Lángolj fel még egyszer bennünk vad hun vérünk
Rettegje újra a magyarok nyilait ez a bukott világ
Lánc helyett kardot hordjon minden testvérünk
Még egyszer, utoljára nyíljon ki a síron nőtt virág
Ha már veszni kell, vesszünk bátran emelt fővel
Remegjen bele a kárhozott sötét sátáni új világ
Még egyszer, utoljára küzdjünk meg a túlerővel
Emelje fel árva fejét az eltiport síron nőtt virág
Csak még egyszer legyünk bölcsek és szabadok
Hogy lássa meg ez a vak, ostoba rabszolga világ
Hazugságot és bilincset nem tűrnek a magyarok
És büszkén emeli fejét az égre a síron nőtt virág
Itt az idő, talpra magyar, vöröslik a kiontott vér
Elfeledett koldus- istennel harcol a sátáni világ
Miközben tolvajok taposnak testünkön testvér
Még egyszer, utoljára nyíljon a síron nőtt virág
Harcos szkíta szívem már véres kardot rántana
Oly égbe kiáltóan vétkes ez az istentelen világ
De haragom árva nemzetemnek is csak ártana
Maradok így örökre csendes síron nőtt virág…
Ó.J.