„Szakértő” és Németh Miklós listája
És most ugorjunk vissza 1990-be az ügynöklistákhoz.
Amikor 1990 január 5-én Németh Miklós miniszterelnök elhatárolódik a III/III-nál történtektől (Duna-gate, az ellenzéki vezetők további figyelése, lehallgatása), a III/III hivatalos állományából többen „fellázadnak”, mondván: „…ne a mi bőrünkre moralizáljanak az általunk tartott sáros ellenzéki politikusok”, s nyilvánosságra akarnak hozni 6 oldalon kb. 200 nevet, csupa exponált új politikus és pártvezető érintettségével.
Pallagi Ferenc főcsoportfőnök ezt nem engedte, kért 5 napot beosztottaitól azzal, hogy ha nem tudja megvédeni őket, akkor nyilvánosságra hozhatják a listát. Nem tudta, s tartotta a szavát: január 10-én lemondott, akárcsak Horváth József III/III-as csoportfőnök január 17-én.
Január 18-án Horváth István belügyminiszter jogutód nélkül feloszlatta a III/III-at, majd 23-án ő is távozott a miniszteri székből. Pallagi elégedetlen tisztjeinek listája mégsem akkor, hanem
csak 2005-ben került fel az internetre „Szakértő” aláírással ; 219 nevet tartalmaz, nem is egészen alaptalanul, mert szinte minden névhez tartozik valamilyen anyag az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, legfeljebb (még) nem annyi, amennyit a rossz átvilágítási törvény nyomán kialakult bírói gyakorlat ma megkíván a „hálózati személy” érintettségének megállapításához.
1990 márciusában Gál Zoltán megbízott belügyminiszter letesz egy listát Németh Miklós
miniszterelnök asztalára a kormányváltással kapcsolatos iratok közé. (Az összeállított anyagot
Csikós József ezredes, a BM Adatfeldolgozó Szolgálatának vezetője és Nagy Lajos ezredes, volt
III/I-es hírszerző, az NBH főigazgatója kontrollálta.)
Németh Miklós a listát május első napjaiban átadja Antall József leendő miniszterelnöknek, majd Göncz Árpád köztársasági elnökké választása után kér Antalltól egy másolatot, mert neki nem maradt példánya, s azzal megkeresi Gönczöt. Antall nyomban beavatja Horváth Balázst, de Borosst állítólag csak október első napjaiban. Göncz tájékoztatja Tölgyessy Pétert, az SZDSZ frakcióvezetőjét és Demszky Gábort, a Nemzetbiztonsági Bizottság első elnökét.
Ez a lista nem teljesen azonos a „Szakértő” által összeállítottal. Emlékezetem szerint kb. 120-130 nevet tartalmazott: politikusok, pártvezetők, képviselők, egyházi méltóságok, újságírók, írók, művészek, tudósok. (Egyesek, akik nem látták a listát, 300-400 névről beszélnek.) Az aláírás nélküli összeállításról különböző kigyűjtések készültek, így például az első szabadon
választott országgyűlésben helyet foglalókról. Az utóbbin 25 név vonatkozott a képviselőkre, ám közülük 5 nem volt képviselő, hanem a pártok vezetőségéhez tartozó személy.
De más baj is volt az ad hoc jelleggel, hiányosan és pontatlanul összeválogatott nevekkel. Az eredeti III/III- asokat nem tudták már leválasztani a kémelhárítás új adatbázisából, így egyfelől szándékuk ellenére nemcsak III/III-asokat tüntettek fel, másfelől többeket is kihagytak közülük, noha szemmel láthatóan ott ültek a fényes padsorokban, például az MDF-nél: „Recski” informátor, „Doki” tmb., „Dunai András”/”Kovács István” informátor, „Kaposvári László” tmb., „Tokai” informátor, „Fodor Attila” tmb.; az FKGP-nél: „Róka”/”Rába” tmb., „Harcos” ügynök, „Nádasdy” ügynök; az SZDSZ-nél: „Kenderesi István” tm., „Ózdi István” ügynök; a KDNP-nél: „Tatár” tmb. Mivel a lista összeállítói (akiknek felülről azért súgtak néhány nevet, tehát konkrét kiindulási pontra dolgoztak) az 56 ezer hálózati személy valós neve és fedőneve között
több azonost is találtak, aminek következtében vagy rosszul tippelték meg a keresett releváns személyt, vagy többet is feltüntettek, vagy a valós név után nem az oda vonatkozó személyi adatok következtek (születési hely, idő, anyja neve), hanem azokat összekeverték egy másik azonos nevű hálózati személy adataival. (Az utóbbira tán a legjobb példa az, amikor az MDF választmányi tagjának a kaposvári L. Józsefnek a neve után egy azonos nevű pécsi „T”-lakás gazda személyi azonosítói következnek.)