/”Garázda Lófő” gondolatok/
„Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.”
A búcsú mindig nehéz, mert a legtöbben nem igazán szeretjük a változást, de mégis az életünk elkerülhetetlen része, hogy olykor elengedjünk bizonyos dolgokat. Napjainkban minden olyan gyorsan változik, hogy sokszor időnk sem nagyon marad a búcsúzásra. Pedig mindennek kell egy lezárás. Az a bizonyos pont a történet végére.
„Utolsó Szavaimat elmondtam már? Meglehet. Akkor ezek a torkomon rekedt-ragadt utolsó-előttiek.”
A világ, és benne az ember, változik. De a lényeg változatlan. A forma változik, a tartalom örök.
„A világ számos dolga szétbontható tartalomra és formára, mindenekelőtt az ember maga. A tartalom a dolog lényege, a forma pedig az, ami ezt a lényeget megjeleníti, működteti.”
„Az ember korlátait, érzékelését, motivációit, érzelmeit és gondolkozását ily módon nagyrészt a biológiai és társadalmi forma határozza meg. Nem utolsósorban a kellemes és kellemetlen érzésekre, boldogságra és boldogtalanságra való képességünk is ebből az irányításból fakad. A forma ezekkel ösztökél bennünket a neki megfelelő viselkedésre.”
Azonban, a lélekhez való hozzáférés nélkül az emberi agy mechanikussá, robotszerűvé és lelkiismeretlenné válik működése közben, s egy társadalmi programozottsággal és elmekontrollal könnyen ellenőrizhető eszköz lesz belőle. Itt kezdődik napjaink nagy dilemmája: lélek-szabadság, vagy teljes elmekontroll? Sorsdöntő kérdés.
Számunkra, magyarok számára, akik egykor szabadok voltunk és a „lelkiismeret aranytükre” szerint éltünk, csak egy választásunk lehet: nemet kell mondanunk a totális kontrollnak. Nekünk mindig az igazság mellett kell kiállnunk, a Teremtőnkhöz hűen, bármi áron.
Ezt kell tennünk minden történelmi korban, még a legsötétebben is. Főleg a legsötétebb korban, amikor: „Ős patkány terjeszt kórt miköztünk… új gyalázat egymás ellen serkenti föl a fajokat… Az elnyomás csapatban károg, élő szívre, mint dögre száll… s a földgolyón nyomor szivárog… Bemásszák lelkünket a gépek, mint aluvót a bogarak…”
Az „ipari forradalom” kezdetén a megélhetésüket elvesztett munkások a géprombolással próbáltak eredményt elérni, nem sok sikerrel. Nem a gépek voltak a nyomoruk okozói, hanem az embertelen, lelketlen, profitéhes, kizsákmányoló rendszer és az azt működtetők.
A méreg mindig az ideológia. Az ideológia valamely osztály, politikai párt, vallás, irányzat vagy korszak által vallott eszmék, nézetek, fogalmak rendszere, amely a társadalmi tudat különböző formáiban (filozófiai, vallási, művészeti, politikai, erkölcsi nézetekben) jut kifejezésre és ennek alapján irányelveket állapít meg a társadalom működtetésére nézve.
Amilyen a világkép, olyan a lelkiség. Amilyen az isten-kép, olyan a világkép. Napjainkban egyes emberek istennek hiszik magukat, istent játszanak, illetve, istenként követnek egy entitást, aki jelenleg e világ ideiglenesen megengedett ura: „A ti atyátok az ördög, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Ő emberölő volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug, és hazugság atyja.”
És mivel az ördög sohasem alszik, éjjel-nappal ömlik ránk a hazugság.
„A hazugság ott terjed szabadon, ahol nincs tudás. Minél nagyobb a hazugság, annál boldogabb a hazug.”
Nincs veszélyesebb dolog, mint amikor már egy manipulált ember manipulálja a többieket. Ott ugyanis annyira szétesik az ok és okozat, vagyis az, hogy eredetileg ki mit akart tenni, és miért, hogy beláthatatlanok a következmények.
