(Garázda Lófő gondolatok)
„Íme, én, nevesembiztos ősök tudásának őre, szólok BOLDOGASSZONY nevében”:
„Szeptember 24-én Fogolykiváltó Boldogasszonyra emlékezünk. Hazánk és nemzetünk rab, rabszolga. Idegenek foglyai vagyunk a saját hazánkban. Szolgák lettünk, és veszélyben a Nemzet.
Rég volt oly nagy szüksége a világnak és Hazánknak a Fogolyszabadítóra, mint manapság. Korunk rabjai egy nem látható, az emberi lélek és a tudat, valamint a közösségi lélek és tudat mélyére alantasan behatoló ellenség fogságától szenvednek…”
Már itt van a „világ fejedelme”, az őt szolgálók előkészítették az érkezését. Nekünk, Magyaroknak is fel kell készülnünk, hogy azt mondhassuk bátran, hogy „jön a világ fejedelme, és énbennem nincsen semmije”! Szabad Magyarként azt kell mondanunk a sátáni új világrend összes kiszolgálójának, hogy: „menjen el a te országod, és jöjjön el a mi országunk”!
Azt kell végre mondanunk a hatalombitorlóknak, a hazaárulóknak, a nemzetrontóknak, hogy: „menjen el a te országod, és jöjjön el a mi országunk”
Menjen el a hazugságra, lopásra, aljasságra épülő, idegenek érdekeit kiszolgáló, gerinctelen zsarnokság, és jöjjön el végre a szabad magyarok igaz országa, ami a szkíta értékrendre, a szakrális hierarchiára épül, melynek alapja a jellem és érdem!
“Meg kell szűnnie annak, hogy a társadalomban a legalacsonyabb (legaljasabb, legbutább) ember legyen a mértékadó.”
Mert, sajnos tudjuk (tapasztaltuk nem egyszer már), hogy „a korlátolt emberek kezébe adott korlátlan hatalom mindig kegyetlenségre vezet”.
„A valódi „nagy (értelmes, tiszta, igaz) ember” lassan, de annál tragikusabban átengedi a világot a kicsiny erőszakosoknak, az amatőröknek, a dilettánsoknak. A nemesedő vagy megnemesedett ember aligha találja már helyét ebben a világban.” Ezt nem szabad engedni, ezért, bár a lebutított nemzettestvéreim legtöbbjére nézve, sokszor már én is úgy érzem, hogy „olyan sötét vagy: hasztalan világlok – fényem kudarc és győznek árnyaid”, mégis újra, meg újra megteszem, amit kell, hogy akinek van füle a halláshoz, az meghallhassa, mert „a világhódítók hatalmát csak az igazság kimondásával lehet megtörnünk”.
Lenni kellene ebben az egykor nemes és bátor Nemzetben annyi tartásnak még, hogy kimondja és megtegye, amit kell:
„Semmi mást nem tettem, mint éltem egyszerű állampolgári jogaimmal akkor, amikor egy közszereplőről (egy általam megválasztott és engem szolgálni megbízott közszolgáról, annak ténykedéséről, munkájáról…) véleményt nyilvánítottam. Ha emiatt büntetést érdemlek, akkor büntessenek meg, de megfélemlíteni nem hagyom magam, mert nem vagyok hajlandó unokáimnak úgy hátrahagyni egy tekintélyelvű világot, hogy az ellen nem harcoltam az utolsó erőmig, az utolsó lélegzetemig.”
Reményt és erőt adhat számunkra az a tény, hogy: „a diktatúráknak mindig végük lesz. Vagy úgy, hogy szétrobbantja őket az ellenük forduló sokaság, vagy úgy, hogy halk és hosszú rothadással múlnak ki”.
Félelmünkben nem vagyunk képesek sem elemezni, sem gondolkodni. A rettegés megbénít. A megfélemlítés egyébként minden diktatúrában a megtorlás alapja: „Vagy beoltatod magad, vagy meghalsz!” Hamarosan új évaddal jelentkezik. Felkészültél?
„A totalitárius uralom ideális alattvalója nem a meggyőződéses náci vagy a meggyőződéses kommunista, hanem az olyan ember, akinek a számára a tény (azaz a tapasztalat valóságossága) és a fikció megkülönböztetése, valamint az igaz és a hamis (azaz a gondolkodás alapfogalmai) közötti különbség többé már nem létezik.”
Az igazi szolgalelkű, parancskövető közjószágok világát éljük. Nem kell gondolkodni, csak a hatalomhoz hűnek lenni és egyre többet hazudni, és mindenkit hazugságra kényszeríteni. „Az autoriter ember csak akkor érzi magát védve és biztonságban, amíg felülről rugdossák, és lefelé taposhat: az autoriter társadalmak ezért mindig az engedelmességet fogják a legnagyobb emberi erénynek tartani.”
Igazságszolgáltatásban bízunk, amikor az „érinthetetlenek” minden bűnét, velük cinkosan összekacsintva elfogadta a „többség”, és ezért mára ők már a „törvények fölött” állnak?
