A ‘SÍRNI HAGYÁS’

A ‘SÍRNI HAGYÁS’ a nárcisztikus és a borderline személyiségzavar megalapozása…

Az anya éjszakára a kiságyba fekteti aludni a gyermeket, de az egyedüllét érzése és az anyai testtel való kapcsolat elvesztése megrémíti a gyermeket, sikoltozni és sírni kezd.

Egyetlen állatanya sincs, aki ne reagálna a babája sírására! Ám egyes emberanyák úgy vélik, hogy helytelen reagálni a baba sírására, mert azzal elkényeztetjük, ráadásul a sírás jót tesz a gyerek tüdejének.

Az első alkalommal a gyermek órákig sír, mielőtt elalszik. Az anya azt gondolhatja, hogy a gyerek megtanulta a leckét, pedig csak nincs elég ereje folytatni a sírást, és több ilyen tapasztalat után a gyermek megtanulja feladni az anyával való kapcsolatért folytatott küzdelmet. Inkább lemond a kapcsolat iránti szükségletéről, csak ne kelljen többé átélnie a beteljesületlenség és csalódottsága miatti fájdalmát.

Ezzel létrejött számára egy új valóság, amelyben az intimitás és a közelség iránti vágy nem fejeződik ki. A nárcisztikus és a borderline személyiségzavar alapjait ezzel le is fektette az anya a gyermekében.

Dr. Alexander Lowen – Narcissism, Denial of the True Self

📷 A pinterestről ehhez direkt egy olyan együttalvós fotót hoztam, ami még ma is nagy megütközést vált ki az anyák többségénél… mert őket is hagyták magányosan a sötétben sírni és mégsem haltak bele… De te ne hallgass rájuk és soha ne hagyd egyedül sírni a gyereked… mert az a gyerek, aki megtapasztalja, hogy az anyja mindig válaszol a szükségleteire, megvigasztalja, ha sír, az biztonságban érzi magát, és később bátrabban marad egyedül, könnyebben válik le, mert tudja, ha baj van, ha fél, mindig van segítség…


(ford.: Bábakalács Születésház)