„Valamit tudok, ez már szinte bizonyos,
valamit tudok, amit ma kevés ember tud:
szomorú és félelmetes állapot ez.”
/Forrás: Ady Endre, aki Gutkeled, azaz Turul volt, ráadásul hat ujjal született, de a „bábák „egy vörös zsinórral (!) elsorvasztották a hatodik ujját, ami a táltosnak született költő egész sorsát meghatározta./
A „fogadó” elnevezéssel régen egy mesében találkoztam, melyben a „Fogadó” egy olyan csillag neve, ahol a lelkek kicsit megpihenhetnek az égi útjuk során. Innen a „fogadós” név. Szakmám szerint nem a vendéglátó iparban dolgozom, ahogyan ezt többen vélelmezik, hanem tanító vagyok 35 éve.
A Magyar Ősiség és Nemzettudat csoportot (FB) azért hoztam létre, hogy ebben a változó és őrület felé haladó világban a magyarok ősiségével, eltitkolt, ellopott múltjával, csodálatos gyökereivel, páratlan kulturális- és spirituális örökségével foglalkozhassunk, tabuk nélkül. A magyar múltunkkal, jelenünkkel és jövőnkkel kapcsolatos dolgokkal foglalkozunk. Mondák, mítoszok, legendák, történelmi tények, és új megvilágításba helyezett ősi események szócsöve szeretnénk továbbra is lenni. Keresem, és megpróbálom továbbadni mindazt a tudást, amit összegyűjtöttünk, hogy az utódainknak legyen miből felépíteniük magyarságtudatukat, hazánk és népünk szeretetét!
Ez nem egyszerű feladat. Sokak érdekeit, ismereteit, hitrendszerét sértheti és sérti, amit leírok.
Mivel az üzenet a fontos, ezért gyakran idézetekben írom le a mondandómat. Talán a nálam nagyobb gondolkodóktól vett idézetek meggyőzőbbek az útkeresők számára.
Többször leírtam, hogy semmiféle táltosi-, mágusi-, gyógyítói- és egyéb különleges képességekkel nem rendelkezem. Amit teszek, mindenféle anyagi ellenszolgáltatás nélkül teszem.
Egyesek nem értik, hogy miért. Azt sem értik néhányan, hogy miért nem vagyok „kibékülve” egyes „szakrálisnak” mondott csoportokkal, „vezetőkkel”. Talán azért, mert a gondolataik, szavaik és a tetteik nem egyeznek.
A Napisten havában születtem, az ikrek jegyében, Nimród jelét viselve. A „lélek sötét éjszakáján” megszenvedve átkelve, egy ideje, alvás után ébredve leírom, amit kapok: írások, versek, gondolatok. Igyekszem úgy adni, ahogy kapom. Én csak a toll vagyok. Ez nem rólam szól, nem az én személyem a fontos.
“Amikor teljesen elfogadod a tényt, hogy nem tudod, mit tegyél vagy mondjál, akkor fölhagysz a próbálkozással, hogy a korlátozott, gondolkodó elméddel keress választ, és ekkor egy nálad hatalmasabb intelligencia kezdhet rajtad keresztül működésbe lépni. És ez történetesen még a gondolatnak is a hasznára válhat, mert a hatalmasabb intelligencia abba beleáramolhat, és inspirálhatja azt.”
Nem én akartam a „fogadós” lenni. Csak remélni tudom, hogy rajtam keresztül egy nálam hatalmasabb intelligencia inspirálja és fejezi ki mindazt, amit leírok Nektek.
Ugyanolyan vagyok, mint bárki közületek, csak egy ember, aki dolgozik, igyekszik a szeretteiről gondoskodni, beosztani hónapról hónapra a „fizetését”, és próbál EMBER maradni, józan ésszel, ebben az egyre torzabb és érték-vesztettebb világban.
Teszem, amit tudok, és ezt a mostani tudásommal, az Őseink által tisztelt „lelkiismeret aranytükre” szerint próbálom tenni. Hol több, hol kevesebb sikerrel.
Amit tehetek, az az, hogy igyekszem „fényesedni”, tanulni. A szerzett és a „kapott” ismeretekkel gazdagodva, erősödve őrzöm a társaimmal együtt az itteni szakrális helyeket, melyek a magunkra találásunk meghatározó elemei. közkinccsé teszem amit találok az utam során, előadásokat tartok (ingyen), közösséget szervezek a lelkiség, lélekminőség alapján, a Turul Találkozót megszervezzük (ingyen), alapítványt hoztunk létre, amivel a magyar gyerekeknek segíthetünk a gyökerek és szárnyak növesztésében, és egyszer felépítjük a Turul iskolát a Turul Nemzetség ősi szálláshelyén.
Amíg felépül az első Magyar (TURUL) iskola, addig az alapítvány táboroztatást, ösztöndíjazást tervez a céljainak megfelelően.
Átvettünk egy korábbi alapítványt, melyet át kellett szerveznünk. Mindent elkövettünk fél év alatt, hogy működhessünk, még a saját fizetésünkből spórolt pénzünkkel is kipótoltuk az alaptőkét, mire a bíróság végre, most januárban bejegyezte. Sajnos, az adótokból felajánlható 1%-okra csak 2024. januárjától leszünk jogosultak, mert (most derült ki) az előző könyvelés elmulasztott valami beszámolót, így ez az évünk elúszott. A 2023-as év szűkös lesz emiatt, de adományokat fogadunk és pályázatokat nyújtunk be, amikkel remélhetőleg biztosítani fogjuk a működésünket. Az alapítványunk lesz a bázisa az itteni dolgainknak. (Hajdú-Bihari Gyermekekért Alapítvány)
Szóval, ennyit tudok tenni „fogadósként”, emberként.
Oroszlánszívű Richárd: „Azért jöttünk, mert Baliant keressük, Jeruzsálem hős védőjét.”
Balian: „Én egy kovács vagyok.”
Oroszlánszívű Richárd: „Én meg Anglia királya.”
Balian: „Én egy kovács vagyok.”
Én csak egy „fogadós” vagyok.
Tegyétek ti is, amit tudtok, a saját közösségeitekben. Ha ti nem tudjátok, hogy mit kell tenni, nem fogja tudni helyettetek senki.
Azért írtam le mindezt, hogy láthassátok mind a 11000-en ebben a csoportban, hogy én sem vagyok jobb helyzetben ebben az anyagi világban, mint Ti, de attól még tehetünk egymásért, a Hazánkért, a Nemzetünkért. Nem a mennyiség a lényeg, hanem a minőség.
Aki igaz úton jár, azt az Égiek megsegítik.
„Az igazság arca félelmetes, megpillantása pedig halálos, akár a medúzafőé. Annak azonban, aki véletlen folytán – avagy állandó keresés révén – megtalálta hozzá az utat, végig kell azon mennie, akkor is, ha számára nem lesz többé nyugalom és vigasz, és ha ezért senki sem mond neki köszönetet.”
Nem egyszerű jobbá tenni magunkat, pláne a világot. De egyszer el kell kezdeni.
Nem mindegy, hogy „nagyszerű ősök silány utódai” vagyunk, vagy pedig „nagyszerű ősök nagyszerű utódaivá” válunk.
