Az igazság kimondása ma már politizálásnak számít.
Legalábbis egyesek úgy gondolják, hogy igen.
Az igazság kimondása sokaknak fáj,
de akkor is a lelkiismeret aranytükre szerint kell cselekedni.
„Az igazság egyenlő a szabadsággal.
Egy ember csak akkor szabad igazán, ha kimondhatja, ami szerinte igaz.”
„Ha megleled az igazságot, akkor jön a következő lépés: bátornak lenni, határozottnak a tekintetben, hogy a meglelt igazságot megpróbáld kinyilatkoztatni, vállalni érte a következményeket, állni az ütéseket, amit azért kapsz, mert más nézőpontra helyezkedsz, mint a nagy átlag. És kitartani. Mindenekelőtt kitartani.”
Tényleg ilyen országot szeretnénk?
Ilyet, ahol az egyre betegesebb hazugságoknál, már csak az eget verő ostobaság a nagyobb?
Épül „Suttyó-Dubaj”, nem csak Rákos rendezőn, hanem kis hazánkban mindenhol.
Itt élünk, ahol az egyik tábor a habzó szájú „menczernek”, a lélegeztető gép biznisz ős-tahójának szurkol, míg a másik csapat az áradó álmessiás „Bel Ami”-nak.
Itt, ahol egy generáció életét tette tönkre a hibbant „gyurbán-orcsány” duó. Most lesz helyette „orbán-magyar„ duó. Mindig ez lesz a megosztás: ők adják a tézist és az antitézist. Hányszor dőlünk még be ennek?
„Zavaros a Tisza vize, nem tiszta. Ráhajtottam kis pej lovam, nem issza.”
De a nép egyik fele issza. A másik fele meg inkább ragaszkodik a már ismert varangykirályhoz, a szellemi-, erkölcsi mocsárhoz. Mocsár, vagy áradás?
A mocsarat ismerjük: hatalmi gőg, arrogancia, önimádat, „nemzeti diktatúra”, pártállam-állam-párt, lopás, hazugság, rendeleti kormányzás, infláció, strómanok, háborús vészhelyzet, infláció, félelem, vakcinázás, covid-terror, demagógia, ál-nemzeti politika, vendégmunkások, letelepedési kötvény-biznisz, idegen érdekek kiszolgálása, hazaárulás, il-liberális-kommunista lelkiség, WHO-hűség…
És az áradó Tisza mikor hozott jót nekünk?
Az áradó Tisza mindig sok hulladékot, szemetet, szennyet sodort magával.
Vitte a házat, a jószágot, mindent. Ezt várjuk, mint „megmentőt”? Ami az „áradozó” Tiszáról tudható: hazugság, pálfordulás, hatalmi gőg, arrogancia, önimádat, „liberális diktatúra”, idegen érdekek kiszolgálása, hazaárulás, parancskövető idióta pártvezetés, Brüsszeli hűbéresség, liberális-kommunista lelkiség, WHO-hűség, vakcina-pártolása…
Nos, válassz!
Csodás jövő…
Mocsár, vagy áradás?
Két út van előttem, melyiket válasszam? Egyiket sem.
Tavaszi szél vizet áraszt… Mentőcsónak meg sehol… Ideje lenne ezen elgondolkodni!
A mocsár lecsapolható, az áradás ellen védőgát építhető.
„A rohanó árvíz, a zúgó ár elsodorna minket, elpusztítaná házainkat, s az egyetlen gát, amely megvédhet: a király.” Szakrális király, és szakrális hierarchia, érdem és jellem szerint.
Amikor a mocsár kiszárad és az ár visszahúzódik, meg kell valakinek művelnie a termőföldeket.
Azé az ország, aki megműveli.
De előbb, kell egy mentőcsónak!
– a „fogadós”-