A hazugság, manipuláció, kontroll alattomosan és egyre szorosabban behálózza az életünket, elveszi az életterünket, mérgezi a lelkünket egy sötét és aljas terv részeként. Ha kicsit figyelmesebben néz körül bárki az életünk bármelyik részét megvizsgálva, azonnal látható a mindent átszövő változás, digitalizáció, elme-befolyásolás, korlátozás, szabályozás, büntetés, fegyelmezés, parancsolás, központi irányítás, tiltás, elhallgattatás, jog-csorbítás. Persze, a hazug indoklás mindig készen áll: háborús vészhelyzet, járványügyi vészhelyzet, migrációs vészhelyzet, terrorizmus, klíma- katasztrófa, vagy, amit csak akartok. A félelemkeltés a legjobb börtönőr.
Nagy idők, nagy változások, nagy lehetőségek és nagy bukások jönnek. Az „időknek ideje” lehet egy „ékes nagy út” kezdete is.
Az ő könyvük szerint eltelt 6000 év.(Semmi sem véletlen, a hatos szám sem!)
Ádám teremtésétől az özönvízig eltelt 1656 év, az özönvíztől az Ábrahámmal való szövetségig 427 év, az Ábrahámmal való szövetségtől Kr. e. 1-ig 1945 év, Ádám teremtésétől Kr. e. 1-ig tehát eltelt 4028 év. Most 2024-et írunk. 4028 + 2024 = 6052 év telt el Ádám teremtésétől, szerintük.
1972-ben volt pontosan a 6000 év. Miért érdekes ez az évszám?
Az 1972 egyetlen szám valódi osztóösszeg-függvényeként sem áll elő, ezért érinthetetlen szám!
(Tizenkét osztója van a természetes számok halmazán…)
Ekkor történt a tragikus müncheni olimpia. (Ezekkel az olimpiákkal mindig történik valami, és nem csak az olimpiákkal…)
De ekkor indultak azok a programok, amik napjainkban már terv szerint dübörögnek. (Stockholm, 1972.) U Thant, az ENSZ főtitkára 1969-ben drámai felhívással fordult a világ közvéleményéhez az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanács 17. ülésszakán. Többek között ezeket mondta:
„Az emberiség történelme során most első ízben vagyunk tanúi egy olyan világviszonylatú válság kibontakozásának, amely mind a fejlett, mind a fejlődő országokat érinti; az emberi környezet válságáról van szó.”
„Ha a jelenlegi irányzatok továbbra is érvényesülnek, biztosra vehető, hogy veszélybe kerül az élet a földgolyónkon. Ezért sürgősen fel kell hívni a világ figyelmét azokra a problémákra, amelyek megakadályozhatják az emberiséget abban, hogy legmagasabb rendű törekvéseink megvalósulását lehetővé tevő környezetben éljen.”
Hamarosan határozat született arról, hogy 1972-ben világértekezletet tartanak. Svédország vállalta el a házigazda szerepét.
A rendezvény hivatalos elnevezése „Az Emberi Környezet ENSZ Konferenciája” (UN Conference on the Human Environment). A stockholmi környezetvédelmi világértekezleten 113 állam delegációja vett részt. A konferencia 109 „akciótervet” fogadott el. A konferencia főelőadója M. F. Strong volt.
A szervezeti intézkedések közül a legjelentősebb javaslat volt egy új ENSZ-intézmény, az ENSZ Környezeti Programjának (UNEP) a létrehozása. Ennek első igazgatója is M. F. Strong lett.
A nyolcvanas évek közepén kialakultak azok az új irányzatok, amelyek indokolták egy újabb ENSZ-konferencia előkészítését. Ide sorolhatók elsősorban a gazdaságpolitika és a környezetpolitika integrálásának szükségessége, a globális környezeti problémák kialakulása, a fejlett és a fejlődő világ közötti szakadék mélyülése, a világ népességének nagyon gyors növekedése. Megjelent a „fenntartható fejlődés” koncepciója. Az ENSZ Közgyűlése 1992-re tűzte ki az új konferenciát. A helyszín: Brazília, Rio de Janeiro. E konferenciát ismét M. F. Strong szervezte… és ez így ment napjainkig, az „Európai Egyesült Államok” létrehozásának előbb tagadott, de mára már nem is titkolt tervéig.
Így érthető talán, hogy miért érdekes ez a bizonyos hatos szám, a hatezer év eltelte, és az emberiség hatezer éves történelmének vége. A napjaink egyre gyorsabb és erőszakosabban bevezetett változásai, a mostani viszonyok és a küszöbön álló hatalmas események azáltal voltak előárnyékolva, ami Noé napjaiban történt.
Az a bizonyos „Gaia-elmélet” (ami nem tévesztendő össze a Földanya szeretetünkkel, bár ők ezt nagyon szeretnék…) tisztán elénk lett tárva már régen. Az „érzékenyítés” itt is megtörtént, szokás szerint: Asimov Alapítvány trilógiájában. A Gaia elmélet röviden összefoglalva egy olyan bolygó méretű élőlény, ami a benne élőkkel együtt képes fenntartani létezését. Nézzük meg közelebbről, mi is a Gaia elmélet, és hogyan kapcsolódik az Alapítvány-Birodalom-Robot sorozathoz:
„A közös tudat az egész bolygóra kiterjed, beleértve az embereket, az állatvilágot, a növényvilágot és az élettelen környezetet.” („Közös tudat” = mesterséges intelligencia, 5G…)
„Írásbeliségre nincs szükség a gaiai kultúrában, mert mindent a közös tudatban raktároznak el.” (Erre tart az oktatásunk, talán nem véletlenül)
„A gaiaiak nagyon erős mentális képességeiknek köszönhetően egy bizonyos távolságon belül minden ember gondolkodását képesek irányítani. Ehhez elég csak a közelben tartózkodniuk. Még szemkontaktusra sincs szükség.” (Már adott a technika, az okos kütyük érzékelik az érzéseinket, és befolyásolni, sőt, irányítani is képesek azokat…)
„Ha a Gaia egyik tagja elhagyná a bolygót, egyedül térdre kényszeríthetné az egész Galaxist, mert minden embert engedelmességre tudna bírni. „ (Adatott neki hatalom mindenki fölött…)
„A közös tudatnak és a környezettel való harmóniának köszönhetően Gaian valószínűleg nincs több háború, éhezés vagy szegénység, de az egyének szerepe is teljesen átalakul és titkok se nagyon vannak…” (Semmid sem lesz és boldog leszel”, totális kontroll, a szabadság teljes feladása a kényelemért… Nem csinálnak nekünk több mesterséges háborút, járványt, éhínséget, szegénységet, ha az ezek miatti rettegésünk miatt önként feladjuk a szabadságunkat, eladjuk a lelkünket az ördögnek, és engedelmes szolgáikká válunk azoknak, akik mindezt kitervelték és aljasul végrehajtják. Teljes és végleges kontroll, feudális hűbéri rendszer, pontrendszer, megfigyelés. Már Kínában, de mindenhol máshol – nálunk is – gyors ütemben épül.)
Ez van. Aki ezt még mindig nem látja… hát, arra nincs mit mondanom…
Mi, magyarok pedig azon vitázunk orrvérzésig, hogy milyen színű legyen a hajókorlát a süllyedő hajón, és, hogy ki markolja a hajókormányt.
Ugyanazokat a köröket járjuk évtizedek óta, és csodálkozunk, hogy nem jutunk előre, sőt…
Fesztiválozunk, sültkolbászos-sajtoslángosos gyűléseken harci díszben, vagy sámán-jelmezben áltatjuk magunkat és nemzettestvéreinket az összetákolt és szakrálisnak hitt, jó szándékú, vagy ostoba nemzetegyesítési elképzeléseinkkel, miközben az úgynevezett „szakrális vezetők” legtöbbje még a legalapvetőbb világképünkkel sincs tisztában, a lelkiségről nem is szólva.
Fanyalogtok, ha a Vatáról írt versemet a mesterséges intelligenciával komponált zenével teszem közzé, miközben az ugyanezt a technikát használó „K”azaria koncerten százezrek tapsolnak a sátánista szeánszon. Teszitek mindezt úgy, hogy a számítógépet, internetet, okos telefont, facebookot ti is ugyanúgy használjátok. A lényeg az okoskodás. A formán vitatkozás, a tartalom értése helyett. A zsigeri géprombolás, a technika okolása a saját ostobaságunk és gyávaságunk helyett… Mi változott?
