A tejjel, mézzel folyó Kánaán földjét ígéri
a zsidóknak az állítólagos ószövetségi Istenük /Jahve,Jehova/.
Egy gond volt Kánaán földjével: Ez a terület lakott, foglalt volt.
Itt éltek a kánaáni népek, nagy civilizáció virágzott ott.
Tudják, hogy lakott a terület, de mit parancsolt Jahve?
Irtsátok ki őket!
Ezt a zsidók szinte maradéktalanul végre is hajtották.
1928-ig a francia ásatásig, feltárásig semmit nem tudtak róla.
Pompeihez hasonlóan feltárták a területet, vizsgálták a testeket.
Megrendítő látvány volt, a városokat, házakat felgyújtották. A hamu mindent konzervált, karddal átszúrt várandós anyát is találtak, még a kard is benne volt. Szinte mindenkit legyilkoltak.
Mi történhetett, nem védekeztek, vagy álmukban törtek rájuk?
A francia régészek nem hittek a szemüknek.
Mese szép városok jöttek elő.
Fehér márványból hatalmas paloták, magánházak, villanegyedek pálmás kertekkel.
Közfürdők, csatornázott házak, amelyben bronzcsövön hajtották fel a meleg vizet az emeletre.
A templomokban központi dombormű: Egy szárnyát kitáró sólyom.
Több Istennő templomot is feltártak. Bensőséges kapcsolatban voltak vele, mert a templomban várandós anyákat ábrázoló és gyermekét dajkáló anyát ábrázoló szobrokat találtak.
A templomok magaslaton voltak.
Tisztelték a természetet a fákat: áldozati, fogadalmi szobrocskák voltak a fák tövében elásva. Úgy vélték az Isten a természetben, fákban, földben, vizekben van.
Minden Isten.
Ezért értjük meg az Ószövetségben Mózes V. könyve a Jahve parancsát:
A fáikat vágjátok ki, Isten szobraikat törjétek össze, még a kisdedeket se kíméljétek!
A temetőket is feltárták, ahol nem erőszakos halállal haltak /nagyszülők/ voltak eltemetve.
A nagyszüleik szarkofágokban voltak eltemetve. A testeket meglehetett vizsgálni, genetikailag sumerekre hasonlítanak, antropológiai vizsgálat szerint – kaukázusi, sztyeppei népek – szkíták voltak.
Rovásírással írtak, amely megegyezik a Székely-Magyar rovásírással.
Ők alapítottak Scythopolist-Szkitavárost.
Hét fejedelmük volt, törzsszövetségben éltek. Kananeus, Emoreus, Girgazeus, Khitteus, Perizeus, Khivveus, Jezebeus, a hét törzs.
Mennyi véletlen egybeesés!
Sólyom kultusz, törzs szövetség, rovásírás.
A hét fejedelmet elfogták és egy barlangban felakasztották. A kánaáni népek többségét kiirtották, akik életben maradtak Libanon hegyeibe menekültek. Későbbi észak Izrael dombvidékein bujkáltak, onnét próbáltak visszafoglalni elfoglalt területeikből. Nem sikerült, ismét könyörtelen leszámolást végeztek a zsidók. Még több száz év múlva is villongások voltak.
Kiszorultak erről a területről észak felé, a Genezáreti tó környékére, ott telepedtek le, a királytól letelepedési engedélyt kaptak.
Később is a héber tudatban úgy maradt meg, hogy ez Kánaáni terület. Viszonylagos béke lett.
Kánaáni városok: Scythopolis, Názáret, Magdala.
A zsidók pogány városoknak nevezték, mert itt nem zsidók éltek.
Elnyomva éltek földműveléssel és szőlőtermesztéssel foglalkoztak.
Kánaán földjének határai, és annak szétosztása a zsidóknak:
Mózes IV. könyv 34 rész 1-12
Kánaán népeinek földjeik elfoglalása és a Kánaáni népek kiirtása:
Mózes V.könyv 1 rész 1-46 Mózes V. könyv 2 rész 1-37
Mózes V.könyv 3 rész 1-20 Mózes V. könyv 7 rész 7-20
„És fegyverre hánytuk azokat, mint cselekedtünk vala Szihonnal, Hesbon királyával, fegyverre hányván az egész várost: férfiakat, nőket és a kisdedeket is”.
