/”Garázda Lófő” gondolatok/
Az „Ugocsa nem koronáz” (Ugocsa non coronat) kifejezés a múlt homályából is üzenetet küld a mai magyarság számára. Egy tragikus történelmi helyzetben hangzott el először, amikor 1527-ben, a mohácsi csata után, Szapolyai János korábbi erdélyi vajda és Habsburg I. Ferdinánd osztrák császár küzdött a trónért. A belviszály nyomán az ország két részre szakadt két király alatt, majd nevető harmadikként Szulejmán szultán elfoglalta Budát, és megszállta hazánk középső részét. Ugocsa kapcsán a történet lényege az, hogy amikor Ferdinánd 1527-ben (1527. november 3.) koronázásra hívta a rendeket, Ugocsa vármegye ezzel a lakonikus mondattal felelt az 1505. év rákosi gyűlés határozatára visszautalva: „Ugocsa nem koronáz.”
„Mivel a történelmi Magyarországnak Ugocsa volt a legkisebb vármegyéje, a többnyire ironikusan idézett szólás azt a fajta tiltakozást teszi nevetségessé, amikor a tiltakozónak nincs meg a kellő tekintélye ahhoz, hogy véleményét kellőképpen érvényesíteni tudja.”
A magyarság, az Égi Tudás büszke és szabad népéből a „világ Ugocsája” lett mára, lassan még a saját hazájában is.
Ma is két részre szakadva két „király” alatt harcol testvér a testvér ellen, miközben a nevető harmadik terv szerint, lépésről lépésre elfoglalja mindenünket. Mert „nekünk Mohács kell”… „Veréshez szokott fajta…” Azonban, ha így haladunk, ez a „Mohács” lesz az utolsó. Minden eddiginél pusztítóbb a számunkra. Az egyre nyilvánvalóbb, figyelmeztető jelek már a mindennapjaink részei. De legtöbben vakok vagyunk és süketek. Elvakít bennünket a gyűlölet, nem halljuk a nemzettestvéreink hangját, és rabul ejt bennünket a félelem. Elszomorító és szégyenteljes állapot ez. A tehetetlen beletörődésen, vagy a testvér-testvér elleni háborúskodáson kívül, van-e bármilyen másik út?
A jelenlegi (sátáni) rendszeren belül nincs. Csak azon kívül van számunkra hely…
Az idők kezdete óta van egy sötét hatalom, amelyik Hunor és Magor testvéri egységét szeretné bármi áron megbontani. „A történelmünk folyamán mindvégig ádáz harcot vívtunk egy olyan erővel, amelyik nem csak megszentségteleníteni akarja a magyarság szakrális örökségét, hanem a teljes megsemmisítésünkre törekszik.”
Ezzel a sötét entitással és feketefejű szolgálóival vívott csatát Nimród ősapánk, Nagyboldogasszony Anyánk, a sumerok, a szkíták, a pártusok, Attila hunjai, a fehér pálosok, Hunyadi seregei, Eger védői, Rákóczi, a szabadságharcaink vértanúi, a kommunizmus ellen harcolók éppúgy, mint a diktatúrák ellen lázadók, vagy a minden normalitást elvető liberalizmust elutasító honfitársaink.
Mindig a normalitás harcolt az őrület ellen.
A vak-világ a világ világossága ellen,
a Naparcúak a feketefejűek ellen.
Mindig ugyanaz a vérszomjas entitás állt a háttérben megbújva, amelyik
„emberölő volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug, és hazugság atyja.”
Ármány, római birodalom, Vatikán (vadkan), Fuggerek, Szulejmán-család, Habsburg vérvonal, Rákosi és a kommunisták, LMBTQ-s liberálisok… minden mögött ugyanaz a világot taposó hatalom.
Ők adják a tézist és az antitézist
(két király: Gyurcsány-Orbán, kommunista- kapitalista, TISZA-FIDESZ, nemzeti-liberális, oltott-oltatlan…).
