Minden azon múlik, hogy milyen a világképünk.
(Mit gondolunk a világ működéséről, Istenről, és magunkról, az emberről.)
Amilyen a világkép, olyan az isten-kép.
Amilyen az isten-kép, olyan a lelkiség…
„Az egyetemes archaikus tanítások négy különböző, időbeli világciklust különböztetnek meg, melyek fokozatos szellemi elsötétülést is jelentenek egyben. A jelenlegi korszak, melyben élünk, az un. “Kali-yuga”, a “sötétség korszaka”, avagy – egy másfajta tradíció szóhasználatával élve: a Vaskor.”
Napjainkban az ember istennek hiszi magát, a lelkisége pedig sötét.
Sőt, magának a léleknek a létezését is tagadják.
Nincs Isten, sem lélek.
Lélek nélkül és Isten nélkül belesötétedtünk, és beleőrültünk a „Kali-yugába”.
(Kali-yuga, a „démon korszaka”.)
A mai kor embere (a homo sapiens), az egykori jelentéktelen állat „immár az istenné válás szélén áll, a küszöbén annak, hogy megszerezze nem csak az örök ifjúságot, de a teremtés és a pusztítás isteni hatalmát is”. De vajon „van-e bármi veszélyesebb az elégedetlen és felelőtlen isteneknél, akik azt sem tudják, hogy mit akarnak?”
Hogyan is tudhatnák, hiszen azt sem tudják, hogy kik is valójában, és mi is a Földi létük értelme.
Jelenlegi világképünket két „tudományos” alap-elméletre (alappillérre) kellene építenünk: az ősrobbanásra és az evolúcióra. Az ősrobbanás arról szól, hogy a semmiből lett egy pillanat alatt minden, de a semmiből keletkezhet-e bármi? (De ha meg „ősrobbanás”, akkor mitől „robbant” fel az a „semmi”?) Az evolúció alapja pedig a szervetlenből egyszer csak magától szerves lett. Véletlenül… Egyik elmélet sem bizonyítható, de arra jók, hogy kizárják Isten létezését, szerepét és a „természet-fölöttit”.
Az evolúció az a folyamat, amelyben a biológiai populációk örökölhető tulajdonságai megváltoznak az egymást követő generációk során. Az evolúció folyamatának működése következtében az élővilág összetétele folyamatosan változik, a fajok folyamatosan átalakulnak, új fajok keletkeznek és halnak ki. Az ember (Homo sapiens) is egy faj.
Az evolúció a természetes kiválasztódáson alapuló elmélet (Charles Darwin és Alfred Russel Wallace), ami a tudományos közösségben és a laikus közönség széles körében egyaránt általánosan elfogadott ténnyé vált. Ez az erőteljes magyarázó és bejósló erejű elmélet a modern biológia rendezőelvévé, s a földi élet sokszínűségének és történetének tudományos magyarázatává lépett elő.
Egyik lényegi eleme a túlélésről, a természetes szelekcióról szól:
A túlélési és (/vagy) szaporodási esélyt növelő mutánsok gyakorisága tendenciózusan növekszik nemzedékről-nemzedékre. Azon változatok, melyek csökkentik a túlélési vagy szaporodási esélyeket, ritkábbá válnak a populációban. Ez a természetes szelekciónak nevezett folyamat azt eredményezi, hogy az adott környezetnek legjobban megfelelő öröklődő változat terjed el egy-egy populációban, azaz a szelekció a környezethez való alkalmazkodáshoz, adaptációhoz vezet.
Ezek szerint, egy sátáni, démoni, vaskori környezetben, az él túl sikeresen, aki a legjobban alkalmazkodik hozzá. Tehát a mai világban a Sátánhoz kell alkalmazkodni, a sötétséghez, az őrülethez?
(A sátán igyekszik Isten létét tagadni, ezáltal a lelkeket megszerezni. Akkor mégis csak van lélek?)
Látjuk, hogy az emberek többsége a „túlélés” érdekében igyekszik minél jobban alkalmazkodni a sátáni, új világrendhez.
Meg is van írva:
„Levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is.”
