/ „Garázda Lófő” gondolatok /
Galadriel J. R. R. Tolkien világhírű angol fantasy-író regényeinek szereplője, az író által teremtett világ, Középfölde lakója, aki a középföldi tündék legszebb megmaradt birodalma, Lothlórien királynőjeként uralkodott, mígnem a Harmadkor végén visszahajózott Halhatatlanföldre. Tolkien úgy írta le őt, mint a leghatalmasabb és legszebb tündét, aki Gil-galad halála után Középföldén maradt.
Idézet Galadrieltől:
Más lett a világ. Érzem a vízben. Érzem a földben. Érzem a levegőben. Sok minden, mi valaha létezett – eltűnt…
A Hatalom Gyűrűinek kovácsolásával kezdődött. Három Gyűrű került a tündékhez, kik minden teremtmény közt a legbölcsebbek, s a legbecsületesebbek. Hét lett a törp királyok jussa, kik a hegyek üregeinek rátermett bányászai. És Kilenc Gyűrűt a halandó emberek kaptak, kik mindenek felett hatalomra vágynak.E Gyűrűket összeköti a népek fölötti uralomra késztető erő.
De mindannyiukat becsapták. Egy másik Gyűrű is készült. Mordor földjén, a Végzet hegyének tüzében, a Sötét Úr, Szauron titokban elkészítette a Nagy Gyűrűt, hogy uralkodhasson a többi fölött. Az Egy Gyűrűbe beleöntötte a vágyát, hogy ő parancsolhasson mindenek felett.
Egy Gyűrű mind fölött.
Középfölde szabad vidékein egyenként mind a Gyűrű uralma alá kerültek. De akadtak jópáran, akik ellenálltak. Az emberek és tündék Utolsó Szövetsége Mordor seregei ellen vonult, és a Végzet hegyének lejtőin küzdöttek Középföde szabadságáért.
De az emberek szíve könnyen csábul. A Hatalom Gyűrűje viszont önálló akarattal bír…
Sötétség kúszott vissza a világ erdeibe. Szóbeszéd járta egy Homályról keleten, névtelen félelemről suttogtak. S a Hatalom Gyűrűje megérezte, most jött el az idő.”
Ám még a legapróbbak is képesek fordítani a jövő alakulásán. Néha csak a legapróbbak tudnak… Gandalf a kis Frodóra bízza a legnehezebb terhet: a Hatalom gyűrűjét. Mert tudja, sokan alábecsülnek majd egy kis taknyost… A Hatalom Gyűrűjét azért kell a Végzet Hegyének (Orodruin) tüzébe dobni, mert kizárólag ott kovácsolták, és csak ott lehet elpusztítani.
Talán egyszer majd mi magyarok eljutunk odáig, hogy végleg belehajítjuk azt a nyavalyás Hatalom gyűrűjét a Végzet Hegyének tüzébe, és végre kényszer nélkül is meg tudunk állni a „három nádszálon”: Igazság, Bölcsesség, Szeretet.
/”A néphitben a táltos megáll három szál nádon…”
Bölcsesség: Az igazság felismerésének képessége.
Igazság: A valóságnak megfelelő cselekvés és gondolkodás.
Szeretet: Az erő, amely a bölcsességet és az igazságot működteti. /
De ha addig, amíg a magyarság meg tud állni a „három nádszálon”, valakire rá kell bízni a gyűrűt, akkor azok legyenek a még idealista, nem kompromittált fiatalok.
Ám senki se tartogassa magánál túl sokáig a hatalmat, mert egy idő után mindenki Gollammá változik tőle. Mindenki… (Ahogyan az a „kiskanásszal” is megtörtént…)
Most a gyűrű hordozója útra kelt. A szövetség erős… De az út tele van buktatókkal. A Végzet hegyénél pedig ott a végső próbatétel. Be kell dobni a gyűrűt a tűzbe… Vajon sikerülni fog, vagy újra elbukunk? A gyűrű a bűnt jelképezi, akármilyen apró, minél tovább hordozod annál jobban a hatalmába kerít és megront. Annyira, hogy már önmagad erejéből képtelen vagy legyőzni és képtelen vagy megszabadulni tőle.
„Csak el kell engedned.”
Ez a jelenet a Gyűrűk Ura a Király visszatér, filmrészletben van, amikor Frodó és Samu ott állnak a Végzet hegyének gyomrában, Frodó ott áll kezében a gyűrűt lógatja a láva felett és nézi a gyűrűt. Samu ekkor szól: Mit csinálsz Frodó uram? Csak el kell engedned. Samuban viszont a szeretet a barátság és a hűség nagyobb annál, hogy magára hagyja a barátját és végig kíséri. Amikor ott vannak a célban és Frodónak már csak el kell engednie a gyűrűt és végére érnek annak, amiért jöttek, Frodót már annyira hatalmába kerítette a gyűrű, hogy teljesen kifordította önmagából és elbukott. A végén úgy pusztult el a gyűrű, hogy Gollam leharapta Frodó ujjáról, és ahogy veszekedtek Gollam gyűrűstől belesett a katlanba, Frodót meg a szakadék széléről Samu visszahúzta, és ezzel nem engedte, hogy elvesszen.
„Középfölde” most rábízta a Hatalom gyűrűjét az új gyűrűhordozóra, miután „Gollam” elvesztette azt (is). De vele kell mennünk az úton a szakadék széléig, hogy segítsük bedobni a tűzbe a gyűrűt, másképpen el fog bukni ő is. A bukott „Gollam” is lesben áll, soha nem fog lemondani a „drágaságról”. Az nem baj, ha ő gyűrűstől beleesik majd az izzó katlanba. Legalább a végén valami jót is tesz…
Persze, még itt vannak a megmaradt orkok, uruk-haiok, trollok, akik „nem adják fel a harcot” a fantom-ellenségekkel. Nem túl okosak, de annál rútabbak. Semmiből nem tanulnak. Tudod e, hogy az orkok hogyan váltak ilyenekké? Hajdanán tündék voltak, akiket a sötét erők elfogtak, megkínoztak és megcsonkítottak. Szörnyen eltorzult formája ez az életnek… Olyanok, mint a „Sehallselát Dömötör”, aki buta volt, mint hatökör… Szauron hozta létre ezt a fényre sötétedő bagázst, akik képesek ellenállni a napfénynek, amíg Szauron hatása alatt állnak… Még mindig harcolni akarnak, mint az utolsó japán katona a dzsungelben, negyven évvel a háború után, mert neki nem szóltak, hogy „vége van”. A bajuszkirály Kövér „kisztitkárelvtárs” szerint „a harcot a parlamenten kívülre, a politikai közösségbe kell áthelyezni”. Normális? Nem az ukrán frontra, bajusz? Megint harc, harc és harc. Még mindig nem unja? És ráadásul az utcán? Kövérről mindig – és nem véletlenül – dr. Bubó diagnózisa jut az eszembe: “Az elmegyógyász csak akkor tévedhet nagyot, ha nem állapít meg semmit.”
És még itt vannak a „zsoltibácsik”, a kocsmaprogramos digitális harcosok, a rabló klánok, a kurva celebek, Piszkos Fred és a többiek, a Senki Alfonz-félék… Sokan.
Még mindig párhuzamos világban élnek, onnan akarják megszabni, hogy ki lehet a nemzet tagja és ki nem. Változik a világ, de ők továbbra is a háború gépezetét akarják irányítani az orkok kardjaival, lándzsáival és vasökleivel. Szauron azt hiszi, hogy még győzhet… Kiben lakozik most annyi erő, hogy szembe szálljon Vasudvard- Karmelita és Mordor seregeivel? Hogy ellenszegüljön Szauron és Szarumán hatalmának, s a Két Torony szövetségének?
Gandalf:
„Nem tudnánk megtanácskozni dolgainkat közösen, mint azelőtt, barátom?
Nem élhetnénk békében te meg én?”
Szarumán:
„Akasztófa és varjak? Bolond! És te mit akarsz, Zsufazekés Gandalf? Hadd találjam ki! A Hét Király Koronájával és az Öt Mágus Botjával egyetemben? Meghaltok mindannyian. De ezzel te is tisztában vagy ugye, Gandalf? Nem gondolhatod, hogy e kósza valaha is Gondor trónjára ülhet. Ezt a sötétből előbújt számkivetettet sosem koronázzák királlyá. Az ösvény, melyen elindítottad, csakis a halálba vezethet.”
Gandalf:
„Nem kell se sajnálat, se kegyelem! Egyiket se szívlelem! Elárulom, hol döntenek a végzeted felől! (2026.04.12.) Nem hagyom, hogy rabként tarts itt fogva!”
„Húsvét után jön a nagytakarítás.”
Szarumán mocskának eltakarítása elkerülhetetlen.
„Szarumán mocskának kiűzése Rohan földjéről és a király, Théoden megtisztítása kulcsfontosságú esemény A Gyűrűk Ura történetében. Théoden király felszabadítása: Gandalf a fehéret öltve, a Két torony című részben (könyvben és filmben is) megtöri Kígyónyelvű Gríma befolyását, aki Szarumán akaratát közvetítette. Ezzel a király visszanyeri tisztánlátását és erejét. Vasudvard elpusztítása: Szarumán fizikai „mocskát” (az uruk-hai seregeket és az erdők pusztítását) az entek szüntetik meg, akik feldúlják Vasudvardot, Szarumán erődjét. A fertőzés megszüntetése: A „mocsok” jelképesen a korrupcióra, a félelemre és a természetellenes iparosításra (mérgező akkumulátor gyárak) utal, amelyet a szövetséges erők (rohaniak, entek, Gandalf) együttesen számolnak fel.”
A folyamat során a szellemi és fizikai tisztogatás együttesen hozza el a szabadságot Rohan számára.
„Igazából nem is kéne itt lennünk! De itt vagyunk. Olyan ez, mint a nagy regényekben, Frodó úr, amikre mindenki emlékszik. Mind teli voltak sötétséggel és veszéllyel, és néha még a végüket sem akartuk tudni, mert boldogan semmiképpen sem végződhettek. Hogy lehetne a világ újra olyan, mint volt, ha ennyi szörnyűség történt közben? De végül is ez csak egy múló dolog. Ez a sötétség. Még a sötétségnek is el kell múlnia, új nap virrad majd fel! És ha egyszer kisüt a nap, annál tisztábban fog ragyogni. Az ember azokra a történetekre emlékszik, amik jelentettek valamit, még ha túl kicsi is volt hozzá, hogy megértse, miért. De azt hiszem, Frodó úr, én igenis értem, most már tudom! E történetek szereplői gyakran visszafordulhattak volna, de nem tették. Továbbmentek, mert volt mibe kapaszkodniuk. (…) Akad még jó ebben a világban, Frodó úr, amiért érdemes küzdeni.”
„Húszesztendős legénynek vackán
Álmodik a Nyomor.
Gyár-marta, szép, sovány, bús alvó,
Melle horpadt, válla kiáll,
Arcán zúzos, jeges nedvesség,
Mosolyog. Szent, nehéz álmában
Urabb, mint egy király.
Tiszta ágyat és tiszta asszonyt
Álmodik s vígan fölkacag,
Kicsit több bért, egy jó tál ételt,
Foltatlan ruhát, tisztességet
S emberibb szavakat.”
„Ami erkölcstelen, az sohasem lehet hasznos, még akkor sem, ha birtokába juttat annak, amit hasznosnak hiszel.”
„Minden diktatúra beteg, és beteg azok agya is, akik azt kiszolgálják.”
„Szarumán mocskát” ki kell űzni az elmékből és a nép lelkéből!
A felelősségre vonás kötelező.
A főkolompossal kezdve egészen a polgármesterekig… Dőljön a dominó!
Egy idegen hatalom gyarmataként, szabadok még nem vagyunk, de már szabadabbak lettünk. Hosszú és rögös az út, de meg kell találnunk a „keskeny ösvényt”! Az első lépések biztatóak.
A szolgálni választott képviselők a Szent Korona előtt tesznek esküt.
A végrehajtó-maffia elleni vizsgálóbizottság jó kezekben.
Alakul ez.
Várjuk a folytatást az ígéret szerint. Ki mit érdemel, érdem és jellem alapján: bűnvadászok Hatvanpusztára, Tóth Gabi és a kurva celebek még falunapra sem, tolvajok a börtön ablakába, „Alaptörvény” helyett nemzeti konszenzuson alapuló, valódi Magyar Alkotmány, digitális állampolgárság helyett Magyar állampolgárság a szabad magyaroknak.
Őrület helyett bölcsesség,
háborús uszítás helyett békesség,
gyűlölet helyett szeretet,
törvénytelenség helyett igazság,
erkölcstelenség helyett morál.
És még hosszasan sorolhatnám…
Van mit helyrehoznunk.
„Csak el kell engedned.” Ne feledd!
De, akad még jó ebben a világban, amiért érdemes küzdeni…
-a „fogadós”-