MÉHEK és atkák

(Egy méhész naplójából…)

Egyiptomban a szoláris szimbólumok közé sorolták a méhet, mert úgy tartották, hogy Ré Napisten földre hulló könnyeiből született. Ré Napisten egyik hieroglifája méh, mely egyben a születést, a halált és a feltámadást jelképezi.

A méh a szervezettség, a hierarchikus rend, a szorgalom, a tisztaság, a teremtés szimbóluma. Tökéletesen ráhangolódnak az Univerzum rezgéseire és rezdüléseire.

A méhek tökéletes összhangban élnek egymással, a környezetükkel és a természettel.

A méheknek köszönhetően a virágporból méz lesz, azaz folyékony „arany”, „folyékony Nap”, ezáltal jelképezvén a Napot és minden hozzá kötődő energiát. A méz valójában a Nap esszenciájának a növényekben raktározódó nektárja, s ezért nevezték el őseink az „istenek táplálékának”. (Táltosaink is tejet, tojást és mézet fogyasztottak.)

Ez a tökéletes átalakulás, a tökéletes átalakítás művészete, amire a természetben csak a méh és az ember képes.

A méheket meg kell védeni, mert:

„Ha kipusztulnak a méhek,
azt az emberiség legfeljebb négy évvel éli túl.”

Egy kedves méhész barátom gondolataival kezdeném ezt az írásomat, aki szomorúan mesélt egy történetet a méhekről és az őket megtámadó atkákról, melyek többnyire a kifejlett méhek potrohának hasi oldalára telepednek.

Az atkák jóval kisebbek, mint a méhek. Azonban, valamilyen érthetetlen okból a méhek – bár könnyedén megtehetnék – mégsem szedik le magukról, vagy pusztítják ki a kaptárból őket, hanem megtűrik.

Ezek az atkák csak méhek kolóniáiban élősködve képesek szaporodni. A méhek testfelületén megtapadva azok szövetnedveiből táplálkoznak, miközben további kórokozókat (pl. vírusokat) is terjeszthetnek. A terjesztett betegségek hatására a mézelő méh kolóniája legyengül és a méhész szakszerű gondozása nélkül a fajta, immunitási jegyeinek (öntisztítási ösztön) hiányában elpusztul.

Ezért az atkát korunk méhészeinek legnagyobb ellenségének tartjuk, hiszen közvetlenül (vérszívás) és közvetve (fertőző betegségek terjesztése) egyaránt veszélyes élősködő. Mivel a méh „vére’”nem tartalmaz vérlemezkéket, vagy véralvadási faktorokat, ezért az atka vérszívása után a szúrt sebek nem gyógyulnak be, ami további fertőzések forrása lehet. Az atka- fertőzöttség okozta betegség, a „varroatózis”, az egész méhcsalád pusztulását okozhatja.
(A nem rezisztens fajták családjai három év alatt kihalnak.)

Az atkapopuláció növekedése és csökkenése követi a méhcsalád életritmusát. Vérszívás után a nyitott méhsejtekbe petéz. A lerakott peték a fedett méhsejtekben fejlődnek ki, majd az újszülött méhvel együtt elhagyják a méhsejtet, hogy vérszívás után hónapról hónapra duplázzák a populációt.

Eredeti gazdája az indiai méh.

Ma az atka- faj genetikai változatossága olyan alacsony, hogy szinte klónoknak tekinthetők.

A méhatka a házi méh ektoparazitája.

(Az élősködő vagy parazita (régiesen: élősdi) egy másik faj (a gazdafaj) élő egyedeinek testében vagy testfelszínén él, és annak testéből táplálkozik. A gazda testének belsejében élnek az endoparazita, a test felszínén pedig az ektoparazita fajok. Az élősködők tanulmányozásával a parazitológia foglalkozik.)

Madarak körében ismeretes a fészekparazitizmus vagy költésparazitizmus fogalma is, amely olyan szaporodási stratégiát jelent, amelyben a valódi szülő idegen madár – jellemzően más faj – fészkébe csempészi bele a tojását, arra bízza a tojás kiköltését és a kikelő fióka felnevelését.

(Láttunk-e már olyan sólymot, amelyik kidobja a saját fiókáit a fészekből, hogy kakukkfiókákat neveljen?)

Átvitt értelemben, erősen pejoratív jelleggel a másokat kihasználó embert is élősködőnek mondják.

