A Talmudban
ez áll:
„A szózat megszólalt és ezt mondá: Te gonosz, te gonosznak fia, az istentelen Nimród fiának fia, aki az ő uralkodása alatt az egész világot ellenem lázította!” (lásd: Pesachim 94/a.)”
„Nimródot az Ő istenei már gyermekkorában, arra jelölték ki, hogy az Úr (Adonai) ellenfele legyen. Nimród Babilon városában, egy hétemeletes tornyot épített, majd arra felmenve, háborút kezdett Adonai az Úr ellen”.
A Talmud tehát azt mondja, hogy Nimród Jahve ellen vívott háborút. Jahve az Ószövetség istene, és Nimród az Ő ellenfele, és vele küzdött a torony tetején. Érthető tehát ha az Ószövetségben, Nimród negatív alakként jelenik meg.
Az ókori szövegek mindig megemlítik, hogy Nimród háborút vívott a torony tetején, azt viszont nem mondják, hogy kivel. A Talmud viszont konkrétan kimondja, hogy az Úr Jahve, azaz a zsidók istene ellen harcolt.
Egy régi arab mítoszban
megtalálható Nimród – Nimruth az ősi Káldea királyának története így szól :
„Történt egyszer, hogy amikor a káldeusok a mezőn Ősi Szertartásukat ünnepelték, Ábrahám a káldeusok szent helyén a legnagyobb istenük szobrának kivételével, minden isteni jelképet összetört! Így Ábrahámnak Nimród elől menekülnie kellett! Ábrahám a NAPISTEN FIAI ellen fordult, s a mai napig is abban bízik, hogy Istene Jahwe, felmenti tettei súlya alól! De felmenteni bármi alól is csak a NAPISTEN tud!”
„A mágusok megtanácskozták egymás között az égi jelenséget, és elmentek a királyhoz, Nimródhoz, hogy figyelmeztessék őt: „…ez a dolog arra a gyermekre vonatkozik, aki Thárénak született, aki felnövekedik és nagyon megsokasodik, és hatalmas lesz. Megöli a föld királyait és földjüket örökségül veszi, ő és a fiai örökévé.”
(Jásár könyve 8:11)
A káldeus bölcsek azt javasolták a királynak, hogy kínáljon fel nagy ajándékot Thárénak a gyermekért, akit ők azután megölnek: „nehogy (Ábrám) felnövekedvén, megsokasodjon a földön és gonoszsága elhatalmasodjon ellenünk, hogy gyermekeinkkel együtt elvesszünk általa.”
(8:13)”
Szír, arab, türk Geszták
egyöntetűen arról írnak, hogy
Nimród ősatyánk mikoron az emberek között kezdett naggyá válni, felment a Bábel tornyának 7. szintjére, megütközni az Ördögök urával, “aki akkoriban még az égben lakott. Féltette szerelmét, Enéh királynét Ármánytól, hogy Ármány nehogy bántsa őt, míg ő ellene küzd. Egyetlen nyílvesszője maradt, egy utolsó lövésre. ELVÉTETTE…”
A Tarih-i Üngürüsz
a legősibb magyar krónika.
„Nimród Király Ázsia uralkodója volt, Szkítiától egészen Kínáig tartott a birodalma, de még a nyugati szigeteken is uralkodott. Nimródnak két fia volt, ikrek, Naposz (Hunor) és Pálosz (Magor). Nimród élete delén a sötétség urával háborút kezdett, kihívta őt párbajra. Nimród tudta, hogy élete veszélybe kerül, és a sötétség ura megöli Őt de ő vállalta, hogy meghal népe becsületéért. Fiai között felosztotta a birodalmát, hogy halála esetén ki hol uralkodjon. Naposznak adta napkeletet, Pálosznak pedig nyugatot. A háború megindult. Nimród a feleségét papok, mágusok gondjaira bízta, és nyugatra küldte, egy hegyi kolostorba, amit Ő Nimród alapított. A Háború megtörtént, Nimród meghalt. Testét nyugovóra helyezték, ott a hegyi kolostor alatt, ahol az Isztrosz (Ister, Duna) folyó nagy kanyarulatot vesz, északról délnek. Pálosz pedig alapítója lett annak a szerzetesrendnek mely a mai napig őróla van elnevezve” (Pálosok). A szöveg azt írja, hogy a királyné magával vitte nyugatra az ikreket is.”
„NIMRÓD hollói ha leszállnak, visszatér a hegy gyomrából NIMRÓD ŐSAPÁNK.”
Egy káldeus szöveg
pedig így ír:
„Azokban az időkben, a démonok ura, az égben tartózkodott, és Nimród elhatározta, hogy háborút indít ellene a torony tetejéről.
A sumer-kádl-szkíta mágus-papok írásos feljegyzései szerint Ménrot a Hős Párduc, az Égi nagy Vadász, aki a szkíta-hun-magyar hagyományban Nimród.
Magával hozza az Égi Gondviselés jóságát, a szeretetet, a Világos tudást, a bőséget és a jólétet.”
NIMRÓD A TORONYBAN ÁBRAHÁM ISTENÉVEL, A SÁTÁNNAL VIASKODOTT, NEM ISTENNEL!
Nimród a magyarok tisztelt, szeretett, bölcs királya a hébereknél mint ellenség jelenik meg.
Az Ószövetség szerint tehát Nimród gonosz alak, aki Isten ellensége. Milyen isten ellensége?
„Mivel pedig Jehovát nem tudom atyámként tisztelni, el sem ismerem.”
Függetlenül attól, hogy mára az eredeti Egy Igaz Istent lassan mindenkivel elfelejttetik. Aki pedig nagyon emlékezik, azt igen gyakran megölik. Nem ritka eset ez. Tudod, a vérvonal kötelez.