Igazságszolgáltatás amúgy sincs már azóta, mióta a feketefejűek szabályait tűrjük és betartjuk („meghalt Mátyás, oda az igazság…”, Mátyás volt az utolsó Turul vérből való szakrális királyunk…) csak „jog”- alkalmazás van, amivel kényük-kedvük szerint vissza is élnek, mert megtehetik. „Az igazság ismeretlen fogalom a diktatúrákban, ettől olyan szívósak ezek a rendszerek.”
„Egy szociálisan és érzelmileg gyermekded nemzedék, amely olcsó és tetszetős mítoszokkal, jelszavakkal és tekintélyszemélyek által könnyen irányítható, a legkívánatosabb tömegbázisa mind a diktatúráknak, mind a globalizációs társadalmaknak.”(Megint csapdát állítottak az emberiségnek, de most a látszólagos „kétpólusú” világ (konzervatív-liberális) mindkét pólusa gyakorlatilag egy kommunista diktatúra lesz, amiben nem a „világ proletárjai” fognak egyesülni – mert azok egy része rabszolga lesz, a felesleges többi meg halott-, hanem az irányítást és ellenőrzést uraló „világ-elit”tagjai irányítják (már most is) az általuk létrehozott, és a csak őket szolgáló „világkormányt”.)
Tisztán látó szabadok kis csoportjaira és bálványimádó, parancskövető („narancskövető”) közjószágok tapsoló és asszisztáló tömegeire bomlott a társadalmunk, amit a kényelem és a félelem furcsa, ragadós keveréke irányít. „A tekintélyelvűség ott kezdődik, amikor képtelenek vagyunk meglátni az igaz és a vonzó közötti különbséget. Mindeközben az a polgár, aki cinikusan úgy határoz, egyáltalán nincs igazság, tárt karokkal várja a zsarnokot.”
„Minden diktatúra beteg, és beteg azok agya is, akik azt kiszolgálják.”
A diktatúra is háború, csak ott egy kormány visel hadat az alattvalói ellen.
Valóban háborús vészhelyzet van…
A vörös szegfű helyett „kubai”- narancs. „Nemzeti” érdekből zajló kifosztása történik Hazánknak.
A vízcsapból is éjjel-nappal ömlő propaganda sem tudja már teljesen eltakarni a kiábrándító valóságot, ezért jön az újabb lépcsőfok: a fenyegetés, hazugságra kényszerítés, zsarolás…
De ez sem fogja sokáig leplezni a valóságot még a legfanatikusabb parancskövető birkák előtt sem, hiszen ők is mennek a végén a levesbe.
Ezreket kilakoltatnak, végrehajtókkal üldözik el, ölik meg a magyarokat, miközben „vendégmunkások” tízezreit engedik be sunyi terv szerint, titokban hazánkba, városainkba, falvainkba. „Nemzeti érdek”: kínaiak, afrikaiak, filippínók, pakisztániak… (a focicsapatokkal már megtették az „érzékenyítést”…) Jönnek legálisan, mert már nem „migránsok”, hanem „vendégmunkások”. A titokban szabadon engedett több száz embercsempész pedig nem bűnöző ezentúl, hanem munkaközvetítő…
Segítve és ösztönözve özönlenek az élettér-foglalók, legalább az emberek figyelmét és haragját ez vonja el, miközben a hatalombitorló elit tagjai szétlopják, tönkreteszik az országot.
A „vendégmunkások” kapnak lakást, orvosi ellátást, egészségügyi ellátást, utaztatást… A magyar meg menjen külföldre… Világelső infláció, semmire sem elég fizetés. Hazugság, lopás, csalás…
Látszólag minden a Nemzetért történik, miközben mindenben kiszolgáljuk a világkormányt létrehozni szándékozó sátáni hatalmat. Mindenben. (WHO, NATO…)
Látszólag minden a Nemzetért történik. Látszólag, mert a buta tömegnek azt mondják, amit hallani szeretne, de mit tesznek valójában? „A kutya ugat, a karaván halad.”
Nincs tanár, nincs orvos, nincs rendőr (csak olyan, aki a hatalombitorlók védelmét látja el, de a bűnözők által uralt egyre nagyobb területeken nyomuk sincs, bezzeg a végrehajtók mellett izmoskodnak a kisemmizettek kilakoltatásakor…). Mégis azt kell hazudnunk, hogy rendben van minden. Utasításba merik adni, hogy a közszolgáknak hazudniuk kell a problémákról, statisztikákról, adatokról. De leginkább kussolva, hűen szolgálniuk kell a hatalmat (kormányt). A közjószágoktól elvárt és megkövetelt, hogy a hatalomhoz legyenek feltétel nélkül hűek. Nem a Nemzethez, nem a Hazához, nem a lelkiismeret aranytükréhez, hanem a hatalomhoz…
Ez ma az „értelmiségtől” megkövetelt norma: szolgálj és hazudj!
