… körtefa …

„Ha Isten volna atyátok, szeretnétek engem…”
„De ti meg akartok ölni engem, aki az igazságot mondom nektek, amit Istentől hallottam.”

Föld-isten anyánk, a homlokán Holddal ékes fejedelemasszony:

Teremtsünk magunkhoz hasonlatos eleven lelkű életet, ki tovább gondol ágyékán, gyomrán, kinek megsajdul a szíve a virágzó körtefa láttán, csak azért, mert szép.”

Ég-isten atyánk ködfátyol mögül nézte őket, Föld-isten anyánk, a homlokán Holddal ékes fejedelemasszony, Boldogasszony képében a körtefa lombja közül szóla hozzájuk:

Kedvesek vagytok nekem, meg atyátoknak, az Ég Istenének. Hatalmat adunk nektek e Földön, a félig-meddig emberek hozzátok igazodjanak, hozzátok, kik sejtetek, éreztek, észleltek és tudtok! Ezeket megelőző ember-erény nincsen Istentől. Amazok lábatok taposta ösvényeket járjanak, hogy bennük is terebélyesedhessék Istenségünk csirája.

„Ott, ahol Boldogasszony virágos lombok közül szóla hozzájuk, ama szent körtefa alatt, ikrek fogantak szeretkezésükből”:

Hunor és Magor.

FÉNY ÉS ALAGÚT

Vannak emberek, akikből fény árad mások felé. Lehet, hogy régen alagútban éltek, és az alagútban nem volt más fény, csak ami bennük égett. Aztán, hogy kijöttek az alagútból, a fényük most másoknak világít. tovább olvasom …