Kedves Csoporttagok!
A MAGYAR ŐSISÉG ÉS NEMZETTUDAT-FB-csoport működését észrevehetően ellenőrzés alatt tartják. Valamit biztosan jól csinálunk.
A feketefejűek figyelmét nem kerülhetjük el, főleg azért, mert próbálunk Igazat írni, és ez egyeseknek nagyon kellemetlen. Már sok nap óta nem engedik, hogy felvegyem az a több tucat embert, aki a csoportba szeretne jelentkezni. Én is elnézést kérek, ha egy ideig el-el tűnök, vagy nem reagálok.
Egy olyan „rendszerben”, olyan virtuális börtönben (face), kellene az igazságról írni, amely rendszer alapjaiban hazug és aljas.
Nyilván, a reakciója is csak olyan lehet, amilyen a lelkisége.
Sokszor idézek az írásaimban, de gyakran nem írom ki, hogy kitől, mert már előzőleg többször megtettem ezt, szóval, távol áll tőlem a tiszteletlenség a tudók iránt. Azért idézek, hogy megmutassam, mások, nagyobb tudásúak, már járták ezt az ösvényt előttünk. Az ő bölcsességeik akkor élnek, ha megosztjuk mindenkivel. A „nevesembiztos ősök” tudása így lesz élő. Ezek a „Tudás”-MAGvak leljenek igaz termőtalajra!
Már többször mondtam, de leírom most is, hogy én csak egy „fogadós” vagyok, annyi a dolgom, hogy adjam, amit kapok, olyan formában, ahogyan kapom, annak, akinek bármit is adhat mindez.
Miközben álmaink java része talán valóban nem több (…) éber élményeink halvány és fantasztikus visszatükröződésénél, van egy bizonyos hányad, amelynek túlvilágiasan éteri hangulatát nem lehet a szokott módon értelmezni, mert bizonytalanul izgalmas, nyugtalanító jellegük azt sugallja, hogy most néhány percre betekintést nyertünk a fizikainál nem kevésbé fontos szellemi létezés szférájába, amelyet egy áthatolhatatlan sorompó mégis elválaszt az élettől.
Howard Phillips Lovecraft
Biztosan van, akinek mindezzel segíthetünk.
„Fogadósként” én is járom az utamat, mint bárki közületek. Ez most nálam főleg szellemi út (is).
Most úgy gondolom, hogy a „fogadós”-ságból van még út valahová, és ezt még majd nekem is meg kell próbálnom bejárni, de ez nem a sámán útja, valami más, ami egy egyedül járható út.
Azt az egyet viszont most is úgy gondolom, hogy ezt a családomért, szeretteimért, Nemzetemért, Hazámért kell járnom. Nagy szavak ezek, de én nem tudom, hogy hogyan tudnám jobbá tenni a világot, ha ezt nem kezdeném magammal, és, hát van teendő bőven. Az sem biztos, hogy sikerül.
Ezért nézzétek el nekem, ha nem sűrűn bocsátkozom beszélgetésbe a csoportban, és KÖSZÖNÖM Nektek a sok kedves hozzászólást és áldást, amit irányomban oly sokszor megtesztek.
Igyekszem méltó lenni a szeretetetekre és a figyelmetekre. A puding próbája az evés, tehát, a hitelesség miatt is, meg kell próbálnom önmagamra is alkalmazni mindazt az „okosságot”, amikről itt írogatok már két éve, de az már kicsit más lesz, mint a „fogadósság”, ha az Égiek is úgy gondolják.
Valahogy úgy vagyok ezzel a „fogadóssággal”, Ősiséggel és Nemzettudattal, mint Frodó a gyűrűvel. No, nem az elpusztítására gondolok, hanem arra, hogy nekem kell kitalálnom, hogy mit kezdjek vele.
Amikor teljesen elfogadod a tényt, hogy nem tudod, mit tegyél vagy mondjál, akkor fölhagysz a próbálkozással, hogy a korlátozott, gondolkodó elméddel keress választ, és ekkor egy nálad hatalmasabb intelligencia kezdhet rajtad keresztül működésbe lépni. És ez történetesen még a gondolatnak is a hasznára válhat, mert a hatalmasabb intelligencia abba beleáramolhat, és inspirálhatja azt.
Eckhart Tolle
Szóval, „fogadóskodom” tovább még egy ideig, ameddig engedik, és csak remélni tudom, hogy rajtam keresztül egy nálam hatalmasabb intelligencia inspirálja és fejezi ki mindazt, amit leírok.
