Nem szeretek idegen szavakat használni, amikor az anyanyelvünk a magyar, az Isteni Nyelv.
Most viszont ezzel szeretnék rávilágítani valamikre:
1) Hogyan kommunikálunk a mindennapokban?
Írtam már ‘ezerszer’ (pl. az 1000 itt számszakilag biztosan nem pontos, sőt meg sem közelíti a valós számot, de ezzel a szófordulattal fejezzük ki pl. azt, hogy „kellene már tudnod, annyiszor hallottad”) … hogy:
milyen fontos a helyes kommunikáció.
Az SMS (Short Message Sending, angol kifejezés rövidítése, mely mára már magyar kifejezéssé is vált) megjelenése nagy mértékben rontotta az azt rendszeresen használók körében a magyar nyelv helyes használatát, sőt az ismeretét is.
Nem kérdés, ez is egy megvalósult szándék a butításra, és tudjuk, hogy csak a buta embert lehet vékony jégre vinni.
A mostanában elterjedt kommunikációs forma, a különböző chat-appok, programok aztán tovább butították a használóikat, hiszen az anyanyelvük helyett már az angol rövidítéseket használják, csak. A butítás újabb mélybe vezető foka. (A „smiley”-k használata, a magyarok szempontjából egy tulajdonképpeni öngól, hiszen egy magyar elme alapvetően képírásszerűen működik… Más népeknél katasztrofális szintre butítás az eredménye.)
A telefon beszélgetéseket is felváltja már szinte a rövid, velős chat. Pedig a telefonbeszélgetés, mint e sor elejére való kommunikációs forma volt az első lépés a személytelen kommunikáció (mesterséges népbutítás) bevezetésében.
Persze! Igazad van! A modernizáció szükséggé tette, … stb. nem értek vele egyet, és Te sem, ha rájössz (talán, ha szerencséd van, egyszer) hogy a még „imádott” modernizáció hová vezetett.
A személyes beszélgetés során – amikor látod és érzékeled a beszélgető társad testbeszédét és más metakommunikációs jeleit, látod, vagy akár megmagyarázhatatlanul, de érzékeled, a beszéde közben kibocsátott energiáit, esetleg látod a hazug kijelentésekkor összezuhanó, megfeketedő aurát is – tudsz tisztán „kommunikálni”.
A személyes, beszéd alapú beszélgetésre sem lenne már szükségünk, ha a személyes egyensúlyunk már megfelelő szinten állandó lenne, hiszen akkor a „telekommunikáció” olyan formájának működését is érzékelnénk, amikor kimondott szavak nélkül is, látod, érzékeled, hallod, vagyis tudod, mit akar a másik.
Nos ez nem jön el az ittmaradóknak. Az ittmaradók pedig elpusztulnak.
2) Hogyan kommunikálnak a „tanítók”?
- irdatlan hosszú, igencsak kevesek által figyelemmel végignézett, Internetere ide-oda feltöltött videó-„üzenetekben” (ahol a felvétel leginkább vágatlan, tele van a néző számára időrabló üresjáratokkal, és a felvétel során többnyire vigyáznak arra is, hogy a nagyon csekélyke számú helyi érdeklődő véletlenül se látszódjon)
- fosbúkra feltett, különböző írásokban
Mindkét módszerben fellelhető a tudatlanság. A kommunikáció „fogásai” ismeretének hiánya. Mondok két példát: az „ööö-zés” hamar lekapcsolja a figyelmet és idővel hiteltelenné is tesz; a hosszú körmondatok pedig (írom, ahogy a gondolatok jönnek) leírva olvashatatlanok, vagy csak nagyon nehezen értelmezhetőek.
Igazából ide akartam eljutni, a megmondó emberek írásbeli gondolat-átadási kísérleteihez.
Helyesen és érthetően írni, sajnos láthatóan korosztályhoz kötött.
Bizonyos kor alatti „írástudók” sajnos leginkább már kimaradtak a normális magyar nyelv tanításából. (Az idősebb korosztályú, írásaikban sokszor értelmezhetetlen, de szinte mindig félreérthető „írástudók” pedig nem figyeltek eléggé az órákon?)
Ha írsz a netre, az felelősség. Ha félreérthető voltál, bajt okozhatsz.
Tanulj meg helyesen, és közérthetően írni, vagy ne írj.
Azok, akik a neten tanítanak, és „egyetemi” szinten próbálják ezt tenni, szintén eredménytelen utat járnak. Közérthetően és egyszerűen fogalmazz. Azt a több diplomás ‘sötét’ is megérti, talán.
A körmondatok pedig átolvasandók, újra és újra. Egy pont és utána egy nagybetű csere is már csodákat képes tenni. Aztán fontos még az alany-állítmány-tárgy összefüggés is. Ha kell változtass a szórenden is.
A Magyar Nyelv Teremtő Nyelv. Teremts helyesen, a szándékaid szerint.
Ha „csatornázol” (húúú ezt igazán nem szeretem leírni se) akkor írd ezt oda és tedd magad is közzé, hogy látható lehessen, hogy (1) kb. milyen arányú lehet a csatornázott tartalomban az óhatatlan egód befolyása (mennyi a valóságos üzenet és mennyi a fantázia?) és (2) milyen lehet a mindennapi szókincsed (mennyire voltál képes átvenni az üzenetet?)
Légy tudatos az írás alatt is.
Amennyiben a valós szándékod az ébresztés.
A tanítók szándéka pedig (ugye nem a gazdagodás, ugye nem a híressé válás, ugye nem hatalom megszerzése stb.) elvileg az ittragadó elpusztulók számának csökkentése.
Indulatból sose írj!
Az mindig kárt okoz, legtöbbször sokkal nagyobbat, mint az az eredeti szándékod volt. Ha már kiírtad a dühöd, aludj rá egyet és olvasd el reggel is mégegyszer, csak utána tedd közzé.
Ne feledd, vannak olyan olvasóid is, akik a leírt szavak későbbi olvasásakor is látják, érzékelik az íráskor használt energiáidat is.
Természetesen ezzel zárom: akinek nem inge, ne vegye magára.
Az ocsúnak el kell válnia, na nem a búzától, mert ma már az is rossz… 😀
Az írásom most csak a lélekcsaládom tagjainak szól, az attól idegenekkel nincs dolgom.
Megsértődni tilos, gondolkodni, szívvel látni, kötelező!