Az élősködő az életciklusának jelentős részét a gazdaegyeden (gazdaegyedben) éli, abból táplálkozik, csökkenti annak túlélési és szaporodási esélyeit (tehát virulens), esetleg tünetekkel jellemezhető betegséget is okozhat (tehát patogén is lehet). Az élősködők rendszerint nem ölik meg a gazdát. A parazita-gazda kapcsolat tehát hosszas, „intim”, egyedi kapcsolat.

No, de miért nem szabadulnak meg a méhek az atkáktól?

Valószínűleg olyan méreganyag jut a szervezetükbe, ami miatt nem látják veszélyesnek az atkákat, és megtűrik őket.

Mivel a méh és az EMBER sokban hasonlít, a méhek kapcsán látnunk kellene-e valami párhuzamot?

Mi talán érzékeljük-e már a parazita-gazda hosszas, „intim”, egyedi kapcsolatot a bőrünkön?
Nem úgy tűnik.

Az őseink tejjel-mézzel (és tojással) folyó Kánaánját már rég feldúlták a paraziták. (Ahogyan a valóságban is feldúlták a szkíták lakta Kánaánt: „Akkor a Baal-prófétákat halomra ölték, majd később Jéhú forradalma idején Jezábelt és az egész királyi családot kiirtották. Felszámolták az áldozóhalmokon folyó istentiszteleteket. Baal oltárát lerombolták és az Aséra / ISHARA / INANNA/ ANAHITA napistennő örökzöld szent fáját kivágták.”)

Lassan elfeledtetik velünk az ősi hierarchikus rendünket, az Univerzummal való együtt-rezdülésünket, és csak tétlenül szemléljük, Napatyánk könnyeiből lett méheink lassú pusztulását.

Régi méreg rág bennünket. A feledés és az elbutulás ármánya.

Feledve Napatyánkat és Napbaöltözött Nagyboldogasszonyunkat, hazug lidércfényt követünk, az atkák akarata szerint.

Bár az erdő zsugorodott, a fák továbbra is a fejszére szavaztak, mert a nyele fából volt, és azt hitték, hogy közülük való…

„Íme, én, nevesembiztos ősök tudásának őre, szólok BOLDOGASSZONY nevében”:

A Nap hős párduca még alszik a hegy gyomrában, az oroszlán még láncra verve, a Turul hét lakattal lezárt kalitkába zárva, de már a „LÁNDZSA-TOLLAS HOLLÓK RÖPTE” hasítja az Eget, és ha leszállnak, megnyílik a hegy, széttörik a lánc és kinyílik a kalitka.

A régiek hallották az Ég szavát.
Hallották, mert ügyeltek rá.
Ezért voltak erősek.

A Hajnalcsillag ragyog a sötétben. Ne aludj el, mindjárt nappal virrad!

Az atka-kór gyógyítható. (Ahogyan megszabadulunk a Kari-kórtól is.)

A Naparcúak küzdenek a feketefejűek (erkölcs nélküliek) ellen.

Hiába alakít a szemkilövető udvari bolond árnyékkormányt az árnyékszékből. Hiába nyomja a rezsim ezerrel a rizsát a rezsicsökkentésről, miközben iráni focista szerencsétlenkedik százmilliókért téli ársapkában a fűtött gyepszőnyegen (Mekka felé sűrűn leborulva), mialatt a tűzoltók, tanárok, egészségügyi dolgozók éhbérért rabszolgáskodnak parancsszóra (narancs-szóra), és a gyerekeink dideregve ülnek majd éhesen a sötét tantermekben, ahol éppen a takarítónő tart hazafias történelem órát lovári nyelven. Hiába a terelés, az akciótervek (frakció-tervek), az egészségügyi-, a háborús-, az energia-, a környezetvédelmi-, és a többi „vészhelyzeti protokoll”, amivel rabságban és szolgaságban akartok tartani. Loptatok már eleget! „Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa? Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra? Hazug Alkotmányra? Hazug pártokra és politikusokra? Hazug eszmékre? Hazug istenre?

Ez a betegség, nem halálos. Van rá gyógymód. Emeld fel a fejed. Légy méltó az őseidhez!

Ha a parazitáktól megszabadulnak a méhek, újra visszaáll a kaptárban a szervezettség, a hierarchikus rend, a szorgalom, a tisztaság, a teremtés boldogsága, és újra tökéletesen ráhangolódnak az Univerzum rezgéseire és rezdüléseire, hogy tökéletes összhangban éljenek egymással, a környezetükkel és a természettel. A méheknek köszönhetően a virágporból méz lesz, azaz folyékony „arany”…

Látunk titeket.

A szakrális térben minden számon van tartva.

Címke , , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .