FÉNY ÉS ALAGÚT

Íme, én, nevesembiztos ősök tudásának őre,
szólok BOLDOGASSZONY nevében:

Vannak emberek, akikből fény árad mások felé. Lehet, hogy régen alagútban éltek, és az alagútban nem volt más fény, csak ami bennük égett. Aztán, hogy kijöttek az alagútból, a fényük most másoknak világít.

Lehet, hogy az alagút sötétségének emléke néha megújul bennük, és a hetedik ég helyett a mélység felé húzza őket. A hulló levelek útján mennek egyedül, órákig, napokig, hetekig, de megsajdul a szívük egy virágzó KÖRTEFA láttán, csak azért, mert szép.

Ég-isten atyánk ködfátyol mögül nézi őket, miközben kék fátylával burkolja körbe a Földet, és Föld-isten anyánk, a homlokán Holddal ékes fejedelemasszony, Boldogasszony képében a KÖRTEFA lombja közül szól hozzájuk.

Meg kell keresnünk azt a helyet, ahol virágba borul még a vadkörtefa. Ha megtaláljuk és megsajdul a szívünk a virágzó KÖRTEFA láttán, csak azért, mert szép, talán lesz ott fény is.

Van egy körtefa az Érmelléken, egy hollójárta, rejtett helyen. Két folyó találkozik a közelében.

Mindkettő „Tündérországból” ered, és itt ömlenek egybe. Itt lesz a kettőből egy…

Az egyik folyó a Berettyó, mely az egykor híres Igfon erdő mellett elhaladva érkezik az Érmellék hajdan lápokkal tarkított tájára a Réz-hegység vidékéről. Vad víz, főleg áradáskor. A Harcos jelképe.

A másik folyó az Ér, mely az Érmelléki-hegyekben ered Szilágy megyében. A folyó völgye a Partium északnyugati részén, a Szilágyságban található. Szövevényes hálózata a 19. században még inkább egy hatalmas mocsárra hasonlított, nem is igen volt medre, hanem rejtezve szivárgott át a lápon, miközben vizét hét forrás táplálta. Ezért a Táltos jelképe.

A két folyó (Harcos és Táltos) útja itt találkozik, a Turul Nemzetség ősi birtokán.

Ez a vidék egykor messze földön híres volt vadban és halban való gazdagságáról. Az öregek úgy mesélték, hogy ezekben a mocsarakban kétharmadnyi rész volt a hal, és egyharmadnyi rész a víz.

(Sajnos, a vízrendszerének szabályozása során a folyót sok helyen mesterséges mederbe terelték, ahol ma már csak kevés víz folyik, s emiatt a mocsár szinte teljesen kiszáradt.)

Egy vadkörtefa az Ér mocsarai közötti szakrális helyen nő. Nem hiszem, hogy véletlenül.

A világ őrületéből kivezető „keskeny” út a Hagyományhoz és az Ős Tudáshoz („Igaz Hit”) való visszatalálásunkon keresztül vezet, és útközben mindenképpen meg kell találnunk azt a bizonyos virágzó vadkörtefát. Minél előbb, annál jobb… a Hagyományhoz és az Ős Tudáshoz („Igaz Hit”) való visszatalálásunkon keresztül vezet, és útközben mindenképpen meg kell találnunk azt a bizonyos virágzó vadkörtefát. Minél előbb, annál jobb…

Az ember szempontjából csak és kizárólag a KESKENY ÚT lényeges.

Ne féljetek, legyetek bátrak, mert a keskeny úton járó embernek bizony sokszor még a legsötétebb szobákba is be kell mennie, bevilágítani!

Még a legreménytelenebb időkben is ki kell tartanotok!

Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, még a választottakat is.


Vigyázzatok magatokra: mert törvényszékeknek adnak át titeket, és gyülekezetekben vernek meg titeket, és helytartók és királyok elé állítanak én érettem, bizonyságul ő nékik.


Halálra fogja pedig adni testvér testvérét, atya gyermekét; és magzatok támadnak szülők ellen, és megöletik őket. És lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de a ki mindvégig megmarad, az megtartatik.


Sokan megbotránkoznak majd, elárulják és gyűlölni fogják egymást. Sok hamis próféta támad és sokakat félrevezetnek. Mivel megsokasodik a gonoszság, sokak szeretete kihűl majd.

Ne féljetek!
Maradjon meg a hitetek a legnagyobb káosz közepette is!

Amíg az ember lélegzik, tart az útja! El ne aludjatok, legyetek éberek, mert bármelyik pillanatban meg lehet úgy próbálva az ember, hogy észre sem veszi azt! Nem csak a hazugságot, hanem az igazságot is fel kell tudni ismerni, mert sokszor csendben, „lopva” érkezik. Senki sem tudja, hogy mikor jön el az idő!

A gonosztól határozottan el kell határolódnunk, ami nem azt jelenti, hogy ne vegyünk róla tudomást – hiszen tagadásával őt erősítjük. Fel kell, vegyük a kesztyűt és le kell lepleznünk a hazugságot.

De ne gyűlöld a sötétséget, hanem gyújts világosságot!
(És légy irgalmas, mert irgalom nélkül nincs igazság!)

Vannak emberek, akikből fény árad mások felé. Lehet, hogy régen alagútban éltek, és az alagútban nem volt más fény, csak ami bennük égett. Aztán, hogy kijöttek az alagútból, a fényük most másoknak világít.

Ha meghalnak, hamvaikat a vadkörtefa tövében szétszórják majd, hogy örökké a virágzó vadkörtefával lehessenek, eggyé válva a tájjal. A szakrális hely Őrzői lesznek, akik Újhold idején a lombok közül hallgatják a tűzfénynél megdobbanó dob hangját.

A szent helyeink általuk életre kelnek és éltetnek bennünket.

Reményt adnak a nehéz időkben, és utat mutatnak.

Egykoron sötétben elmondott dalom,
Mint lángírás, világít a falon.
Jegyezd meg jól: ma szürke szók ezek,
De élni fognak, hogyha én nem élek
S lesznek, ha nem leszek.


„Minden Belőled, Te Mindenben.”

„Beszéltem, Testvéreim – most a szívemben újra csend és béke honol!”
Ne legyen nyugtalan a szívetek!
Legyenek fényesek a nappalaitok és csendesek az éjszakáitok!

-a „fogadós”-

Címke , , , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

véleményem:

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .