/”Garázda-Lófő” gondolatok/
Mi tagadás, nekünk tényleg kellene egy alapos helyre-igazítás, de teljesen felesleges. Mert nekünk mindig Mohács kell… Az emberiség és a magyarság többsége a sátáni tévúton halad évezredek óta, de igénye van erre. Már-már szereti…
Régen a bölcs osztotta az észt a hülye hallgatott, a földműves földet művelt, a katona harcolt, a politikus politizált, a tolvaj lopott, a nő nő volt, a férfi meg férfi, a gyereket megnevelték a szülei, a fiatalok eltartották az időseket, a hazugokat megvetették, az igazakat tisztelték, a bolondokat kinevették, a hősöket megtapsolták, a bűnöst megkövezték, a messiás lába elé virágot szórtak, Jézus korbáccsal űzte ki a kufárokat a templomból. Az értelmes szavára hallgattak az ostobák. Csak az szavazhatott, aki tett a közösségért, az élősködők nem szavazhattak.
Napjainkban tótágast áll a világ. Szinte minden és mindenki kifordult magából: A bölcs hallgat, a hülye osztja az észt. A földműves harcol, a katona földet művel, a tolvaj politizál, a politikus lop a nő férfi, a férfi nő, a gyerek neveli a szüleit, az idősek tartják el a fiatalokat, az igazakat megvetik, a hazugokat tisztelik, a bolondokat megtapsolják, a hősöket kinevetik, a bűnösök lába elé virágot szórnak, a messiást megkövezik. Jézust korbáccsal űzik ki a kufárok a templomból. Az ostobák szavára hallgatnak az értelmesek. Az élősködőknek ugyanolyan szavazati joguk van, mint a közösségért dolgozóknak.
Régen a papok Istent és az elesetteket szolgálták… Ja, nem. Mégsem. Azok már akkor is csak a Sátánt szolgálták és a saját hatalmukat és beteges hajlamaikat istápolták sunyi álszentséggel.
Sokan keresik a kiutat. Végtelen birka-türelemmel és hiú reményekkel szavaznak négyévente, és azt hiszik, hogy szavazással bármi úgy alakul majd, hogy jó legyen. Bölcs tanácsokat osztogatnak másoknak hittel és megsértődnek, ha süket fülekre találnak, pedig ők maguk sem járnak az Úton. Vakok próbálnak vezetni világtalanokat a sötét alagútban. Csodálkozunk, hogy nem haladunk. Azt sem tudjuk, hogy hova is szeretnénk eljutni. Ezért hűségesen követjük a legszélesebb ösvényt, ami csupa-csupa jó szándékkal van kikövezve, csak annyi a szépséghibája, hogy a pokolba vezet…
No, de sebaj! Legyünk ezoterikusak, spirituális guruk, mert az úton járás a fontos, nem a célba érkezés. Az a bizonyos keskeny út meg kit érdekel. Keskeny, göröngyös, nehéz.
Pedig elménk ketrecében ott vergődik számtalan szebbnél szebb gondolat: szabadság, szerelem, béke, választás, tisza, fidesz, háború, háború, háború, háború, háború, háború, háború, háború… És a jelszavak, minden eshetőségre:
Aki nincs velünk, az ellenünk van!
Aki nincs ellenünk, az velünk van!
Aki velük van, az nincs velünk!
Aki nem velük van, az nem biztos, hogy velünk van!
Aki nem velünk van, az nem biztos, hogy velük van!
Aki nem velünk van, az biztos, hogy velük van!
Ha mindenki velünk, akkor ki ellenünk?
Ha mindenki ellenünk, akkor ki velünk?
És mi van, ha valaki se velünk, se ellenünk? Ha mindenki ellenünk, akkor mindenki áruló. Ha senki nincs velünk, akkor is mi győztünk. Vagy, háború, háború, háború, háború, háború, háború, háború, háború…
A sátáni rendszerben nincs jó választás.
Csak a látszólag kisebbik rossz lehetősége. A többségnek az is jobb, mint a semmi, úgyis csak négy évre szól, már évszázadok óta…
De itt vannak a csodálatos hibrid lehetőségek, melyek mindegyike tartalmaz finom jutalomfalatokat az ínyenceknek, hogy ne legyen olyan keserű a tabletta az Új Világrendbe való kényelmes sétálásunk ideje alatt.
Csak most, csak nektek!
A választék:
– Keleti diktatúra, nemzeti lózung-szólamokkal, zászlólobogtatással.
– Nyugati kényelem, szivárványos érzékenyítéssel, migránsterrorral.
– Stop cigánybűnözés, horogkereszttel és bakancsokkal.
– Új legvidámabb barakk, internacionáléval és Lenin szobrokkal.
– Liberális Kánaán, antifákkal, kenderfüsttel és fehér porral.
– Zöld rend, karbonlábnyommal, kreditekkel, rovarevéssel, műhússal.
– Szuverenitás, kivéve az oroszoktól, Amerikától, Kínától, Izraeltől, stb…
– Áradás, Black Rock-kal, nem lesz semmid, de boldog leszel.
– Apadás, digitális állampolgársággal, oligarchákkal, de „bátorak” leszünk.
– Béke, békemenet, békeharc, rezsiharc, háború, háború, háború, háború…
– Nemzeti menet, nemzeti béke, nemzeti békeharc, nemzeti háború…
Minden rosszban van valami jó. Egyet fizetsz, kettőt kapsz, de a három az egyben is ugyanaz. Ezek ugyanazok… Magyar út, nemzeti oldal? Hol is? Kérlek, mesélj még!
Vicc az egész. Leprát gyógyítunk sebtapasszal…
De a többség dönt. A tömeg sodor. A tömegnyomor… A végén meg majd legfeljebb jönnek a jogászok, oszt jónapot!
Négy év múlva újra kezdjük! Csak 2030 után nincs több négy év. Bezárul a digitális börtön ajtaja.
A nagy „szabadság vándorai” majd békeharcolhatnak a szuverén, digitális rabszolgák szűk ketrecében. Ukránostól, kínaistól, románostól, migránsostól, cigányostól, gárdistástól…
Hajrá, magyarok! Már csak párat kell aludni, és újra kezdődhet a gyalog galopp Lölővel, a rémálom a Szőlő utcában, a foci VB Dominikkal, a „zűrprogram” Kapu Tibivel, a Tudományos Akadémia Gáspár Evelinnel…
Végre megint rend lesz és az életünk újra visszazökken a régi, szép medrébe, az árvízveszély elmúltával. De az árvízi homokzsákokat ne dobjuk ki, mert ha jön egy újabb gonosz ellenség (mondjuk, hogy a rézfaszú bagoly visszatér), akkor azokkal megerősítjük a szuverén, nemzeti lövészárkainkat és jöhet a legújabb veszély és az új háború, háború, háború, háború…
– a „fogadós” –