Molnár Tamás filozófus a Liberális hegemónia című művében azt írja:
„Értelmünk természetes törekvése, hogy megértse a körülöttünk lévő világot ugyanúgy mint azt, melyet a lélek legmélyének nevezünk. Ugyanez a törekvés késztet eligazodni a társadalom tényei, szerkezete, kimondott és kimondatlan ítéletei között, amelyek éppúgy be vannak ágyazva a dolgok természetébe, mint anyagi környezetünk: a városok és a mezők, a folyók és a fák. Így aztán az is természetes, hogy átfogó képet alkotunk a társadalomról egy olyan modell szerint, mely azt felfoghatóvá teszi – mindig készen rá, hogy igazítsunk ezen a modellen, ahogy látásmódunk teljesebbé és igazabbá válik.”

Molnár Tamás fenti mondatai nem vonatkoznak mindenkire, csak a gondolkodó kisebbségre.
Még azoknak is, akik törekednek rá, nincs ma nehezebb dolguk, mint megérteni a körülöttünk lévő világot. Percről percre ömlenek ránk az egymásnak ellentmondó, érzelmeket befolyásoló információk. Ezzel párhuzamosan társadalmunk legnagyobb többségének nemhogy nem az a természetes törekvése, hogy megértse, mi van körülötte, hanem pont az ellenkezője. Nem akar érteni semmit, hiszen a tömegembernek nincs értelme, nincs véleménye, nincsen gondolata, képtelen megkülönböztetni az igazat a hamistól, a valósat az illúziótól. A tömegember szlogenekre reagál, a tömegember politikusa szlogeneken keresztül kommunikál híveivel, a tömegembert szlogeneken keresztül irányítják. Mindeközben a tömegember meg van győződve arról, hogy megtéveszthetetlen egyéniség, aki a lehető legbölcsebben látja a jövőt, felelősségteljesen dönt, széles látókörrel bír.
forrás: Szakács Árpád: A lóvá tettek prófétálója – Magyar Péter útjának történelmi tanulságai c. írása