Végül a kettő harcából ők hozzák létre a szintézist (a nevető harmadik). A megosztásunkkal, az egymás ellen fordításunkkal megtizedelték népünket, elszakították hazánk legszebb részeit, ellopták földjeinket, vizeinket, javainkat és közel járnak ahhoz, hogy egy olyan sötét diktatúrát hozzanak létre, amiben parancskövető, digitális rabszolgákká válunk, míg ők lesznek a világot irányító, korlátlan hatalmú elit. Örökre.
Orbán Viktor (tézis), Magyar Péter (antitézis), és érkezik egy hétre a valódi tulajdonos helytartója: Benjámín Netanjáhú (a nevető harmadik, szintézis).
Közben a magyarok tömegei egymást szidják, hidakat elfoglalva keserítik egymás életét, botlábú focistáknak szurkolnak, zebrákon vitatkoznak, leölik az állataikat, végrehajtókkal lepaktált bírók, közjegyzők, rendőrök viszik mindenüket, bankárok rabolnak bankot, közhivatalnokok dobálnak kézigránátot, a Sztojka-klán „küzd” a drogterjesztés és a bűnözés ellen, a bankok tele kufárokkal, a hadseregben több a rabbi, mint a huszár, a közéletet tematizáló „szellemi óriások” (győzikék és bayerek) kapnak kitüntetést, a hadházy-féle kétfarkú momentumok nemzeti zászlókkal blokádoznak a pride-ért, aki nem kormánypárti, az „áttelelt poloska”, a köztársasági elnök meg egy „szatyor fing”…
Ki érti már ezt? Hogyan cseréltük le a becsületet az érdekre, a helyeset a helytelenre, a jót a rosszra, a Magyarok Istenét a sátánra, az értelmet az őrületre, az igazságot a hazugságra, a szabadságot a parancskövető szolgaságra? Miért tettük ezt?
A magyar ember abban a nagy gondban van, hogy tudja, mit is kellene tennie, de sejtelme sincs arról, hogy azt, amit érez, hogyan kellene megtennie. Hogyan kell megtenni? Nem tudja senki.
A „fogadós” a társadalmunk Ugocsája, de mégis hallatnia kell a szavát.
Nem illik bele a rendszer kínálta egyik karámba sem. Egyik csordának sem a tagja:
- Európában élek, de nem szeretnék az Európai Egyesült Államokban.
(Ezek még egy óraátállítás-eltörlésben sem tudnak konszenzusra jutni, nemhogy egy háborút levezényelni…) - Ugyanúgy utálom az elnyomó, diktatórikus rendszereket, mint az eszement liberális őrületet. A szakrális hierarchiában hiszek, érdem és jellem szerinti hierarchiában.
- Semelyik pártnak, kormánynak nem tartozok hűséggel, csak a nemzetemhez vagyok hű.
- Undorodom a pride-on a mások fél-pucér, magamutogató vonaglásától, de a nemzeti jelmez mögé bújt tolvaj bűnözőktől is.
- Felháborítóan minőség alattinak tartom a közpénz tízmilliárdokból összeszerencsétlenkedett Hunyadi sorozatot, de mélységesen tisztelem a Hunyadiakat, akik keresztbe húzták a feketefejű kufárok ármánykodását.
- Nem vagyok áttelelt poloska, nem érdekelnek a zebrák, megvetem a hazug, tolvaj, korrupt politikai garnitúrát, de nem úszom az árral sem (TISZA) és nem zárok le hidakat a pride mellett tüntetve.
- Elegem van a narancsos hülyeségekből, de nem kérek a kommunista-liberális eszmékből sem.
- Nem érdekel sem Brüsszel, sem Moszkva, sem Kína, sem az USA, de leginkább Izrael sem! Csakis Magyarország érdekel.
- Békét akarok, de ezzel a szemét háborús vészhelyzetetekkel menjetek végre melegebb égtájra!
- Magyar hazafi vagyok, de nem állok egy sorba magyarkodó, a lopásait nemzeti álca mögé rejtő bűnözőkkel. Magyarságom fokmérője nem a csámpás fociválogatott teljesítményéhez igazodik.
