Bámulj világ, ki látott még ekkora csodát!
Nézzétek a magyarok új Paradicsomát!
Jön a Föld ura, s nálunk fényes trónra ül,
És az értelem sikítva, fejvesztve menekül.
Itt a fény már régen sötétségbe merült,
Az egykori szkíta lovas a lován fordítva ül.
A bölcsesség és erkölcs sutba dobva rég,
Amerre a szemünk ellát, a pokol tüze ég.
Angyalok helyett itt ördögök vertek tanyát,
Az ámuló tömeg pedig az orra hegyéig se lát.
Pokoli hangulatban folyik az úri eszem-iszom,
Amíg csak el nem fogy a piros paradicsom.
