Megbocsájtani valakinek

Megbocsájtani valakinek nem egészen azt jelenti, hogy jóváhagyod a bántó viselkedést és elfelejted, hogyan bántott meg.

A megbocsátás azt jelenti, hogy megbékélünk azzal ami történt. Azt jelenti, hogy elismered a sérelmeidet, engedélyt adsz magadnak, hogy érezd, és megérted, hogy a fájdalom már nem szolgál téged.

Azt jelenti, hogy elengeded a fájdalmat és a neheztelést, hogy meggyógyulhass és tovább léphess.
A megbocsátás ajándék magadnak. Ez egy döntés, a Te döntésed.
Megszabadít a múlttól, és lehetővé teszi, hogy a jelenben élj.

Amikor megbocsátasz magadnak és megbocsátasz másoknak, akkor válsz igazán szabaddá. Szétszeded magad.
A megbocsátás annyi, mint szabadon engedni egy foglyot, és felfedezni, hogy a rab te voltál.

Pio Atya

ELENGEDÉS..

A megvilágosodott lelkek tudják: elengedés az egyetlen módja bármilyen lelki békének.

Egy ideje nem tudod mit tégy.

Úgy érzed szétszakadsz, megéled, hogy a családod, baráti köröd kettészakad.
Álmatlan éjjelek, nyugtalan nappalok, örvénybe kerültél, mely egyre csak húz lefelé…. mintha csak egy Hollywood- i horrorfilmet néznél.
Úgy érzed teljesen egyedül maradtál aggodalmaiddal, melyeket csak Te látsz, a többiek nem.

Fogalmad sincs, miként magyarázd el: neki vége, ha a megvezetett tömeg után megy.
Vannak, akiknek menni kell, és vannak, akik tisztán látják mi történik.
Ők vannak kevesebben.

Ne hibáztasd magad, aki úgy dönt megy, nem tudod visszatartani.
Neki menni kell, mindegy milyen szerepet tölt be épp az életedben.
Engedd el.

Függetlenítsd magad érzelmileg, mert ha belemész a harcba, vitákba, csak sokkal nehezebbé teszed, de a végeredmény ugyanaz lesz.
Ő akkor sem fogja látni, amit Te látsz, de a köztetek lévő bármilyen kapcsolat, teljesen tönkre mehet.
Aztán rengeteg kár és könny után, mégis rájössz: el kell engedned.

A látás és a tisztánlátás képessége nem adatott meg mindenkinek.

Az elmúlt század politikája, háborúi, médiája és irányított oktatási rendszere, vak, nárcisztikus egoistákat termelt ki, akik képtelenek a történések, és az élet felvonásainak függönye mögé látni.
Éppen ez volt a cél: életképtelen ostobákat gyártani, akik nem tudják magukat többé megvédeni.
Csak azt látják, amit eléjük tesznek.
Csak azt képesek befogadni, amit nyilvánvalóan láttatni akarnak velük, meg sem fordul a fejükben, hogy az egy mesterségesen generált illúzió, mely mögött valami egészen más lakozik.

Te, aki mögé látsz a szemfényvesztésnek, nehezen éled meg, hogy a családod, barátaid, rokonaid jó része mind arra vak, ami neked nyilvánvaló.
Ez mindenkinek drága lecke lesz: nekik azért, mert mire rájönnek, csapdába keveredtek, melyből nincs kiút, már minden késő.
Nincs tovább.

Neked pedig azért, mert nem elég, hogy mindezt végig kell nézned, még azt is ki kell találnod, magadat miként véded meg…
Keresd az azonos látásmódú emberek társaságát, és engedd útjára azokat, akik vakon követik a nagy sötét tömeget.
Mindegy kik azok: barátok, családtagok, hadd menjenek.
Te csak szövetkezz a hozzád hasonlókkal, mert ők lesznek az új “családod”.

Tudom, nehéz.
De sokkal nehezebbé teszed, ha “erőszakosan” láttatni próbálsz velük olyan dolgokat, melyek kívül esnek az érzékelésükön.
Nem fogják látni…
Vakok és süketek maradnak bármilyen érvelésre, téged pedig elmebeteggé nyilvánítanak.

Fordulj azok felé, akik ugyanazt látják, amit Te.
… és engedd útjukra azokat, akiknek menni kell …


forrás: Internet