Mi kell még nektek emberek, hogy felnézzetek az Égre?!
Mit kell ahhoz VÉGbevinnem, hogy ébredjetek VÉGre?!
Hát nem láttok át a “hatalom” hazug árnyán?
Hogy hamis vezetőitek, maguk a sötét ármány?!
A legelbukottabb lelkek diktálnak nektek,
S ti mindent elhisztek, megalkudtok ennek?!
Hova lett belőletek az Igazság, a SZERetet?!
Hamis, földi jólétért, eladtátok HITETEK!
Azért suhint rátok a hazug rendszer Ostora,
Hogy szemeteket felnyissa az Elhitetés fénykora!
De Ti egyedül a javaitok akarjátok vissza,
És ennek mocskos levét most mindenki megissza!
Hallgattatok halk szavamra? Kerestetek engem?
Nem elég mély számotokra a hazugság tenger?!
Holnap, ha az ördög kéri, csukott szemmel meneteljél,
Azt is végrehajtod, csakhogy, megint egy kis pénzt keressél?!
Hova lett a méltóságod, gondolkodó képességed?
Hova lett az Égből hozott Teremtői Lelkiséged?
Miért adsz még enni, a téged kínzó Erőnek?
Így tovább élteted az itt tomboló sötétet!
Itt minden rossz ÉRTED van, értsd már meg VÉGre!
Hogy ELFORDULJ ettől és felnézz az ÉGre!
Én mindenkin segítek, ki SZÍVÉBŐL kéri,
Ki nem a földi javait, hanem LELKÉT félti!
Küzdelmes idők jönnek most Ti rátok,
Türelmes voltam, de tovább nem várok,
Itt létetek céltalan lett, csak Egotok tombol,
Olyan Erőt szültetek, mi MINDENT lerombol.
Kínzó szenvedés és nyomor jön a Földre,
Mert minden halott szívet, önzés ölel körbe,
Kialudt a SZERetet utolsó, kis lángja,
A haldokló életet egy Új Korszak váltja.
Léda Cseke
