A szó görög eredetű, jelentése: „rossz hely”.
A disztópia az utópia ellentéte:
egy negatív, elnyomó, nyomorúságos társadalom, vagy világ víziója, ahol az életkörülmények borúsak, az emberi jogokat eltiporják, és a polgárok szabadságát korlátozzák. Gyakran a jelenlegi társadalmi vagy technológiai tendenciák veszélyeire figyelmeztet szatirikus módon.
Őseink igyekeztek harmóniában élni a Földanyával, Boldogasszony Anyánkhoz tisztelettel és szeretettel fordultak. Embernek lenni testi-, lelki-, szellemi minőséget jelentett. A „törvények” a szívbe és elmébe voltak írva, a morál a lelkiismeret aranytükre szerint működött.
Azonban, az évezredek során fokozatos érték- és minőségvesztés történt.
- Emelkedés helyett süllyedés,
- tudás helyett felejtés és testi-, lelki-, szellemi leépülés.
- A Naparcúakból lassan fényre sötétedő feketefejűek lettünk.
- Az igazság, bölcsesség, szeretet hármasságát felváltotta a hazugság, ostobaság, gyűlölet hármassága.
Az önzés, a kapzsiság, és a hatalomvágy egyre gyorsuló parazita üzemmódba hajszolta az emberiséget, ami az őrületbe vezette őket. Ez egy hosszú folyamat volt, aminek elértünk a végére, az aljára: először a vallás megette a hagyományt, majd később a filozófia lassacskán megette a vallást, aztán a morál egy idő után megette a filozófiát, majd fokozatosan az ész megette a morált, míg legvégül, az utolsó fázisban pedig az őrület megeszi az észt.
Na, de mi eszi meg az őrületet?
Csakis az, ha visszatérünk a Hagyományhoz és az Ős tudáshoz.
Mi magyarok pedig Boldogasszonyunkhoz.
Nincs más út, mert másképpen marad az őrület, a sátáni világrend, a parazita életmód pedig elpusztítja a Földet.
A változás elkerülhetetlen.
Ezt sokan tudják, azonban a világ jelenlegi ideiglenes hatalommal bíró urát szolgálók ragaszkodnak a sátáni hatalomhoz és a sötét lelkiségük szerinti új világrendbe vezetik az emberiséget, ahol a rabszolgaság, félelem, gyűlölet, teljes kontroll, a dehumanizálás lesz a mérvadó. A dehumanizálás azt jelenti, hogy valakit, vagy egy csoportot, megfosztanak emberi méltóságától, emberségétől, és úgy kezelik, mint nem-embert, tárgyat, eszközt, vagy alacsonyabb rendű lényt, ami gyakran igazságtalansághoz, erőszakhoz és elnyomáshoz vezet.
Lényegében az emberi tulajdonságok és jogok tagadása, ami lehetővé teszi a kegyetlen bánásmódot.
Ez a disztópia az egyik lehetőségünk a közeljövőben. Most erre haladunk.
Ez a háttérhatalmi elit terve a Gaia-elmélet megteremtésére. Mesterséges intelligencia, kreditrendszer, megfigyelési- és kontrollrendszerek, amik még most kecsegtető bónuszokkal szerzik meg az önként, jutalomfalatokért odaadott biometrikus adatainkat (a „biometrikus” jelentése az élő szervezet egyedi, mérhető fizikai vagy viselkedési tulajdonságaira utal, amelyeket azonosításra, hitelesítésre használnak, mint például az ujjlenyomat, az arc, a hang, az írisz, vagy a járásminta, és a mindennapi életben azonosításra, pl. telefon feloldása, beléptetésre és biztonsági rendszerekben használják).
A DNS mintáinkat a kovid-átveréskor már begyűjtötték szinte mindenkitől. A járványok, a mesterségesen és tudatosan előidézett gazdasági- és környezeti válságok, a megtervezett háborúk mind ennek az emberiségnek az új világrendjükbe való átmeneteltetésének a részei.
A lényeg, hogy megőrizzék felettünk a kontrollt, az irányítást, a megkérdőjelezhetetlen hatalmat.
