt el, s amelyben a világ egy bátor és erős népet ismert meg: „olyan népet, amely szenved és imádkozik, sír és küzd, ellenáll és remél: egy nemes és mártír népet”.
Talán ez a levél Trianon után, vagy 1956-ban, a magyar népnek íródott?
Ugyan már! NEM! (Nem, nem, soha!)
Ezt a levelet Ferenc pápa a múlt héten, a háború kitörésének kilencedik hófordulóján küldte az ukrán népnek!
Hol érdekli őket, Európát, NATO-t a magyarok sorsa? A kufárokat, a paráznákat?
Akik azt gondolták, írták, tették végig a történelem során, hogy “Decretum: Ugros eliminandos esse”, vagyis “Rendeljük, hogy a magyarok kiirtassanak”. Sose felejtsük ezt!
A „dicső” nyugat feszített Trianonnal keresztre bennünket.
Írt akkor a pápa levelet?
Sírt a nyugat?
NEM!
Sose felejtsük ezt! Véssük a szívünkbe és az elménkbe jól Márai sorait:
„A magyar nép lóg most a fákon.
És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Miért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Miért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt?
Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”
De ki beszél ma tisztelettel, szeretettel és csodálattal a „nemes és mártír” magyar népről? A gyalázatos Trianoni diktátum eltörléséről meg főleg síri csend van. Csak a száz év magány…
„Magyarország népe meddig lesz
Kalitkás seregély-fiók?
Bús koldusok Magyarországa,
Ma se hitünk, se kenyerünk.”
Magyarország az „Archiregnum”, „Apostol-királyság”, „Aranyalma”, „Mária Országa”, „Nagyboldogasszony Nemzete”, Nimród népe, melynek keresztre feszítését, felosztását, pusztítását 1920. június 4-én, Jézus Szent Szíve napján (péntek), a (judeo)keresztény Európa vitte véghez.
“Önök most megásták Magyarország sírját, de Magyarország ott lesz a temetésén mindazon országoknak, amelyek most itt megásták Magyarország sírját.”
Gróf Apponyi Albert
Európa ma agonizál és ez már Trianonban elkezdődött.
A „vörös fenevadon ülő nagy parázna”megítélése a hét utolsó csapás idején megy végbe.
/„Paráznaság, részegség, káromlás, tisztátalanság, veres fenevad, utálatosság, szentek vérétől való megrészegedés.” Ezzel a hatalommal kapcsolatban lesz sok csodálkozni való…”/
Lelki (erkölcsi és szellemi) paráznaságról van szó.
A paráznaság itt Istennel szembeni hűtlenség.
/”A görögöknél a paráznák, prostituáltak főképpen eladott rabszolgák voltak. Izraelt is gyakran nevezi az Úr úgy, mint házasságtörő asszonyt, mint paráznát.”/
A „vörös fenevadon ülő nagy parázna” egész történelme során lelki paráznaságban élt.
Ezeknek egy a szándékuk. A tíz királyság szándéka, célja az egyesülés, ami csak szándékban valósul meg: Európai Egyesült Államok! Ezért kellett Európa közepén feldarabolni Trianonnal Magyarországot!
A Bárány ellen viaskodnak, de a Bárány legyőzi őket!
A gyalázat és gyász után nem a halál jön.
A kereszt után a feltámadás következik.
Trianon gyalázata nem örök!
Nem nyugszunk bele!
A „„vörös fenevadon ülő nagy paráznának” és követőinek pedig ezt üzenjük:
“Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű (Turul)madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!”
„A Vatikán szigorúan őrzött iratainak nyilvánosságra hozatala megrendítené a magyarság valós őstörténetét, történelmi küldetését nem ismerő európai és egyetemes közvéleményt és átrendezésre kényszerítené a történelem oktatását. El fog jönni az idő, amikor őszinte tisztelet és csodálat fogja övezni a magyarságot.”
Időknek ideje van.
Vesszen Trianon!
„Az emberek jókedvvel és élvezettel haladnak a pusztulás felé, mintha egy álarcosbálra, vagy az ördög esküvőjére mennének. Túl sok a bűn. Az a nap közel van, sokkal közelebb, mint gondolnád! A világ hamis biztonságérzetbe ringatja magát.”
„Közel van az idő, tarts ki az imában, hogy ellenségeidnek ne legyen hatalma feletted. Mondd meg az enyéimnek, hogy mindig legyenek készenlétben, mert ítéletem hirtelen fog elérkezni és senki sem futhat el előlem, mindenkit megtalálok! Az igazakat meg fogom védeni. Figyeld a Nap, a Hold és a csillagok állását. Ha nyugtalannak tűnnek, és szokatlan módon mozognak, akkor tudni fogod, hogy már nincs messze a nap.”
… ”És becsületes alkuval visszakerül, ami visszajár…”
– a „fogadós”-