A Jehova által adott szabad akarat meglehetősen korlátozott. Hasonló ez ahhoz, mint mikor némelyek azt mondják. Ami a tied, az az enyém is, ami az enyém, ahhoz pedig neked semmi közöd. Ilyen az a szabad akarat, amit a héberek istene adott a sajátjainak. Valamint a szeretet abszolút hiánya.
Tessék nekem már megmondani, miért nem veszik észre az emberek azt a hihetetlenül egyszerű tényt, hogy nem a Minden fajok felett álló teremtő istent szerettetik velük, hanem azt a lényt, akire az Úr Jézus a János 8. 44-ben azt mondja, hogy
“ti a Sátán atya gyermekei vagytok”.
Az egyetemes judeokrisztianista egyházhoz semmi közünk nincs.
Mindenkinek van valami feladata.
Nekem az a feladat adatott, hogy tanítsam az embereknek az igazságot.
Nem pedig azt, amit a judeokrisztianista egyház elvár. Sokaktól megkapja a támogatást, de tőlem egész biztosan nem. Legyen nekik a hitük szerint. Meg nekem, nekünk is.
Fölösleges a ködösítés. 2000 év elég volt. Mi nem hittérítők, hanem tanítók vagyunk.
A Tanító mindazokat tanítja, akik kíváncsiak rá. Sosem erőszakos. A Tanító tudja, hogy a tudást nem erőszakolhatja rá senkire. Tehát nem félelmetes. Csak az fél, aki nem akarja, hogy tudj. Annak szemében azonban nem szálka, hanem gerenda a Tanító.
Most pedig már a Világosságnak kell következnie. Nem elbizonytalanítva az amúgy is beteg emberiséget. Megmondom miért. Nem másért, mint azért, hogy rájöjj arra, hogy nem engedik meg neked az emlékezést. Már rég elvették Tőled Őseid és a nem zsidó Úr Jézus Szeretetét és Tiszteletét. A zsidóét azt szeretheted, de a tied nem. Neked nincs, mondják Ők. Nem lenne baj, ha közülük is egyre többen rájönnének arra, hogy a dolgok nem így működnek.”
/Bodor Ernő/
Jézust a zsidók az „istentelen” Nimród vérének tartják:
„Te Nimród vére vagy, Magori Mágus.”
– mondták Neki gyűlölködve.
Ő pedig így szólt hozzájuk:
“Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.“
„Ezután az ördög egy nagyon magas hegyre vitte Jézust. Megmutatta neki a világ összes királyságát és ragyogását. Ezt mind neked adom — mondta —, ha leborulva imádsz engem.”
Jézus erre így szólt:
Menj el tőlem, Sátán! Mert ezt mondja az Írás: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”
Ekkor otthagyta őt az ördög, és angyalok jöttek, hogy szolgáljanak neki.
„Urunk megtestesülésének 819. esztendejében Ügyek, Szhkítiának … Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére, Dentu Magyariában feleségül vette az Adiabene-beli vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki Álmosnak neveztetett…”
Mindezekből az is következik, hogy az „Árpád-ház” és az adiabenei királyi „ház” között közvetlen rokonság állt fenn, és így a két királyfi, Jézus és Árpád vérrokonok voltak. Jézus édesanyja adiabenei Mária a pártus (szkíta) királyi házból.
Sumeroknál a KUSOK azok, kikhez „Alászállt a Királyság az Égből”. A Sumeroknál a királyi törzs a Kusok törzse volt, belőlük lettek az özönvíz utáni első királyok. A Kusok voltak annak a tudásnak birtokában, amit utódaik, a Mágusok képviseltek, ők később a Médek hét törzsének egyik törzse lettek. (Etele –Atilla- Isten kegyelméből Bendegúz fia, a nagy Magyor unokája, ki Engadiban nevelkedett, a hunok, médek, gótok, dánok királya, a földkerekség ijedelme, Isten ostora.”)
A mágusok királyi rangját jelzi az is, hogy a pártusok a mágusokból választják a királyokat.
A pártus királyok magukat Mithrász Napisten [Igazság Harcosa] inkarnációjának és a Nap és Hold testvérének nevezték.
Koronázásuk előtt egy barlangba vonultak vissza, ahol szent életű Pártus és Méd Mágusok közreműködésével a Szkíta misztériumokba történő beavatásnak vetették magukat alá.
E megrázó és tisztító szertartást követően három mágus járult az újonnan beavatott trónvárományos elé, hogy értékes, királynak kijáró ajándékokkal, mint egy (lélekben) újszülött gyermeknek hódoljanak.
Kajafás:
„Ha az ő emléke megmarad, az Ő NÉPE MAGÁRA TALÁL!”
„EGY ELJÖVENDŐ SÖTÉT KORBAN A HEGY OLDALA MEG FOG NYÍLNI, S INNEN TÖR ELŐ MAJD NIMRÓD, CSUPA FÉNYTESTŰ HARCOSOKBÓL ÁLLÓ SEREGÉVEL.”
„A szakák (szkíták-magyarok) népe felébred és viszi a tüzet más földekre is. A szakák ébrednek fel elsőként, ahogy évmilliókkal ezelőtt is ők vitték a fényt! Elsőnek Nimród népe tér magához, utána a többi.”
„Időt változtató, Múltat törlő, Törvényt döntő
Vad szélvihar, Eget ostromló orkán tombolt.
Elsöpörte Fény-úr országának régi, igaz rendjét.
A jó királyok kora immár végleg odalett.”
-a „fogadós”-