Életnagyságú Nimród szobor és aranyozott Etele vonz titeket, a forma. Lámák és kurultájok, türkök, mongolok és pacalpörkölt, bepálinkázott gyógyítók, begombázott „táltosok”, tűzijáték-csodaszarvas. Koppány és Vata emléke helyett a levágott kezű és a „vadkan” ünneplése.
El vagytok ájulva a külsőségtől, de nem látjátok, hogy kik adják ezt nektek, és miért. Vakok vagytok és süketek. Mindig szeretet és tisztelet mindazon keveseknek, kivételeknek, akiket ez nem érint, akik nem így tesznek.
Minek nektek táltos? Miért jönne ide, amikor az ő népe a „vadkan” és a sátán előtt térdel önként és boldogan? Miért jönne ide? Hogy megint keresztre feszítsék?
Kedves Magyar Testvéreim! Miért nem értitek, hogy nekünk kell MÉLTÓVÁ válnunk, hogy eljöhessen.
Talán ezekben az időkben a legnehezebb mindezt megtennünk. De amikor minden remény veszni látszik, történik valami. Ezt nekünk a népmeséinkből illene tudnunk.
Nem az a kérdés, hogy le tudjuk-e győzni ezt a világot uraló gonosz és sötét rendszert, entitást, hanem az, hogy megpróbáljuk-e. Van-e bennünk bátorság kiállni az igazságért, szabadságért, a lelkiismeret aranytükre szerint, vagy rettegve térdet hajtunk?
Ha harcolunk ellene, elveszhetünk. Ha nem, akkor elvesztünk. Ezért fontos az ősiség, a lelkiség és a világkép tisztasága. A tiszta isten-kép, világkép, lelkiség ad bátorságot, hogy ne uralkodhassanak fölöttünk a félelmünk felhasználásával. A mi Istenünkhöz a legtisztább szeretet köt, az övéké bosszúálló, félelmen alapuló. Nem győzhetnek, de ezt ők is tudják. Csak a dolgukat teszik.
Nekünk is azt kellene tennünk: a saját dolgunkat tenni, ami a magyarok küldetése.
A fizikai síkon ezt a hatalmat csak akkor győzhetjük le, ha a szellemi térben legyőzzük. Nincs más út. A sorrend csak ez.
A válság meghozza a változást. Az ember képes felülmúlni önmagát, ha tudatára ébred annak, hogy mit veszíthet.
A „fogadós” búcsúzik. Ha néha haragszom, akkor értetek haragszom, nem ellenetek, szeretett Magyar Testvéreim!
Mit tegyetek? Talán elég, ha csak annyit, amit én: a saját életetekben, saját környezetetekben bátran éljétek, és a példátokkal mutassátok az utat. Keressétek a múltunk igaz történelmét megalkuvás nélkül, a lelkiismeretetek szerint cselekedjetek félelem nélkül, legyetek magyarok szégyen nélkül, szeressétek és kérjétek Nagyboldogasszonyunk áldását kétség nélkül!
Nincs az a fesztivál, előadás, sámán, szakrális vezető, aki ennél többet adhatna nektek, és többet tehetne a magyarságért. Hagyomány és Igaz Tudás. Minden más út rossz.
„Az igazat mondd, ne csak a valódit, a fényt, amelytől világlik agyunk, hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.”
Köszönöm itt a csoportban, a több, mint tizenkétezer tag közül annak a pár tucat Testvéremnek a szeretetét és támogatását, akik nekem is erőt adtak és reményt ahhoz, hogy tegyem a „fogadós” dolgát. Ezután is azt teszem, de nem feltétlenül ugyanúgy, mint eddig. „Három nap egy esztendő”. A „fogadósnak”is. A magyarság szolgálata pedig egy életre szól. Sőt, azon is túl…
A „fogadós” nem táltos, nem sámán, nem különleges, csak egy közületek. Teszi, amit tenni kell. Csak „fogadós”.
Erről felismeritek majd a többi „fogadóst” is, mert lesznek, hisz lenniük kell. És eljön az is, akit várunk, ki fogjuk érdemelni. Ez nem kérdés, ebben ne kételkedjetek. Eljön, amikor itt lesz az ideje.
Addig is:
„Legyenek fényesek a nappalaitok, és csendesek az éjszakáitok!”
– a „fogadós”-