- Menjenek börtönbe a hazaárulók, idegen érdekek kiszolgálói, akár zebratartó narancs-oligarchák, akár Brüsszelnek pitiző tiszások, akár drogos kétfarkúak, akár komcsi dk-sok, akár szivárványos momentumosok, akár bakancsos fekete ingesek.
- Elegem van ennek az elmebeteg, hazug rendszernek minden idióta pártjából, politikusából, abból a pár ezer megélhetési baromból, akiknek létfeltétele ez az állapot, amit leginkább ők generáltak.
Nem lehetnék csak, egyszerűen: magyar?
Szabad, gondolkodó, becsületes, dolgos magyar?
Nem, mert a rendszer ezt nem tűri, hiszen ez a lehetőség nem része sem a tézisnek, sem az antitézisnek, sem a szintézisnek. A normalitás, a gondolkodás, az önálló, szabad vélemény, a mindenkitől független, „izmusok” nélküli létezés üldözendő eretnekség az összes karámhoz szokott résztvevő számára.
Az ilyen magamfajtának nincs meg a kellő tekintélye ahhoz, hogy véleményét kellőképpen érvényesíteni tudja ma Magyarországon. Ugocsa lettünk saját hazánkban. De Ugocsa mégsem koronáz, még akkor sem, ha mindenki azt is teszi. Ez elvi kérdés. Talán egy fecske is csinálhat nyarat… vagy inkább sok Ugocsa…
Emlékezzünk vissza a beteg diktátornak, a „Kárpátok géniuszának” utolsó beszédére a bukása előtt, amit pontosan azért hívott össze a híveiből, hogy megszilárdítsa a hatalmát!
1989. december 21-én mondta el utolsó nyilvános beszédét Nicolae Ceauşescu. Ez volt az nap, amikor a romániai elégedetlenségi hullám átlépte ama pszichológiai küszöböt, amely visszafordíthatatlanná tette az eseményeket. Hiába volt ott a diktátor pártállami szekértolóinak tömege meg a titkosrendőrség. A síri csendben álló tömegből egyetlen hang felkiáltott, egyetlen füttyszó, ami megingatta és félbeszakította a hőn szeretett és ajnározott „Nicu bá” beszédét melyből idéznék:
„Kedves elvtársak és barátok, a szocialista Románia fővárosának polgárai!
Szeretnék ugyanakkor köszönetet mondani a kezdeményezőknek és szervezőknek is, akik lehetővé tették ezt a nagy népi összejövetelt, amely kifejezi teljes népünk azon elhatározását, hogy minden erejével, a párt köré tömörülve cselekedjen Románia függetlenségének, integritásának és szuverenitásának megvédése érdekében. Ez képezi egész nemzetünk egyik alapvető problémáját.
Ma reggel döntöttünk arról, hogy január 1-től kezdődően, az év során 2000 lejről 2200 lejre emeljük a minimálbért. Ez a fontos emelés több mint 1.500.000 dolgozót fog érinteni.
Szintén január 1-től 30-50 lejre emeljük a családi pótlékot, a gyerekek számától és a dolgozó emberek fizetésétől függően – ez a hatalmas segítség hazánk kb. 4.400.000 gyermekét érinti majd.
Ezzel együtt bevezetésre kerül az 1000 lejes szülési támogatás minden nő számára, már az első gyerektől kezdődően, azt követően pedig két vagy több gyerek esetén ez gyerekenként 2000 lej lesz – ami hatalmas ösztönzést és segítséget jelent hazánk anyái és női számára.
Döntöttünk arról is, hogy 800 lejről 900 lejre emeljük a minimum nyugdíjakat. Egyben arról is döntöttünk, hogy az özvegyi nyugdíjakat 100 lejjel megemeljük. A szociális segélyt is emelni fogjuk 500 lej körüli összegről 800 lejre. Ezáltal biztosítani fogjuk hazánk minden állampolgára számára a megfelelő munka- és életfeltételeket.
