(Démoszthenész, (Kr. e. 384 – Kr. e. 322) athéni politikus, szónok, a tíz attikai szónok egyike, aki dadogott, s hogy saját magát meggyógyítsa, apró köveket tett a nyelve alá. Kavicsokkal a szájában, kiment a tengerpartra és verseket szavalt, míg végül így képes lett túlkiabálni a viharban hullámzó tenger zaját is.)
Most lenne igazán nagy szükség bölcsekre, attikai szónokokra, vagy ősz hajú walesi bárdokra. Olyanokra, akik képesek túlkiabálni a jelen korunk őrületét, az ostoba senkik harsogó ricsaját.
Mi vagyunk a lehajtott fejű, parancskövető süketek, némák és vakok, akik mindig csendben voltak, és mindig csak azt hallották, látták, mondták és tették, amit megengedtek.
Most mi vagyunk a kétség és a harag, az éhség és a tűz, a fájdalom és a bosszú…
Megtanultunk a vaksötétben látni, a néma csendben hallani és szavak nélkül érteni.
(Talán még megtanulhatunk élni is…)
Hazudnak a szavak.
Minden relativizálható.
A valóság és az igazság, csak kellő propaganda kérdése.
- Azt mondják, hogy il-liberális demokrácia, de tudjuk, hogy valójában diktatúra.
- Azt mondják, hogy szuverenitás, de tudjuk, hogy rabság, függés, szolgaság.
- Azt mondják, hogy törvényes, de tudjuk, hogy törvénytelen, lopás, csalás, rablás.
- Azt mondják, hogy értünk teszik, megvédenek, de tapasztaljuk, hogy csak magukat gazdagítják, kiszolgáltatnak bennünket.
- Azt mondják, hogy nemzeti érdek, de látjuk, hogy csak magánérdek, családi biznisz.
- Azt mondják, hogy béke, de tudjuk, hogy háború.
- Azt mondják, hogy magyarok, de mind idegenek és hazaárulók.
- Azt mondják, hogy csak ők, de érzed, hogy csak ők ne!
- Azt mondják, hogy jobb lesz, de tudod, hogy csak egyre rosszabb jön.
- Azt mondják, hogy egység, miközben darabokra szakítanak és gyűlöletet szítanak.
- Azt mondják, hogy helyes, de tudod, hogy helytelen.
- Azt mondják, hogy igazság, de tudod jól, hogy hazugság.
- Azt mondják, hogy harcolnod kell, de nyugalmat szeretnél, ám a harcosok klubja elindul a békemenetre…
A szavak már semmit sem jelentenek.
Kiürültek, és kiürítették az elménket is…
A világ megőrül.
Választhatsz. Az egyik csatornán bóvli lakodalmas, a másikon bundázott sportversenyek, a harmadikon mű-reality show, a negyediken álhírek és rémhírek, az ötödiken panda bébi ikrek születtek, a hatodikon élőben az igazságos megelőző háború korlátozott atomcsapással, a hetediken pedig…
a hetedik te magad légy!
Választhatsz? TV csatornát talán… Hogy melyik lyukba dugd struccként a fejed.
Közben a világunk végképp és visszavonhatatlanul megváltozik, mert megváltoztatják… demokratikusan… nélkülünk…
Kellett a két világháború összes parasztvakítása, kínja, keserve hogy a kufárok országát ezek leple alatt összetákolják, erőszakkal. Kellett 1956-ban, hogy a magyarok oroszok általi lemészárlásának leple alatt, amíg erre figyelt a világ, „megoldódjék” a „szuezi válság”.
(A Szuezi-csatorna államosítása miatt kitört nemzetközi konfliktus, és Egyiptom ellen folytatott közös izraeli-brit-francia háború volt 1956. október 29. és november 7. között.)
Most pedig kell az ukránok beáldozása, hogy megint Galícia legyen, a tudjuk kik vezetésével. Míg az orosz és ukrán testvérharcra figyel a világ, volt Gáza, nincs Gáza, és most Irán is harcra kényszerítve.
(Trianont nem engedik megváltoztatni, de ők határokat változtathatnak, háborúzhatnak, népeket irthatnak, országokat foglalhatnak… nekik szabad… és „jogos”…)
Már egy ideje tart a harmadik világháború.
Terv szerint, hogy valakik megkaphassák a világ feletti uralmat. Ehhez kell az armageddon, Megiddó, hát megcsinálják. Salamon templomát addig nem lehet felépíteni, amíg a helyén ott áll az Al-Axa mecset… Addig viszont nem jön el az ő messiásuk… A mienket keresztre feszítették, mert a szeretetet hirdette. Az ő messiásuk eljöveteléhez évszázadok óta tartó háborúk, vérengzés, gyűlölet és kín kell. Szép „messiás” lesz… Amilyen a lelkiség, olyan az istenkép…
Sürgeti őket az idő.
2030-ra meg kell lennie a járványok, éhínség, háborúk, paktumok által kikényszerített új világrend. Meg is lesz. A sátán új világrendje. A sátánt trónra emelik, ő lesz a világ ura… egy kis ideig…
„7 éves uralkodásának felétől 3,5 évig (42 hónapig, ezerkétszázhatvan napig) sikeresen fog hadakozni a szentek ellen”…
Ez meg fog történni, most is ez zajlik.
Minden más csak színjáték, hazugság, elhitetés… Készülj fel!
Mi sem leszünk kivétel, hiszen láncos kutyák lettek a vezetőink. Ennek az armageddont megvalósító tervnek és levezénylőinek leghűségesebb kiszolgálói.
Ne azt nézd, hogy mit mondanak (hazudnak), hanem azt, hogy mit tesznek!
A magyar népet egymás ellen hergelik és gyűlöletet szítanak az idegen érdekeket kiszolgáló pártok, politikusok, egyházak.
A törvényeket velünk betartatják, ezzel tartanak sakkban, rájuk viszont nem vonatkoznak. Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek – ősi és örökérvényű latin közmondás. Egyesek Jupiterként kioktatnak, provokálnak és megbélyegeznek. Megtehetik, hisz mindig a pénz beszél, és az erősebb kutya…
Kutya egy világ van mióta a békés és álmos társas-házunkba eredetileg házőrzőnek befogadott bolhás, girhes, az eldobott focilabdát fark-csóválva a kezünkbe visszahozó, pitiző kis korcs kutya mára már egy lusta, kövér, habzó szájjal folyton ugató, veszett ebbé változott, amelyik vizeletével magáénak jelölte ki az otthonunkat, és egy hozzá hasonló jószágokból álló, vicsorgó falkát csődített a korábban rendezett kis udvarunkba.
Odapiszkítanak mindenhova, felzabálnak mindent és támadnak mindenkire, aki a kerítés közelébe jön.
Az összes szomszéddal háborúban állnak, mindenkire morognak.
Egy ideje már a köztük sántikáló, kivénhedt csivava is pitbullnak, harci kutyának mondja magát. A ház gazdáit nem engedik szabadon mászkálni, főleg nem tűrik, hogy pórázt és szájkosarat rakjanak rájuk, sőt, ők követelnek a gazdájukra pórázt és szájkosarat.
Nem engedik be a házba a pénzes postást, inkább elkergetik.
Az állatorvost gyűlölik, magukat nem engedik veszettség ellen beoltani, de a gazdájuknak kötelezővé teszik, ha ki akarnának lépni a házból.
Bezzeg ők szabadon kószálhatnak, portyázhatnak a környéken.
A rendőrre morognak, de a betörőnek egy kis jutalomfalatért szabad rablást engednek a házban.
A korcs kutyafalka idomítja a ház lakóit, és ha nem jól viselkednek, elrágják a gázcsapot, a vízcsapot, meg az áram vezetékét, de még az internet-kábelt is.
A ház lakóitól csak a simogatást tűrik, minden mást ellenük történő árulásként értelmeznek.
Egyre többet zabálnak, egyre többet követelnek maguknak, míg a lakók egyike-másika már éhezik miattuk.
Ha ez nem tetszik a gazdáiknak, akkor raboskodhatnak a pincében, amíg el nem fogadják a korcsok szabályait.
A ház lakóinak egy része örül, hogy a korcsok megvédik, ezért még táplálják is őket.
A másik részük már fél a falkától, míg vannak, akik a megváltó sintérre bíznák a megveszett ebeket.
Akad, aki egy másik kutyafalkára cserélné a mostanit, olyanra, amelyik talán hűségesebb és szófogadóbb.
Közben a társasház pusztul, lepukkant hajléktalan-szállóvá válik.
Míg állni látszik az idő, a kutya ugat, a kufár-karaván meg terv szerint, vígan halad…
Kutya egy világ van…
Csak ugatnak, ugatnak, ugatnak…
Eljött az az idő, amikor még Démoszthenész is inkább lenyeli a kavicsot…
Mi vagyunk a lehajtott fejű, parancskövető süketek, némák és vakok, akik mindig csendben voltak…
-a „fogadós”-