Az őrület ehhez szükséges.
Nem az a lényeg, hogy egy háború valós, vagy valótlan indokkal tör ki, a győzelem nem lehetséges. A háborút nem megnyerni kell, hanem folyamatosan vívni. Egy nem szakrálisan hierarchikus rendszer csak a tudatlanság és szegénység talaján létezhet. Minden háborút a múlt igazol, de különböző múltak nem léteznek. Alapvetően minden háború megtervezett, hogy a társadalmat az éhhalál szélén tartsa. A háborút az uralkodó csoport vívja az alárendelt ellen, és a célja nem a győzelem Eurázsia vagy Kelet-Ázsia fölött, hanem hogy megőrizze a fennálló társadalmi rendet.
Ez a „rend” a sátáni világrend.
A fenevad rendje, ami előtt az őrületbe hajszolt emberiség imádattal leborul.
Az őrület végül megeszi az embert.
Hacsak az ember vissza nem tér a Hagyományhoz. De nem ezt látjuk. Az „okos” mesterséges eszközök kínálta kényelem és szórakozás lidércfénye a teljes elbutulás mocsarába csalja az elhitetett emberiséget.
Ez a „rossz hely”.
A pokol.
Egy Orwellre jellemző látomás jól leírja a ránk váró jövőt (az „űrprogramok” valódi természetét is ide értve), ha továbbra is így haladunk (ebben semmit sem változtat, hogy melyik pártra szavazunk):
„A vizsgált rendszer technológiai szempontból sikeres volt.
Képes lett a tér lokális görbítésére, a gravitáció részleges megkerülésére, és a bolygóközi migráció stabil fenntartására. Az anyag és energia áramlása optimalizált. A veszteség minimális. A hatékonyság közel maximális. Biológiai értelemben a faj nem halt ki. Csak funkcióvá alakult.
A rendszer fejlődése során az absztrakció meghaladta a tapasztalatot. A számítás megelőzte az érzékelést. A modell fontosabbá vált, mint az, amit modellezett.
Egy ponton túl az együttérzés nem volt többé adaptív. Nem növelte a túlélést. Nem gyorsította a döntést. Ezért eltávolításra került.
Nem tiltással.
Optimalizálással.
A származási bolygó fizikai értelemben stabil maradt. Az ökoszisztémák részlegesen regenerálódtak. Az emberi jelenlét csökkenése nem okozott rendszerszintű zavart. Az éhezés megszűnt, mert az éhezők megszűntek. A konfliktusok megszűntek, mert nem maradt, aki konfliktusba lépjen. A bolygó nem igényelte a faj jelenlétét.
A kolóniák működnek. Fenntarthatóak. Reprodukciós ciklusuk stabil. A nyelv egyszerűsödött.
A jelentésképzés redundáns elemei eltűntek.
Metafora: nincs.
Költészet: nincs.
Transzcendencia: nem értelmezett fogalom.
A „miért” kérdés nem fordul elő a kommunikációban.
Az egyedek tudata integrált, alacsony zajszintű, konfliktusmentes.
Depresszió: nincs.
Öröm: nincs.
Gyász: nincs.
Az érzelmi spektrum eltávolítása nem okozott működési zavart.
Egy hangmintában nem funkcionális kifejezés jelent meg. Tartalma: hiányzik. A kifejezés nem kapcsolódott objektumhoz, nem volt visszavezethető szükségletre, nem indított el folyamatot.
A mintát az adatkezelő rendszer automatikusan eltávolította.
Ez volt az utolsó dokumentált anomália.
A rendszer elérte végső formáját.
Nem pusztult el.
Nem omlott össze.
Nem lázadt fel.
Egyszerűen túlnőtt azon, amit önmagáról gondolt.
Az „ember” mint fogalom nem szűnt meg létezni, csak elvesztette referenciáját.
A világegyetem részéről nem történt beavatkozás.
Nem volt rá szükség.
A folyamat önmagát fejezte be.”
Ezért mondom nektek, hogy hiába jön a világ fejedelme: énbennem nincsen semmije.