Ezek az intézkedések erőteljesen bizonyítják, hogy – a gazdaság növekedésének megfelelően – mindent megteszünk az anyagi és szellemi jólét, az életszínvonal folyamatos növelése érdekében, a pártkongresszus döntéseinek megfelelően.
Ami a temesvári eseményeket illeti, azokról az este beszéltem. Egyre világosabbá válik, hogy olyan köröknek egy összehangolt akciójáról van szó, melyek Románia integritására és szuverenitására törnek, meg akarják állítani a szocializmus építését azért, hogy a román nép ismét idegen uralom alá kerüljön. Ezért kell minden erőnkkel megvédenünk Románia integritását és függetlenségét!
Most is teljes egységben és eltökéltséggel kell fellépnünk mindazok ellen, akik megpróbálják gyengíteni nemzetünk erejét és egységét, akik különféle kémszervezetek és imperialista körök szolgálatában dolgoznak azért, hogy Romániát újból felosszák, népünket rabságba taszítsák!
Minden körülmények között biztosítanunk kell Románia integritását és függetlenségét!
Önök tudják, hogy mit csináltak és mit mondtak elődeink: Inkább harcban meghalunk, teljes üdvösségben, mint hogy ismét rabok legyünk ősi földünkön! Harcolnunk kell, hogy szabadon és függetlenségben élhessünk!
Vannak, akik azt szeretnék, hogy újból munkanélküliség legyen, hogy az életszínvonal csökkenjen és – nyíltan deklarált céllal – felosszák Romániát, hogy veszélybe sodorják népünk és független nemzetünk jövőjét.
Drága elvtársak!
A legjobb válasz, amit erre adhatunk, az a dolgozó emberek, az egész nemzet egysége, az a határozott fellépés, amelynek révén megvalósul hazánk társadalmi fejlődése, valamint népünk anyagi és szellemi jólétének, életszínvonalának folyamatos emelkedése. Tőlünk függ, hogy Románia a jövőben is szabad, független a szocializmust építő ország maradjon! Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy mindent megteszünk Románia egységének és szuverenitásának, népünk szabadságának és életének, az egész nemzet jólétének megvédéséért!
Lépjünk fel mindazok ellen, akik a függetlenséget és a szocializmust tönkre akarják tenni Romániában! Ez a mi kötelességünk, mindannyiunké! Szervezzetek a gyárakban és mindenhol rendfenntartó csoportokat, olyan csoportokat, amelyek megvédik a szocializmust, mindazt amit elértünk és az ország függetlenségét. Mindannyian lépjünk fel a nép, a függetlenség, a szocializmus szolgálatában!”
Mintha ismerős lenne ez a Ceauşescu végóráiból származó ostoba, demagóg szöveg, amivel nem a népét, hanem a családja és sleppje harácsolt vagyonát szerette volna megmenteni.
Nem sikerült, mert a tömegben volt egy füttyszó. Volt egy „Ugocsa”, aki nem koronázott… Aztán követte még milliónyi „Ugocsa”.
A többi már történelem: „Csendet! Elvtársak! Nyugalom! Maradjatok nyugton! Maradjatok csendben! Maradjatok a helyeteken! Ez provokáció…” Aztán, később a kivégzés…
A történelem ismétli önmagát.
Ezért mondom, hogy „Ugocsa nem koronáz”!
Nem koronáztam a vakcinák idején, most szomorú szívvel látom a sok nemzettestvérem sírját, akik „koronáztak”.
Nem koronázok elnyomó, hazug, tolvaj hatalmat, bárhogyan is akar megfélemlíteni. Az arany középúton maradok, a keskeny ösvényen, a lelkiismeret aranytükre szerint.
A hatalmasok számára csak egy kis koszos porszem Ugocsa, azonban egyetlen porszem is romba döntheti a gépezetet. Ez Ugocsa hatalma.
Ugocsa pedig nem koronáz!
Csak érdem és jellem szerint!
Nem parancsra…
– a „fogadós”-