„Jaj a földnek és a tengernek, mert oda szállt le a sátán nagy haragjában. Tudja, hogy kevés ideje van hátra.” (Amikor eltelik az ezer esztendő, a sátán kiszabadul börtönéből, és útra kel, hogy a föld négy sarkán félrevezesse a népeket, Gógot és Magógot, és harcra toborozza őket. Megy is a nagy háborúra „érzékenyítő” katonai-politikai reklám ezerrel, hazánkban is elkezdték, és fokozzák…)
„Az egész föld csodálta a vadállatot. Leborultak a sárkány előtt, hogy hatalmat adott a vadállatnak. Leborultak a vadállat előtt is, és így imádták: “Ki fogható a vadállathoz, ki tudja vele fölvenni a harcot?” Gőgös, káromló szája volt, és hatalmat kapott, hogy negyvenkét hónapig jártassa. Hatalmat kapott, hogy megtámadja a szenteket és győzelmet arasson. Hatalma kiterjedt minden törzsre, népre, nyelvre és nemzetre.”
A föld lakóit megtévesztette a csodajelekkel, amelyeket a vadállat előtt véghezvihetett. Rávette a föld lakóit, hogy emeljenek szobrot a vadállatnak, amelyet a kard megsebzett, de felgyógyult. Hatalmat kapott, hogy lelket leheljen a vadállat szobrába, hogy megszólaljon a vadállat szobra, meg hogy megölje azokat, akik nem borulnak le a vadállat szobra előtt.
Elrendelte, hogy mindenkinek, kicsinek és nagynak, gazdagnak és szegénynek, szabadnak és rabszolgának jelöljék meg a jobb karját vagy a homlokát, és hogy senki ne adhasson-vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét: nevét vagy nevének a számát.”
Megnézheti mindenki a nyolcadikos gyerekek tankönyvét, már benne van a mikro-chip beültetése! De a pedagógusok státusz-törvénye is kredit-rendszert tartalmaz, pontozzák, hogy ki-milyen parancskövető, ettől függ a fizetés, a megélhetés. Száz pont a maximum, és az engedelmesség, az elvárt szabályoknak való megfelelés függvénye a pedagógus minősítése, besorolása. Ez a vadállat számának bevezetése: pont-rendszer, kreditrendszer. Szinte mindenki besimul, elfogadja, mert a túlélés miatt jól kell alkalmazkodni a vadállat uralta környezethez. Evolúciós törvény. Aki mégis ellenáll, a lelkiismeretére hallgat, a sátán helyett Istent szolgálja, és nem kér a vadállat jeléből, nevéből, számából, azt üldözni fogják. (Lásd: tesztelési-vakcinázási kényszer…)
„A Vaskor sajátosságai közé sok minden tartozik, úgymint bizonyos tendenciák aszimmetrikus felerősödése: a materializmus, az ateizmus, a szélsőséges racionalizmus, anyagiasság, a tanítások haszonleső elferdítése, a mesterek és a tanítványok radikális megcsappanása, ál-tanítók, ál-tanítások, és ál-tanítványok tömeges megjelenése, a természettől való eltávolodás, a szavak helytelen, inverz használata, általános princípium-zavar, a mennyiség uralma a minőség felett. Továbbá az általános szellemtelenné válás, a létvakság, a betegségek és járványok előretörése: a teremtmény Teremtőnek vélése, a nem-Énnek az Önvalónak tartása – csak hogy néhányat soroljak fel a leglényegesebbek közül. „
„Azonban ezek felsorolása mellett kevesen emelik ki, hogy eme korszak világbeli szükségszerűség, egy metafizikai valóság fizikai létmódja, ha úgy tetszik: ugyanúgy a Lét részét képezi, mint a nagy ciklus akármelyik szakasza, akár mint az Aranykor, és attól természetesen ontológiailag sem különbözik: a Vaskor ugyanúgy a kozmikus illúzió egy természetes aspektusa, mint bármelyik korszak: teológiailag mindegyikkel egyenértékű, függetlenül attól, hogy mikor, melyikben, mi dominál.”
„A helyes alapállás a Kali-yugában nem annak “tagadása”, vagy az azzal való “harc”, a fenti, különböző aspektusok szubjektív kiemelése, és kifigurázása, cinikus kommentálása, egy “elveszett paradicsom” utáni nosztalgikus-romantikus sóvárgás, hanem a jóga tanrendszerében is használt közömbösség vele szemben: a feltételek, és a körülmények (mint a feltételek konkretizálódásának) neutrális tudatosítása, és nem-Önmaga-ként való megkülönböztetése az Én-Önvalótól. Fontos dolog tudatosítani a jelen szellemi korszak mibenlétét, természetét, de nem a legfontosabb: fontos dolog az eszköz, de a cél még fontosabb.”