Szabad magyar emberként, értelmiségiként, „fogadósként” erre csak ugyanazt a választ adhatom, amit a „kényszeroltáskor” adtam:
„A királyé nem leszek, nem leszek. „ (A ”kiskanászé” meg főleg nem…)
De az idézett dal folytatása helyett, ami így hangzik: „akkor inkább elmegyek, elmegyek, soha vissza nem jövök, nem jövök már”, inkább azt üzenem, hogy „a királyé nem leszek, nem leszek”, de innen, a Hazámból el nem megyek, nem megyek, és harcolok, ha kell!
„Ha beszélek, a fejembe kerül, ha hallgatok, a lelkembe.” Ám, ha harcolok, akkor talán mindkettőt megtarthatom…
„Aki ki meri mondani, hogy a király meztelen, azt lehet, hogy ezért pofán vágják a király csatlósai. Tébolyultnak bélyegzik, aberrált őrültnek, veszélyes idiótának. De az ilyen ember a legboldogabb idióta mind közül – mert ismeri az igazmondás mennyei örömét.”
Ezért a „fogadós” nem koronáz sem pártot, sem politikust. Dicsérő éneke a hazugságnak és a tolvaj hazaárulóknak én nem leszek.
„Mondja-e, ki dolgát jól végezte, hogy ajnározzatok, dicsőítsetek? Csak a gyengéknek fontos ez! Jó vezetők („Népek Elei”), utálják a hízelkedést, talpnyalást. A zsarnokok összetévesztik a kormányzást a sanyargatással, a szolgálatot az uralkodással. Rontják a jót, hamisítják az igazat. A gondolataiknak, szavaiknak és tetteiknek sem urai, mérgüket világgá fújják, így támad a társadalomban gyengeség, káros oldás, szabadság helyett szolgaság, szeretet helyett gyűlölet, öröm helyett bánat.”
„A diktatórikus struktúrát a legtisztábban az egyházakban, a hadseregben, a politikai pártokban, az egyetemeken és az oktatásügyben, valamint mindenekelőtt az igazságügyben és annak ágaiban, az ügyészségnél és a rendőrségnél találjuk meg. Ezek a társadalom csontvázához tartoznak, amelyet nem lehet átalakítani, módosítani, sem foltozgatni: az egyetlen lehetőségünk, ha földig romboljuk őket. Ehhez radikális gondolkodásra és akaratra van szükség, amit ma a világszerte számos különböző formát öltő, spontán lázadó mozgalmakban kezdünk sejteni: a globális tekintélyellenes lázadás jelenleg az egyetlen fénylő pont korunk egén.”
„Mi vagyunk az utolsó generáció, akik változtatni tudnak! Nekünk kell úgy átadnunk a világot az utánunk jövőknek, hogy majdan virágot hozzanak a sírunka. Jelenleg még kegyelmi időszak van, s akik megértették a helyzet súlyát, érzik az elhívást, ki is használják az időt. Bennünk még megvan a létra ég és föld között. Még megvan a kapcsolat a lelkünk és Isten között. A kapu viszont egy ponton be fog záródni!”
„Minden tett a világot vagy fölemeli, vagy alámeríti – vagy fényt hoz, vagy sötétséget. „Elég, ha egyetlen ember válaszol a Szfinxnek”. És ha valaki magányos hegységben, elhagyott barlangban az igazságot elgondolja, az igazság a Földről nem távozhat el többé.”
„Ki fényben jár, igazságban jár. Ki igazságban jár, fényben jár, ragyogása szelíden tovább árad, és megváltja a sötétséget.”
„A gyűlölség elmúlik, meghalnak a diktátorok, a néptől bitorolt hatalmuk visszaszáll a népre. Amíg az ember halandó, a szabadság nem pusztulhat el.”
Menjen el a te országod, és jöjjön el a mi országunk!
Őseink táltosainak erkölcsi tanításának egyik sarkalatos pontja, sőt legfőbb alapja ez volt:
„Aki lelkiismerete szavára hallgat, azt soha el nem némítja, az soha az igaz útról le nem tér.
A lelkiismeret, isteni szózat, és aki erre hallgat, bűnös sohasem lesz.”
MINDIG AZ EGYÉN VIZSGÁZIK!
„Tisztelem a korodat, öreg – mondta a bíró -, s ha megvallod bűnödet, áttérsz az „igaz hitre”, kegyelemmel lehetnék irántad.
– „Légy kegyelemmel magad lelke iránt, király embere – mondta mély, zengő hangon -, Magyar vér folyik ereidben, Magyar anya szült a világra, s idegen urakat szolgálsz mégis, Nemzeted kárára! Ki vagy te, hogy kegyelmet adj nékem, az Öregisten tátosának?“
„Az ember mozdulhat parancsra. De ne feledd, ha királyok mozgatnak is téged, vagy hatalmasok, a lelkedért egyedül te felelsz. Isten előtt állva nem mondhatod, hogy mások parancsára cselekedtél, vagy, hogy az erény nem volt járható út a számodra. Az nem lesz mentség.”
Szeptember 24-én Fogolykiváltó Boldogasszonyra emlékezünk.
ISTEN, ÁLDD MEG A MAGYART!