Sumerul KU-MAH-GAR-RI ESMA annak a nagy nemzetségnek a neve, ahol egy azon nyelv uralma volt. Meghatározva Kárpát-medence, Kaspi-Aral térség, Kaukázus, Mezopotámia /két folyó országa Galilea, Samaria/,
Sumériát a négy folyó országának kell nevezni, Eufrátesztől az Indus folyóig terjed.
Kre.60-n megalakul a triumvirátus, Caezár, Pompeius és Crassus.
Kre.53-n megtámadják a Pártus birodalmat Carrhea/Harran/.
A Pártus seregek tönkre verik a rómaiakat, seregeik nagy része megsemmisül. Eufrátesztől nyugatra eső területeket beleértve Galileát és Samáriat: pártus fennhatóság alá kerül, ez az „Adiabene tartomány„.
Az oda kinevezett Adiabene nevű pártus királyi herceg után, akinek kormányzói titulusa: Pa-Kur a hegyvidék ura.
Azzal a tudattal teszik, hogy itt egy Szkíta ország volt és Szkíta népek éltek.
Ezt a Kánaáni népek felszabadításának érzik.
Nakeb Adiabene herceg és kormányzó és felesége Grapte Krahax hercegnő pártus hercegnő házasságából születik Kre. 30-20 között Mirjam/Mária/Adiabene, aki nem más mint Szűz Mária.
Mária fia Jézus a Pártus herceg.
A teljes zsidótörténet hazugság, kitaláció.
Mózes Krisztus előtt kb 1500 évvel élt. Ő nem volt zsidó, de nem volt buta sem. Tanult és dolgozott, majd egy egyiptomi építkezésen összeveszett a munkavezetővel, vagy megölte, ezért menekülnie kellett, mert különben megölték volna.
Meneküléséhez kapóra jött a habirok csapata, népe.
Habirok, mai ismert néven: héberek ez időben egy vándorló nomád nép volt és pont ekkor ott sátoroztak Egyiptom északi részén. A habirok (héberek) befogadták Mózest és látták, hogy nem buta, ezért rábízták a gyerekeik tanítását.
Idővel a nomád nép újra vándorlásra készült és Mózes megnyerte a habirokat (hébereket), hogy hallgassanak rá.
Ez a vándorlás neki is kapóra jött mert érezte, hogy el kell menekülnie. Elindultak, mentek együtt.
A nomád nép mert úgy érezte indulni kell új helyre, Mózes pedig a rá leselkedő veszély miatt.
Ennyi az elindulás története és közben találkozott egy Istennel, amely nem az igazságos, békeszerető Isten volt hanem Jahve. Az Ő Istene elmondta neki, hogy vigye a népét Kánaánba, mert ott csodás az élet, de csak úgy szerezheti meg, ha az ott élőket leöli és javaikat elveszi.
Milyen Isten az, amely azt mondja, hogy
„ölj le egy népet és vedd el a javait”?
Semmilyen, ez nem isten, hanem maga Sátán!
Milyen nép az, amelyik ilyet tesz?
Mózes elvitte a habirokat (hébereket) Kánaán földjére, de ő maga nem léphetet Kánaán földjére, mert ő nem volt zsidó.
A sumér birodalom részeként fejlődött ki a történelmi Babilon.
Tudjuk, hogy az asszírok, akik igen kemény harcosok voltak és erős birodalmat építettek, Krisztus előtt lerohanták a sumérok jelentős részét köztük Babilont is és az akkor már létező Judeát. A zsidók földjét feldúlták és rengeteg zsidót rabul ejtettek, majd magukkal hurcoltak egészen Babilonig.
Zsidók a babiloni-fogságban, az Ószövetség is megemlíti.
A zsidók babiloni-fogsága Krisztus előtt VII – V. században volt és mindent ott írtak le, ott találtak ki, így pl. Mózes öt könyvét, de még az Ószövetséget is ott írták meg. Volt idejük gondolkodni, mindent kitaláltak, mert feljegyzések, iratok, apokrif iratok sehol sem voltak legfeljebb szájról-szájra terjedt történetek.
Mitől, kitől lettek volna iratok Babilonban?
Volt rá tehát két-háromszáz évük a zsidóknak, hogy a rabságban mindent kitaláljanak és leírjanak.
Innen és így indult el a világ őrjítése, becsapása.
A jelenlegi Bibliát pedig számtalanszor átírták és íróik döntően zsidók voltak, a pápák döntően zsidók voltak.
Mi várható ettől a néptől?
forrás Internet (ismeretlen szerző)