/”Garázda Lófő” gondolatok/
„A kiskanász – vásári hintások sarja – igazságos szigort akar, de az sanyargatássá fajul. Avítt helyébe hevenyészett törvényt erőszakol. Koronát áhít. Sokat ígér, de nem tudja szavát tartani. Ígér, ígér, de adni nem tud, csak elvenni. Forgácsolódik a nemzet. Sem az Országló, sem a Pártütő nem érti feladatát. Nem nyilat tör, hanem gátol. Amaz meg dölyfösen országol. Rendet vágat hamis meg igaz hitek virágos mezején egyaránt. Magára haragítja a Hadakat.
Nyirkai Jóslat
(A tengereken utat változtatnak a hajók…)
Bár a nép lehurrogja, ő nem tágít. Ifjak sereglenek a kiskanászt szavak erejével trónfosztani. Őt bugrisok védelmezik a Kányával szövetségben. Ez vérontáshoz vezethet. A zsinegen táncoltatottak késve lépnek a szárnyas nyilak ősi útjára, de lépnek…”
Amikor a szürke verebek hangos csiripelése, vagy a fekete varjak fülsértő károgása már kezd elviselhetetlenül idegesítővé válni, a sólyom felszáll a magasba, és onnan fentről szemléli a világot. Ugyanezt teszi, amikor a páva „énekel”, mert amilyen szép, olyan kellemetlenül rikácsoló annak is a hangja. Egy ideje már észrevettem egy sólymot, ami mintha engem figyelne…
Talán azt figyeli, hogy hamis, vagy igaz az ének.
Ritka manapság az igaz szó.
okan vannak, akik megpróbálnak szépen dalolni elméjük ketrecének mélyéről, miközben annyira az igazság keresésére koncentrálnak, hogy elfelejtik felmérni, mennyire kevesen szeretnék, hogy rátaláljanak.
„De attól az igazság még ott van, akár látjuk, akár nem, akár akarjuk látni, akár nem. Az igazságot nem érdekli, mire van szükségünk, vagy mit akarunk. Nem érdekli sem a kormányunk, sem az ideológiánk, sem a vallásunk. Ott várakozik örök időkön át. Minden elmondott hazugsággal az igazság adósai leszünk. A legnagyobb veszély nem az, hogy hiszünk a hazugoknak, hanem az, hogy ha rendszeresen hazugságokat hallunk, akkor egy idő elteltével már fel sem ismerjük az igazságot. És akkor mi mást tehetünk, mint hogy lemondunk a valóságnak még a reményéről is, és egyszerűen beérjük ködös történetekkel. Ezekben a történetekben pedig már nem igazán az számít, hogy ki a hős. Az egyetlen, ami érdekel minket, az, hogy ki a hibás.”
Hibást pedig mindig talál, aki keres, csak tükörbe ne kelljen néznie. Bűnbak lehet bárki és bármi: az imperialisták, a kommunisták, a ruszkik, Soros, Brüsszel, az ukránok, a „tiszások”, a háború, a „pirézek”, vagy éppen a rézfaszú bagoly, ha már ekkora palimadarak vagyunk… A láncon tartott kutya is félelmében harap…
De menjünk kicsit vissza az időben,
amikor naiv reménnyel vártuk a csodát: a „rendszer-váltást”, mert 1989-ben, állítólag rendszerváltás volt. Valójában csak gengszterváltás… Harsogott a bátor „ruszkik haza”, miközben az EU-ba könyörögtük magunkat, minden feltételt feltétel nélkül teljesítve, mert eurót és nyugati életszínvonalat szerettünk volna, NATO biztosította biztonságot a Varsói szerződés helyett, nyugati demokráciát az egypártrendszeri kommunista diktatúra helyett. Szólásszabadságot, jogbiztonságot, igazságosságot, jövőt a gyerekeinknek, jobb életet. A párttitkárok, tanácselnökök és TSZ elnökök helyett kiskirályoktól, zöld-, és vörös báróktól mentes országot… Egy megalázott, megnyomorított, végletekig kisemmizett nép a lelkét kérte vissza. Megvolt rá a lehetőségünk. Vagy csak ezt hitették el velünk…
Aztán a nagy lehetőségektől fellelkesülve beindult az ész nélküli szabad rablás… De, ha magunkról és a szeretteinkről van szó, az erkölcsi meggyőződés elillan.
A „rendszerváltás” óta eltelt 3,6 évtized (36 év). Ez a 3,6 érdekes egy szám. Amikor megtörtént a Csernobili katasztrófa és megnézték a sugárzás szintjét, a mérőműszer 3,6-ot mutatott. Erre mondta Gyatlov elvtárs (az egyik főkolompos), hogy a 3,6 érték „nem jó, de nem is tragikus”. Persze a sugárzás szintje ennél sokkal kritikusabb értékű volt, de a mérőműszer csak 3,6-ig tudott mérni…
Szóval 3,6 évtized eltelte után hogyan is állunk?
Egyesek szerint a helyzetünk „nem jó, de nem is tragikus”.
Mások újabb rendszerváltást szeretnének. Az oroszokkal a vezetőink jóban vannak, az EU-val nem. Pártállam által irányított háborús vészhelyzeti kormányzás van a vakcinázás óta. Állítólag mindenféle nagy veszély leselkedik ránk, kivéve, ha marad ez a rendszer. Vagy csak akkor, ha ez a rendszer marad…Az oligarchák királyként élnek. Szólásszabadság? Propaganda…
A nemzet szétszakítva. Harag, gyűlölködés és félelem. Magyar a magyar ellen, mert a politika… Tények helyett hazugság, elhitetés, érzelmi alapú oldalválasztás. Egyszemélyi korlátlan hatalom, nulla felelősségvállalás. Teljes morális válság.
„Bár a nép lehurrogja, ő nem tágít. Ifjak sereglenek a Kiskanászt szavak erejével trónfosztani…”
„Nem jó, de nem is tragikus”.
Lehetne rosszabb is…
-a „fogadós” –