„Egy szellemi világkorszak önmagában sem nem jó, sem nem rossz: pusztán az átélő alany teszi azzá, aminek elsődlegesen megjelenik, miközben a Tanú némán szemléli azt. Minden csupán helyes viszonyulás kérdése tehát. Sem a Bahagavad-gíta, sem a Buddha beszédei, sem az Evangéliumok nem arra tanítanak, hogy a körülményekkel foglalkozzak, hanem kizárólag az Ön-kutatásra ösztönöznek, és a helyes megkülönböztetést mutatják be, mely által az illúzió leleplezhető (ismétlem: legyen szó bármely korszakról is a négy közül, mindegyik illúzió, és bármelyik alkalmas a Felébredésre).”
„A cél a mindenkori körülményektől való függetlenség realizálása. (Emlékezzünk csak arra, hogy például a Buddha vagy Jézus milyen körülmények között jelent meg: kötve hiszem, hogy lényegi különbség lett volna, mondjuk i.e 500, i.sz. 30, és i.sz. 2010 között.) „
„Az Ember nem változik: a megszabadulás alanya azonban az Ember. Ami változik, az csak a díszlet, nevezzük akárminek: történelemnek, társadalomnak, időszaknak. Valójában ez a díszlet is csak látszólag változik: ami állandó benne, az az illúzió. Hogy valaki az űrkorszakban egy űrbázison, a középkorban, egy kastélyban, vagy éppen a bronzkorban egy faluban találkozik a Dharmával, érti azt meg és születik újjá Szellemben – teljesen mindegy.”
„Felvetődhet a kérdés, hogy “mikor volt” az Aranykor, és hogy „meddig tart” a Vaskor. Természetesen léteznek számok, melyek megadják egy-egy korszak hosszát, kezdetét és végét, azonban ezek a számok inkább szimbólumok, mintsem konkrét adatok. Nekem meggyőződésem, hogy ezek a korszakok nem ábrázolhatók pl. egy lineáris időegyenes mentén, mivel valójában metafizikai, szellemi létfaktorokról van szó, melyek szinkronban léteznek egymással a Tudatban, és amelyek valójában nem „időként” telnek, ahogyan az sem mérhető, hogy meddig tart egy álom, vagy hogy “hol van az öregedés és halál”.
„Az Aranykor minden valóságában megjelenhet előttem, ha az Igazság feltárul az elmében (ha az elmétől meg tudom különböztetni Önmagam). A meditációban eltűnik az önlét átélése, és eltűnik az Idő is, és a maga korszakaival együtt pusztán azzá válik, ami valójában is: elmerezdüléssé.
Feltehetőleg a Buddha és Krisztus is azt példázzák, hogy ebben a zavaros korban is létezik megszabadulás, és „ebben a korszakban” is bárhol, bármikor megvalósítható az Aranykor – Önmagunk megismerése által.”
Erről szól a magyar (szkíta) Ős-Tudás és Hagyomány (is).
Sőt, minden prófécia, pl.: „Önök, magyarok elképzelni sem tudják, milyen büszkék lehetnek nemzetükre, magyarságukra. Mi biztosan tudjuk, hogy a világ szellemi, lelki és spirituális megújhodása az Önök országából fog elindulni.”
Hogy mikor és hogyan, az még képlékeny.
(Mikor kel fel a Nap? Amikor őseink Égi- Földi útján a Testvér a Testvért megtalálja!)
De a vége biztos: „A sátánt, aki félrevezette őket, kénköves, tüzes tóba vetették – itt fog gyötrődni a vadállattal és a hamis prófétával éjjel-nappal, örökkön-örökké. A gyávák, hitetlenek, gonoszok, gyilkosok, kicsapongók, csalók, bálványimádók és hazugok mind a lánggal égő kénköves tóba kerülnek…”
Abban pedig nehéz lesz úszni, még az evolúciós értelemben „jól úszóknak” is…
Inkább „ne fürgyé’ le!”